Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-75
75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. 333 tálta, az uradalom tisztviselői — igen csekély kivétellel, el leket mondani, kogy csak egy-két alárendelt kivatalban, mondjuk a régi cselédségben — de az állásban levők kivétel nélkül, egy Konka Ervin, egy Farkas Imre, Barkács Ede stb. tősgyökeres magyar emberek, akik ott éltek és Bereg vármegyében élnek emberemlékezet óta és egyebet, mint a magyarságot és annak szent ügyét sóba nem szolgáltak. T. báz! Egy ilyen tisztikart ugy állítani oda, akárki teszi, mint a magyarság ellenségét, mint ellenségét annak a népnek, a melyet magyarnak ismerünk mindnyájan, azt biszem, csak ellenkező hatást szülhet és nem azt, a mit mindnyájan óhajtunk és a mit, azt hiszem, hogy t. képviselőtársam is óhajt, ha különösen nem is juttatta kifejezésre, t. i. ennek a népnek boldogulását. Már a részletekre vonatkozólag, az uradalmi gazdálkodást illetőleg, nekem is igen sok kifogásolni valóm van. Nagy hiba, hogy annak a nagy területnek nagy része vadászterületnek van kijelölve, mert a vadászati .passzió mellett bizonyos iparágaknak széles mederben való meghonosítása nem létesíthető. Kisebb területek máris ki vannak hasítva; már igen tekintélyes jövedelem vagy forgalmi összeg az, a mit az uradalom ily módon munka- és fuvarbérekben forgalomba hoz. A fa-üzem és más ilyen kisebb iparok segélyével, a melyeket az erdő-üzem mellett könynyen lehet létesíteni, mint pl. a szénégetés is, stb. De mi ehhez képest az, a mi elérhető volna akkor, hogy ha az egész erdőterület rendszeresen üzembe vétetnék, ós nem a vadállomány kímélésével, hanem az emberállomány felhasználásával és annak érdekében hozatnék ott valamely iparág forgalomba. Kétségtelen, hogy ez hiba, t. ház, de kétségtelen viszont az is, hogy fennálló jogrendünk értelmében ebbe kényszerrel beleavatkozni nem lehet. Azt hiszem azonban, hogy jóakaratú kapaczitáczióval, jóakaratú kezdeményezéssel sokkal többet, sokkal intenzivebb eredményeket érhetnénk el, mint a mennyit eddig elérhetőnek tartottunk, illetve elértünk. A vadkárokra vonatkozólag nem habozom egész nyíltsággal kijelenteni, hogy igazán példaadó az, a mit e tekintetben Nedeczey János, uradalmi igazgatóságának tartama alatt meghonosított. Kétségtelen, hogy óriási vadkárok vannak; az is bizonyos, hogy az erdő tövében levő szántóföldek termését az a szegény paraszt éjjelnappal, sippal-dobbal, lármával kénytelen őrizni, s azért mégis megesik, hogyha elnyomja a hajnali álom, a vad megeszi, termését. De az is kétségtelen, pozitív tudomásom van róla, hogy ezeknek a károknak a megtérítésében az uradalom ujabb időben a legmesszebbmenő határig elmegy, sőt oly károkat Í9 megtérít, a melyeknek megtérítésére a törvény értelmében kötelezhető nem volna. Igaz, hogy nem csinálja sij>paldobbal, de arról is pozitív kidomást szereztem, hogy a dúvadak okozt.a károkat is, ha bejelentetnek, megtéríti, hacsak valamiképen be lehet igazolni, hogy a kár tényleg megtörtént. Hogy teljes kártérítést adnak-e vagy nem, azt megállapítani nem lehet; az egyik oldalon azt lehet mondani, hogy: nem, a másikon: igen. Csakhogy azért nem az uradalom vezetősége tehető egyedül felelőssé; legfeljebb csak humanisztikus szempontból tehető felelőssé. De felelőssé kell tenni a törvényhozást, a mely olyan törvényeket alkotott, melyeknek keretében lehetővé válik az, hogy az egyiknek a passziójáért a másiknak letfentartását képező terményei és egyéb vagyona pusztulhatnak el. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ne rekrímináljunk tehát ezen a téren egyoldalulag, és ne kárhoztassunk egyeseket, hanem igenis kárhoztassuk azt a törvényhozási szellemet, a mely lehetővé teszi, hogy olyan törvények uralma alatt álljanak a népek milliói, a melyek alatt az egyik életfentartásának feltételeit mások passziói elpusztíthatják. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azért jogilag nem kárhoztathatom az uradalom tulajdonosait, mert qui jure suo utitur, neminem laedit. A törvényhozásnak kell e tekintetben intézkednie, de felelőségre vonni ez idő szerint senkit nem lehet, ha csak a humanizmust nem sérti; s ez esetben is a felelősségre vonás csak a humanizmus nevében, s az által előirt mérséklettel gyakorolható. (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőház! Kapcsolatban állanak ezzel az akcziókérdéssel és gravamenekkel és így az akcziő területén az uradalmi dolgokkal, a tagositási kérdések. Méltóztassék megengedni, hogy egypár szóval ezzel is foglalkozzam. (Halljuk! Halljulc!) A tagositási törvénynek revíziója nem azért tétetett folj r amatba, mert az eddigi jónak bizonyult ; hanem azért foglalkozik vele a gazdaközvélemény és az igen t. földmivelésügyi miniszter is, a mint tegnapi beszédében volt szíves erre utalni, mert érzik, hogy itt reparácziónak van helye. A legnagyobb hiba, a melyre már volt szerencsém ezen t. házban rámutatni, az;, hogy ezen fontos ügynél, ezen életbevágó kérdés eldöntésénél úgynevezett ujrafelvételnek eddig helye nem volt. Méltóztatnak tudni, hogy az 1871 : LIII. t.-cz. értelmében tagositási ügyben a befejezett rezignáczió után egy belül-kiigazitásnak van ugyan helye, de ez voltaképen csak a mérnöki munkálatokra vonatkozik, egyéb jogorvoslatnak azonban helye nincs. Ha ezt felületességgel kezdik, ha az illetők nem voltak kéjjesek a kellő jogsegélyt megszerezni, vagy ha volt is jogsegélye az illetőnek, a ki a jogi képviseletet elvállalta, nem volt meg a kellő gazdasági képessége, nem tudta elbírálni a határok értékét, használhatóságát stb,, ez nagy szerencsétlenség, a melyet mitigálni igenis kell a hatásában, de a melyet felforgatni ez idő szerint épen r a szerzett jogokra való tekintettel lehetetlen. Én
