Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

334 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. épen erről a mitigálásról akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a földmivelésügyi miniszter ur a maga hatáskörében ne a formaságokat, hanem a lényeget nézze. Ne nézze, hogy az erdőtörzskönyvbe valamely terület erdőnek van bevezetve, vagy sem; —• ne nézze, hogy a legelőterület olyan-e, mely abszolút vagy relatív erdőtalajon áll és igy bevonható az erdőkezelésbe; hanem nézze azt, hogy mi szükséges a nép megélhetésére. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A nép megélhetésére azon a vidéken első sorban legelő terület ékre van szükség, és minthogy az a nép mai helyzetében — a melylyel leszek bátor később egy kissé bővebben foglalkozni — a maga erejével, a rendelkezésére álló eszközökkel nem képes a legelőhiányon segiteni, a szükséges legelőt megszerezni, a t. miniszter urnak a legnagyobb energiával oda kell hatnia, hogy mindazon területek, a melyektől az a nagy Schönborn-uradalom megválni hajlandó, minden utón és módon, ha mindjárt mint járadékbirtok, akár a telepitési akcziónak kiegészítéseként, akár a telepitési alapból, akár másból, de a nép számára megszerezhetők legyenek. Most mi történik, t. ház ? Az uradalom 18—20 község kérésére felajánl egy területet, hajlandó azt átengedni; 18 — 20 községnek boldogulása függ attól, hogy azt a területet legeltetési czélokra megszerezze. Azon a területen fa van, annak feldolgoztatása ipari foglalkozáshoz, munkához juttatná a népet. De nem képes azt megszerezni, két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először nincs meg a segitő kéz és nincs meg az az intézmény, a mely a megvételt lehetővé tenné, holott az a nép évi járadékban sokkal többet birna fizetni, mint a mit most a területnek egy kis részéért bérként fizet. Másodszor, akadályba ütközik, mert az erdőtörvény útjában van. Előáll az erdó'felügyelő mint szakértőnek kikiáltott tényező, és olyan kérdésben, a melyhez nem ért és a melyre képezve nincs, azt mondja, hogy ez a talaj gazdasági czélokra abszolúte nem alkalmas. Nem akarok e kérdéssel túlságosan hosszadalmasan foglalkozni, de szükségesnek láttam itt a nyilvánosság előtt rámutatni arra. hogy az a gyámkodás, a melyet az erdészeti ügyekben át kell szenvednie mindenkinek, a ki egy erdőkérdéssel kapcsolatba jön az életben, ez idő szerint tűrhetetlen. Van e területen három első fórumunk. Mind a három véleményez, egyik sem dönt, mind a három közbevetőleg csak szekatúrákat, utánjárást, komplikácziókat okoz, végeredményében pedig a földmivelésügyi miniszter ur vezetése alatt álló erdészeti osztály dönt. Kezdhetnők mindjárt ezen. Az erdészeti bizottság, az erdőhivatal, az erdőfelügyelőség, mindháromelső fokon levő véleményező hatóság abban a kérdésben, hogy valamely erdő kihasználíassék-e vagy ne, abszolút erdőtalajnak minősittessék-e vagy relatív erdőtalajnak, megengedtessék-e a részleges letárolás, vagy ne; vagy az erdő kihasználása, igen vagy nem? mindhárom csak véleményt mond. Kérdem, mi szükségünk van erre? Felhoztam a t. miniszter urnak a pénzügyi bizottságban e kérdéssel kapcsolatban, hogy ha meg lehetett szüntetni az adófelügyelői intézményt és az illetékkiszabási hivatal főnökségeket, mikor behozták a pénzügyigazgatóságokat, épugy meg kell szüntetni azt az átmeneti, azt a semmi hasznosat nem tevő fórumot, az erdőfelügyelőségek intézményét. (Hammersberg László tagadólag int.) Hammersberg László t. képviselőtársamnak lehet más nézete, de én csak arra vállalkoztam, hogy a magam meggyőződését nyilvánítsam, Hammersberg képviselő ur majd maga fogja elmondani a magáét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Határozottan állást foglalok a mellett, és hivatkozom mindenkire, a ki erdészeti ügyekkel valaha foglalkozott, hogy egészen felesleges, csak komplikácziókra, utánjárásra és szekatúrára adnak okot az erdőfelügyelőségek és semmi egyébre, és hogy azok megszüntetése a takarékosság és a polgárok nyugalma érdekében is sürgős feladatot képez. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Tárgyammal kapcsolatban van az is, hogy a t. miniszter urnak az erdőtörzskönyvekből a lehetőségig, a legnagyobb liberalizmussal, ki kell eresztenie és szabaddá kell tennie minden területet, a mely nem bir abszolúte véderdő jelleggel, a melynek fentartása nélkül nagyobb veszélyek elő nem állanak és a nép számára tőkésítés utján, illetőleg járadékszerüleg berendezett előlegek utján lehetővé kell tennie azt, hogy ezeket a birtokokat megszerezhessék, és akkor meg fog szűnni két baj, egyrészről a pauperizmus, másfelől a kivándorlás felé való törekvés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársamnak a másik betegségként emiitett panasza a közigazgatás. Én nem érzem magamat hivatva vele szemben a közigazgatást védelmezni, de az kétségtelen dolog, hogy közigazgatni olyan helyzetben, a hol a nép teljesen el van szegényedve, a hol utak nincsenek, a hol az adminisztráczió központjától 70—90. kilométernyi távolságra kell az illető embert felkeresni, nagy jóakarat kell hozzá és még akkor is roppant nagy nehézségekbe ütközik. De már azt az ítéletet, hogy Bereg vármegye összes jegyzőiről a ház nyilvános ülésén olyan kritika gyakoroltassák, — a kifejezéseket magukat nem akarom ismételni, — és hogy azok ugy állíttassanak oda, mint a kik igazán az emberiesség minden érzéséből kivetkőzött olyan egyének, a kik számára nincsen kegyelem és a kik között nincsen kivétel: ezt én olyan túlzásnak tekintem, a mely a kritika terén sincsen megengedve. Én megnevezhetnék t. képviselőtársamnak épen a rutén akczió területén működő jegyzők közül néhányat olyant, a kik előtt mindenki, a ki elfogulatlanul és tárgyi ismerettel foglalkozik azzal, a mit a jegyzőnek tennie kell, feltétlenül kalapot fog emelni. Csak néhányat nevezek meg