Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

282 73. országos ülés 1902 márczius ík-én, pénteken. fizesse azt az összeget, a melyet a kedvezmény által nyert. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De meg volt azóta a közgyűlés is és nem tudok róla, hogy ott miniszteri biztos megjelent volna. Lukács László pénzügyminiszter: Mi jogon? Zboray Miklós: Bocsánatot kérek, a kedvezmények jogán; és a törvény megadja a jogot, az 1890 : XIV, t.-cz. világosan megadja . . . Lukács László pénzügyminiszter: Dehogy adja! Zboray Miklós: Igenis megadja, mert e szerint a pénzügyminiszter rendeleti utón szabályozza azt az eljárást, mely a bélyeg- és illetékmentes ügyletek bejelentését, az adómentes jövedelem bevallását és a részvénytársaság működésének adózási szempontból való ellenőrzését illeti. (Felkiáltások a jobboldalon: Adózási szempontból.) Hát mi az az adózási szempont? Az, hogy nem adózik és pedig akkor nem, ha hazai iparvállalatokba fekteti a pénzét. Ez egészen tiszta dolog. (Helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: A romániai ipart fogjuk támogatni magyar pénzen ! Zboray Miklós: A kérdés egyedül az, magyar iparvállalatokba fektette-e pénzét, vagy idegenekbe ? Kubik Béla: Tiszta sor! Zboray Miklós: A miniszter urnak utolsó kérdésemre adott válasza az, hogy mintegy j.66.667 korona még ma is ott van, mert összefüggésben van ez a pénz a mármaros-szigeti takarékintézettel, a mely csőd alatt van. Lukács László pénzügyminiszter: Volt! Zboray Miklós: Pár évvel ezelőtt épen én jártam el, mikor ez a szerencsétlen takarékpénztár csődbe került. Sajnos, hogy a pénz még mindig ott van ennél az ipar- és kereskedelmi banknál, azonban megnyugtató, hogy a nagyobb részt a miniszter ur felmondások folytán már kivette. Tudom, hogy előző megállapodások, szerződések vannak, a melyek kötik a miniszter urat ugy, hogy a miniszter ur túl nem teheti magát e megállapodásokon, azonban kérve kérem, igyekezzék odahatni, hogy ezt a 166.000 koronát is megmentsük, mert esetleg késő lesz a bánat. Mindezek alapján, miután a miniszter ur feleletében nem találom meg azt, a mi a leglényegesebb, hogy t. i. megvizsgáltatja az ügyet és, a mennyiben igaz a jelentésekben foglalt hir, hogy a pénz legnagyobb része külföldi vállalatokba van befektetve, a kedvezményt meg fogja vonni, a választ tudomásul nem veszem. Elnök: T. ház! Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a pénzügyminiszternek Zboray Miklós képviselő ur interpellácziójára adott válaszát? (Igen! Nem!) Azok,-kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Förster Ottó: Felmegy 26 írttal a részvény ára! Pichler Győző: Személyes kérdésben kérek szót! T. ház! Csak egy pillanatra kívánom igénybe venni figyelmüket. Mikor az imént befejeztem beszédemet, felszólalt Szőts Pál képviselőtársam, de a zajban nem hallottam, és sokan közülünk nem hallották az ő mondókáját. Engedje meg tehát a t. ház, hogy egész röviden felolvassam azt és hozzáfűzzem megjegyzéseimet. Azt mondotta Szőts Pál képviselő ur (olvassa): »Teljes tisztelettel fogadom a rendreutasitást, a melyben az elnök ur részesitett és a melyért, azt hiszem, ugy vezeklek legjobban, ha elismerem, hogy teljes mértékben rászolgáltam. Miután azonban a házszabályok jogot adnak arra, hogy mentségemet előadjam, legyen szabad mentségül röviden hivatkoznom arra a komoly, szigorúan szakszerű, a magyar földmÍvelést feltétlenül megmentő beszédre, melyet t. képviselőtársam az imént elmondott.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt hozza fel mentségül arra, hogy azt mondotta: Komédiázás! Hát, t. ház, én személyes kérdésben röviden csak ezeket felelem Szőts Pálnak: Az én működésem ebben a házban legkevésbbé fél az ő birálatától s legkevésbbé találja azt mérvadónak. Én ezen a helyen, mióta képviselő vagyok, — már hatodik éve — mindig ugyanazon irányban, ugyanazon emberek és czélok szolgálatában dolgoztam, a melyekkel engem megválasztottak és ideküldtek. Szőts Pál: Elveket szolgálunk és nem embereket ! Pichler Győző: És én komédiázás alatt mindig azt értettem és értem, ha valaki ide-oda ugrál, ha valaki, mint kötéltánczos, ide-oda szaladgál. Ha megítélik az én magatartásomat ebben a házban és Szőts Pál képviselő ur magatartását, a ki Bánffy Dezső miniszterelnöknek a háta mögött ép ugy komédiázott, mint a hogy most jelenleg teszi Széll Kálmán miniszterelnöknél, akkor rögtön tisztában lesznek azzal, ki kettőnk közül a komédiás. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szőts Pál: T. ház! Személyes kérdésben nagyon röviden kívánok szólani. (Halljuk! jobbfelöl.) Az igen t. képviselő ur az én közbeszólásom után azt mondta, hogy ízléstelenség. Hát én a képviselő urnak ezen felszólalása után kikérném magamnak azt, hogy a képviselő ur akármilyen megjegyzésemet Ízlésesnek találja. (Derültség a bal- és a jobboldalon.) Pichler Győző : Nagyon szellemes! Elnök: T. ház! Méltóztassék meghallgatni Pavlovics Ljubomir képviselő ur interpelláczióját. (Halljuk! Halljuk!) Pavlovics Ljubomir: T. ház! Bátorkodom a szerb nemzeti egyház összehivása tárgyában interpellácziót intézni a t. miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Interpelláczióm és annak indokolása a következő : »Kérdem az igen t. miniszterelnök urat, fog-e intézkedni az iránt, hogy a szerb egyházi kongresszus a maga rendes idejében, t. i. a húsvéti és pünkösdi ünnepek között ez évben össze-