Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
73. országos ülés 1902 márczias 14-én, pénteken. 259 mébe. A tanügy, ismétlem, nincs határozott irányban rendezve, és itt minden úgyszólván magától megyén, a mint azt a felületes rendszer hozza magával, a hivatalnokok szabad önkénye szerint. A tanintézetek, az akadémiák igazgatóinak alig van egy pár előadási órájok; segédtanár is van mellettük, és azt az egypár előadási órát is igen gyakran az a segédtanár tartja meg. Az irodai munkákat sem az akadémiák és gazdasági tanintézetek igazgatói és vezetői végzik, hanem az irodai tisztek, a titkár és az arra rendelt egyéb alantasabb közegek. Egyáltalában túlnagy a tanári személyzet. A tanároknak nincs elég dolguk és a segédtanerőknek nagy számát nem kéj>esek foglalkoztatni. Ezek minden megszabott munkakör nélkül csak ugy lézengenek mindegyik intézetben. A gazdasági tanintézetekben a tanárok előadási tárgyai minduntalan váltakoznak. A tanári állásra jutás szintén nincs kellő módozatokkal megállapítva, hanem sokszor kellő kvalifikáczió, oklevél és iskolai képzettség nélkül a protekczió juttatja a tanárokat a tanári székekbe. T. ház! Ha az iskola az, a mitől a gazdasági élet terén valami modernebb irányzatot, valami javulást várhatunk, akkor az iskoláztatási és tanitási rendszert a kellő szigorral kell kezelni, és azt a kellő módon meg kell javítani. Épen ilyen irányú a gazdálkodás a gazdasági tanintézetek épitkezéseinól is. így pl. Kassán ós Kolos-Monostoron benlakási épületeket építettek, a melyek úgyszólván üresek és a melyekre nagy szükség volt. Vagy ott van pl. a debreczeni gazdasági tanintézet példája. Emlékezetem szerint — pedig nem vagyok még túlságosan vén ember — e gazdasági tanintézet harmincz esztendő alatt háromszor változtatta helyét. Egyszer a város végén volt; azután a kollégium mellett egy óriási nagy épületben volt elhelyezve, most pedig kitelepítették a Pallagon, a hol óriási építkezést űznek, ami szerintem meggondolatlan pazarlás. . Atalában a gazdasági tanügy terén a pénzbőség bizony, ugy látszik, nagyon dominál, mert a tanárok nemcsak a fizetésökkel, hanem még egyéb járandóságokkal, ajándékokkal, tiszteletdijakkal vannak dotálva, pl. egy állatorvosi főiskolai tanárnak a költségvetés szerint a fizetésén kivül 2000 korona személyi pótléka van. Ha megérdemli, miért nem adják azt neki rendes fizetésként, meg miért adják csak annak az egynek? Ugy áll a költségvetés 81-ik lapján, hogy egy tanárnak 2000 korona személyi pótléka van. Nos, személyi pótléknak egy, ezres bankó talán mégis csak sokacska lesz? És a költségvetés 81. lapján, a hol az egyes fizetési tételek állanak, miért nincsenek megint feltüntetve az egyes gazdasági tanintézetek ? A sok mindenféle tanári elnevezéshez kezelő-segédtanár, sőt még valami póttanár név is kapcsoltatik és annak megint külön fizetés adatik. Működési pótlékok és tiszteletdijak egész sorozata van elsorolva a 82-ik lapon. A magyar-óvári intézőnek 600 korona, ugyancsak a magyar-óvári intéző titkárának fizetésén felül megint 1200 korona adatik. A keszthelyi intéző ajándékképen kap beteg állatok kezeléseért 400 koronát, Ha ezt megérdemli az az intéző, miért nem érdemlik meg a többi helyen is az intézők? A konviktusok felügyeleteért is külön-külön díjazás jár. Ez mind hozzátartozik az igazgatói és tanári állásokhoz. Azután az óvári növénytani és kórtani állomás vezetőjének a növénytermelési kísérleti állomás vezetőjének, a budapesti állat-élettani intézet vezetőjének, a debreczeni dohánytermelő kísérleti állomás vezetőségének, a kassai szesztermelő intézet vezetőjének és a mezőgazdasági múzeum igazgatójának megint külön-külön dotácziói vannak. Ezek az emberek mind olyan nagy tehetségű férfiak, és annyi idejük van ezeknek, hogy két állást képesek betölteni, hogy kétszeresen vannak megfizetve? Ha képesek betölteni, akkor abban az állásban, a melyre meghivattak, ezeket a teendőket, mint munkakörükhöz tartozó dolgokat be kell nekik tölteni tudni. T. képviselőház! Ha az egyik intézetnél a tanárok és az igazgatók dijaztatnak, a másiknál nem, akkor ez a munkakedvet csökkenti a mellőzöttnél, súrlódást, irigységet támaszt a tanárokban ; ez nem helyes eljárás; igen ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe; ha igy van, lehet rajta igazítani, ha nincsen igy, akkor pedig elfogadom a czáfolatot. (Helyeslés a szélsobaldclalon.) T. képviselőház! Kifogásom van még az állategészségügy mostani állapota ellen is. (Halljuk ! Halljuh!) Magyarországon az állategészségügy oly botrányos állapotban van, hogy minden bírálaton alul áll. (Ugy van! Ugy van! a sgélsübalóldalon. Zaj. Elnök csenget.) Micsoda egy bagázs ez az állatorvosi testület, a mely nem bir megküzdeni egy egyszerű betegséggel: a sertésvészszel! Alig tett ez országnak valami nagyobb kárt, mint épen a sertésvész a gazdáknak és mégis tiz esztendő óta, talán már 15 esztendeje rágják a czigarettát, nem a plajbászt, sem a tollszárat, hanem a czigaretta végét az állatorvosok, hogy kitalálhassák, mit kellene tenni, és ott vannak, ahol a kezdet kezdetén voltak, egyáltalában semmit sem bírnak kitalálni arra, hogy csak csökkentsék is ezt a mezőgazdára nézve igen nagy veszedelmet. Azután, t. ház, micsoda eljárás az és micsoda kezelése ez az állategészségügynek, ezen legfontosabb mezőgazdasági ágazatnak, hogy négy, öt, sőt nyolez-tiz községnek egy állatorvosa van, és, ha valamely járásban egyszerre három községben van valami nagy baja a gazda jószágállományának, nem kaphatja meg az állatorvost, mert az most oda van napkelet felé, majd meg midŐQ megint érte megy, akkor napnyugat felé van a járásában. És azon kezdem, hogy mindegyik állatorvos nem is tartja kötelességének a gazdaember jószágát megorvosolni, megtartani. 33*
