Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

74. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 297 kérdéssel foglalkozzunk és pedig ne csak itt a házban, hanem az egész országban, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meg vagyok győződve egyébiránt, hogy t. barátom is felszólalásában a székely-kérdést nem azért mellőzte, mintha azzal a kérdést kisebbíteni akarta volna. Épen azért nem tekinthetem részéről egyébnek, mint nyelvbotlásnak, a midőn ő egy nagy hírre, országos hírre vergődött kérdésnek tüntette fel a székely-kérdést, mert részéről és egyáltalán bárki részéről a kérdésnek ilyen kicsinylése megengedhető nem volna. T. barátom azonban megindokolta, hogy ő a székely-kérdést a földmivelésügyi tárcza költségvetésénél miért mellőzte, azt mondván, hogy (olvassa): »a székely-kérdés, a mely tulajdonképeni főalapjában az egész erdélyi részekre kiterjedő bajokat és orvoslandó kérdéseket képezve, kimutatva azt is, és hiteles adatokkal bizonyítva, hogy a kérdés lehet minden, csak a szó igazi értelmében vett mezőgazdasági kérdés nem, a mint hogy ilyen az egész erdélyi részekben csakis a faji szempontból vett birtoklás és birtokmegoszlás tekintetében létezik egyáltalában«. Hogy mit lehet és kell érteni az alatt, hogy a mezőgazdasági kérdés egész Erdélyben egyáltalában nem létezik, hanem csak faji szempontból vett birtoklás, birtokmegoszlás, azt én valóban felfogni nem tudom. E nyilatkozatából csak egy tartozik reám és ez az egy biztos és kétségtelenül világos, hogy ő a székely-kérdést mezőgazdasági kérdésnek nem tartja, Minthogy pedig én vele ellentétben ezt a kérdést első sorban és kizárólag mezőgazdasági kérdésnek tekintem, azért én igénytelen felszólalásomban e tárcza költségvetésénél kizárólag e kérdésről óhajtok nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Alkalmat ad erre nekem a t. földmivelésügyi miniszter ur költségvetési előirányzatának két olyan tétele, a melyek költségvetésünkben eddig teljesen ismeretlenek voltak és a melyek szerint, ugy látszik, a székely-kérdés természetét illetőleg a földmivelésügyi miniszter ur felfogása az enyémhez, illetőleg az én felfogásom az övéhez közeledik, t. i. hogy ő is mezőgazdasági kérdésnek tekinti. Mert ez a két uj tétel: a Székelyföldön, a székely földmivelő nép gazdasági fölsegélyezésének czcljaira 38.000 korona és a Székelyföldön felállítandó szövetkezetek támogatására 70.000 korona, mezőgazdasági czélokat szolgál, s erre két tételben a földmivelésügyi miniszter ur összesen 108.000 koronát irányzott elő. T. képviselőház! Egészen szokatlan dolog az, hogy a tárcza előadója itt e házban, midőn a költségvetésbe két ilyen uj tétel állíttatik be, azok egyszerű felemlitésével azok felett napirendre tér, mintha egyáltalában semmi súlyt sem helyezett volna azoknak nagy horderejére, a mint hogy egyáltalában a t. előadó ur a székely-kérdésre sem helyez súlyt. A t. előadó urnak különben nagy beszédében a lovak, a baromfiak, sőt a selyemgubók is sokkal fontosabbak a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. nemzet és az állami élet ökonómiájában, mint a székely kérdés . . . Pap Géza előadó: Bocsánat, erről is megemlékeztem ! Győrffy Gyula: Igenis, egyszerű megemlítés alakjában! Förster Ottó: Mondjon le! (Élénk derültség.) Győrffy Gyula: . . . pedig tőle méltán várhatta volna a ház, hogy a költségvetésnek olyan újításáról, a mely magában véve is elég fontos, az előadó ur minket ahiposabban tájékoztasson. Pap Géza előadó: Azt sem hallgatta meg a képviselő ur, a mit elmondtam! Győrffy Gyula: Az előadó ur szellemes közbeszólására azt jegyzem meg, hogy nekem arra, a mit ő mondott, igazán szükségem nem volt és különben is azt én mindig elolvashattam; de azok nem igen okulhattak abból az előadásból, a kik meghallgatták. Nessi Pál: Szép egyetértés van ott, ugy látom! Győrffy Gyula: A t. előadó ur azonban, ugy látszik, csak azért nem foglalkozott ezen fontos kérdéssel, mert az összegek, a melyek be vannak állítva, kicsinyeknek látszottak előtte. Ha igy volna, és ezért mellőzte a kérdést a t. előadó ur, ebben én is igazat adnék neki, mert ha az égető bajoknak arra az özönére gondolok, a melyeknek orvoslásáról a miniszter ur gondoskodni kíván, akkor én magam is ezen összegeket igazán elenyésző csekélységnek tartom. Azt sem habozom kijelenteni, hogy az a munkaprogramm, a melyet a költségvetési előirányzat e részben feltüntet, felettébb távol maradt azon feladatok^ nagyságától, a melyek megoldásra várnak. És mégis, t. képviselőház, én ugy érzem, hogy a miniszter ur ezen két uj tételnek a költségvetésbe való beállításával igazán elévülhetlen érdemeket szerzett és meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak annak a fajnak örök háláját, de a nemzet elismerését is ki fogja vivui a maga számára. (Ugy van ! jobbfelöl.) Hogy a t. miniszter urnak ós a kormánynak ebbeli érdemét kellőképen méltányolhassuk, szükségesnek tartom, t. képviselőház, szives engedelmökkel a székely-kérdést a maga egészében megismertetni (Halljuk! Halljuh! jobbfelöl.) és, ha e tekintetben talán pongyolább leszek, mint a ház méltósága megengedné, bocsássák meg, mert egészségi állapotom igazán nem alkalmas arra, hogy fényes szónoklattal tündököljek önök előtt; de azt hiszem, hogy a kérdés úgyis objektív, tárgyilagos ismertetést kivan, nem pedig frázisokat. (Ugy van! jobbfelöl.) Ismertetésem kiindulási alapjául veszem azt a történelmi tényt, hogy, mióta hazánk állammá konszolidálódott, egészen a legújabb időkig a hiin utódok keleti határainkon egy nagy, szent, magasztos hivatást teljesítettek mindig: őrt állani, s a keleti barbárság támadásai ellen védeni Árpád nemzetét és a nyugati czivilizácziót. A történelem tanú reá, hogy ezen egyetlenegy hivatá38