Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

7,1 országos ütés 1902 márczius lk-én, pénteken. 283 kivassék; nem fog-e akadályokat gördíteni az elé, bog)' az összehívandó kongresszus az autonómia részére biztosított összes törvényes jogokat gyakorolja ?« Igen szomorú tapasztalat kényszeritett engem arra, hogy interpellácziómat itt a házban előterjeszszem. 1875-iki kongresszusi szervezeti szabályzat elrendeli, hogy a szerb nemzeti egyházi kongresszus minden harmadik évben Karlóczán összehívandó. 1875-től a mai napig 9 kongresszust kellett volna tartani, és alig volt négy kongresszusunk. Utolsó kongresszusunk 1897-ben volt, tehát 1900-ban uj kongresszusnak kellett volna összeülnie, de jelenleg már 1902-ben vagyunk és mégsem ült össze a kongresszus, tehát nemcsak korábban történt ez, hanem a miniszterelnök ur kormánya alatt is megmaradt a régi rendszer. Áttérek interpelláczióm második tárgyára. A ki nem ismeri azokat a körülményeket, a melyek a mi autonómiánkban fenforognak, annak talán egy kissé csodálatosan fog hangzani, hogy felteszem ezt a kérdést, t. i., hogy meg lesznek-e hagyva ezen összehívandó kongresszusnak mindazon jogai, a melyeket részére a törvény biztosit. Igen szomorú tapasztalat kényszerit arra is, hogy interpellácziómnak különösen ezen második pontját előterjeszszem. A mi kongresszusaink alkottak szabályzatokat, a melyek évtizedek óta jóváhagyás nélkül fekszenek; határozatokat hoztak, a melyek minden észrevétel nélkül visszaküldettek a kormány által. Kongresszusaink létesítettek szabályzatokat, a melyek részben törölve, részben oktrojálva, részint toldva lettek. Ha akármely társulatnak alapszabályai jóvá nem hagyatnak: akkor észrevételekkel visszaküldetnek, de sem nem oktrojálják, sem nem toldozgatják azokat. Az 1878: IX. t.-czikk értelmében kongresszusunk ő Felsége jóváhagyása mellett hozhat szabályzatokat. Mit jelent az, hogy a kongresszus hozhat szabályzatokat, a kormány pedig kénye-kedve szerint törli, oktrojálja és toldja azokat? Véleményem szerint azt, hogy így az 1868-ik évi t.-czikk nem érvényesül. Lehet-e ezek után csodálni azt, ha kongresszusaink a legnagyobb félelem között fognak hozzá törvényhozó munkájukhoz ? Kérdem az igen t. miniszterelnök urat, miképen méltóztatik vélekedni kongresszusunk autonómiai ügyben való törvényhozói jogáról? Ha ugy, hogy a kormány a kongresszus által hozott határozatokat kénye-kedve szerint törölheti és oktrojálhatja, akkor kár azt a kongreszszust összehivatni; kár a nagy kongresszusi költségekért, a melyek amúgy is túlságosan terhelik a népet; inkább méltóztassék nyíltan kijelenteni : » Nektek nincs autonómiátok; veletek szemben nem érvényesül az 1868-ki törvény.« Ez vérig sértené a szerb népet, de legalább tisztában volna azzal, hogy mikcpen áll autonómiája tekintetében. T. ház! Bármely erkölcsi testületnek jogában áll a saját napirendjét megállapítani. A szabályzat értelmében a mi kongresszusunknak is jogában áll megállapítani napirendjét. Az utolsó, 1897-ki kongresszus ép azért najjoltatott el, mert tőle azt követelték, hogy félretéve minden egyéb sürgős teendőt, fogjon hozzá az u. n. egységes statútum megalkotásához, melyet a kongresszusi választmány javaslatba hozott. A kongresszus ezt nem tehette, nem fogadhatta el ezen napirendet, mert az az erkölcsi testület, a mely maga nem becsüli a saját jogait, nem is érdemes arra, hogy fönnálljon. És ha ismét öszszehivatik a kongresszus kötött kezekkel, korlátoltténykedéssel, akkor végeredményében hasonló kimenetelű lesz, mint az 1897-iki kongresszus. Lehet-e ezek után vádolni a kongresszust, hogy nem akart komolyan dolgozni, a mikor megakadályoztatik a törvények által kitűzött munkásságában ? Ismételten kijelentem, inkább ne is tessék összehivatni a kongresszust, mint összehivatni és olyan feltételeket állítani eléje, a melyek ellenkeznek a hazai törvényekkel, melyek ellenkeznek a kongresszus jogával és a melyek törvényes ténykedését lehetetlenné teszik. Az utolsó kongresszus el akarta végezni legfontosabb teendőjét, meg akarta választani a bizottságokat, meghallgatni az egyházi, iskolai és autonóm közegeknek a jelentését és átvizsgálni a sok évi számadást. Több mint 22 év óta nem volt alkalma ezeket a jelentéseket sem meghallgatni, sem megvizsgálni. Ezek után át akart térni arra, hogy a költségvetést elkészítse, a mi több mint 10 éven keresztül nem volt előirányozva és ezek után esetleg áttérhetett volna törvényhozói munkásságára. Azonban oly feltételt kívántak tőle, hogy mondjon le naprenden megállapítás jogáról, ezt a kongresszus nem fogadhatta el, és azért lett elhalasztva és elnapolva, hogy azután éveken keresztül ne hivassák össze. A. miniszterelnök ur nem régen azt mondta, hogy nekünk joggal, igazsággal és törvénynyel akar imponálni. Ez nagyon helyes, és biztosítom, hogy igen termékeny talajra fog találni. Bizalom bizalommal lesz viszonozva, szeretet szeretettel. Kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy miért lett az 1897-diki kongresszus oly alternatíva elé állítva. Azért, mert az előbbeni kormány, Brankovics pátriárka és annak párthívei nem akarták átvizsgálni a sok évi számadásokat, kolostori számadásokat . . . Popovics Vazul István: Nem igaz! Pavlovics Ljubomir: ...és a különböző adásvevési szerződéseket, mint a milyen a hírhedt beocsini czeinentgyár szabálytalan és törvénytelen eladása, nem akarta a kongresszus tárgyalni Brankovics pátriárka elszámolásait, a melyek ellen Zmejánovics püspök feljelentést tett. Popovics Vazul István: Nem áll! Pavlovics Ljubomir: Kérem, nagyon áll! Feljelentést is tett az ellen. Ha a kongresszus érdemlegesen működhetett volna, akkor kétség36*