Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

258 73. országos ülés 1902 mdrczius 1í-én, pénteken. van! a szélsobalóldalon.) mert ez a legfőbb foglalkozási ág, a mely az állam fentartó alapja, És, t. képviselőház, hogy a földmivelésügyi kormány működése helyes-e vagy kifogás alá vehető, az onnan magyarázható meg, hogy az a 62 millió czélszerüen használtatik-e fel? Én örvendetes jelenségnek látom azt, hogy 62 millió koronából 42 milliót a földmivelésügyi kormány a maga emberségéből állit elő és csak 17 milliót vesz ki a kincstár egyéb jövedelmeiből. Ha már most azt vizsgálom, hogy a földmivelésügyi kormány helyes vagy helytelen irányban dolgozik-e, akkor általánosan kijelenthetem, hogy látok itt helyes intézkedéseket, de látok sok helytelen, kiigazítani és kijavítani való dolgokat is. Kétségkívül elismerést érdemel a mostani földmivelésügyi miniszter ur annyiban is, hogy többet tett a földmivelés érdekében minden elődjeinél. Létesített egy szakirodalmat, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a mely az alsó néposztály felvilágosítására, oktatására, a mezőgazdasági dolgok megkedvelésére hathatós befolyással volt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) létesített egy oktatási rendszert, a mely ezelőtt még nem volt, az alsóbb néposztály oktatására, bizonyos gazdasági ágazatok modern irányban való megismerésére és kezelésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hátha még megfogadta volna a t. földmivelésügyi miniszter ur két évvel ezelőtt kifejezett amaz indítványomat, hogy kiadványait, népies kiadványait ruegküldötte volna minden községnek, a községi könyvtár részére, megküldötte volna minden iskolának a tanítók részére. Igaz, hogy adja, de csak ugy, ha kérik. Azonban némely, a világ háta mögött lévő tanító még tudomást sem vészen arról, tehát hivatalból, díjtalanul kellene beküldeni, sőt meg kellene küldeni a földmivelésügyi kiadványokat pártkülönbség nélkül minden, az országban létező olvasókör számára is. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Így volna gyakorlati értéke és haszna azoknak a kiadványoknak, nem pedig ugy, hogy ott penészednek a könyves boltokban. Én a kiadványoknak egynémelyikét annyira becsülöm, hogy p. o. a káros és hasznos madarakról szóló kiadványt, mint iskolaszéki elnök beviszem az iskolába olvasókönyv gyanánt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert hiába beszélünk itt a madarak védelméről, a nagy világban az embereknek csak öt vagy két százaléka madárkedvelő és ezekről a könyvekről még csak nem is képzeli, hogy valami hasznot lehetne belőlük a mezőgazdaság részére kiolvasni. A gyermekek azonban örömmel olvassák azokat, és ők, a kik eddig a madarak fészkeit szétrombolták és tojáskáikat a földhöz verték, most megtanulják, hogy nagyon káros munkát végeztek eddig és ezután meg fogják azokat védeni és oltalmazni. Csekély dolognak látszik ez, mégis nagyfontosságú, mert azok a madarak, melyek a rovarálczákat és rovarokat pusztítják, óriási hasznot tesznek a mezőgazdaságnak és gyümölcstermelő kertészetnek is, és nem ártana, ha e tekintetben nemzetközi intézkedés is tétetnék, mert állítják, hogy épen az átvándorlás alkalmával az olaszok csupa inyenczkedésből a madaraknak százezreit és milliárdjait pusztítják el. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) T. képviselőház! A midőn én a földmivelésügyi miniszter urnak helyes intézkedéseit elismerem és épen az előttem szólott t. képviselő úrral egyetértek abban, hogy a miniszter ur helyes dolgot mivel, mikor a mezei munkásokat kezelés alá veszi és figyelmére méltatja, s mikor kiemelem, hogy a munkássegitő pénztár áldásait már az ország több vidékén sok özvegy és árva hálakönyek között emlegeti, mikor kiemelem, hogy helyes dolog az, hogy a miniszter leszáll a maga magas állásáról és odamegy egy gazdasági munkáshoz, hűséges cselédhez és nemcsak azokat a bankárokat tünteti ki, kik eddig választási czélokra pénzt adtak, de kitünteti a szegény munkásembert is; a mikor mindezeket elismerem, rátérek a kifogás alá eső dolgokra és igyekszem azokat röviden jelezni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Azt mondtam, hogy nem sokallom a 62 milliót a földmivelésügy istápolására és kezelésére. Megbírálom azonban azt, hogy milyen irányban van az felhasználva. Hát, t. képviselőház, az előbbi elismerésekkel szemben azt mondom, hogy ez a pénz sok irányban egész könnyelműen és pazar bőkezűséggel kezeltetik. P. o. pazar bőkezűséggel van dotálva a központi igazgatás. A földmivelésügyi kormányzat minden ágában példát kellene mutatni a takarékosságra és az utolsó krajczárnak czélszerü irányban való felhasználására. A központi igazgatásnak drága, pazar kiadásain sokat lehetne megtakarítani, sőt azt más jobb czélra, tán épen a munkássegélyző pénztár javára lehetne fordítani. Továbbá t. képviselőház, rámutattak itt többen, majdnem minden ellenzéki szónok rámutatott arra, hogy az állami erdők igen keveset jövedelmeznek, még pedig azért, mert az értékesítési viszonyok rosszak és szó van arról is, — nem tudom mi igaz benne, mi nem, — hogy azok az erdők igen olcsó bérletbe vannak kiadva. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Van olyan bérlet is, a mely több ezer hold terjedelmű és alig 20—30 forintért van kiadva, és az illető állítólag ismét albérletbe adta volna ki azt. Nevet nem említek; a földmivelésügyi miniszter ur majd utána jár a dolognak; ha igaz ez a panasz, ugy segít rajta, ha pedig nem igaz, akkor leczáfolja. Könnyelmű eljárást, rendszertelenséget látok továbbá a gazdasági tanintézetek ellátása tekintetében is. Nevezetesen a gazdasági tanügy nincsen határozott irányban rendezve. Erre nézve megvannak a kellő informáczióim és nagyon ajánlom azokat az igen t. miniszter ur figyel-