Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos illés Í902 márczius ih-én, pénteken. 257 a mely azt akarja előmozdítani, hogy a szegé­nyebb sorsuakat, a szegényebb néposztályt meg­védhessük. (Általános helyeslés.) Én magam is már régebben foglalkozom azzal az eszmével, a melyet, ha jól tudom, itt is hallottam pengetni, hogy nekünk törvényho­zóknak valami módot kellene kitalálnunk, a melylyel a szegény sorsuakat, a földmiveseket, de általában a szegényebb néposztályt megvéd­hessük a károsodástól, a pusztulástól és tönkre­menéstől. Egy olyan gyámkodási törvényhozás, oly intézkedés kell, a melylyel egyrészt a nép­ből a könnyelműséget ki tudjuk ölni, másrészt, hogy meg tudjuk védeni a népet attól, hogy a végrehajtások által, ha adósságba keveredett, tönkre ne tétessék. (Helyeslés a baloldalon.) Mert az ilyen gyámkodási intézkedéssel és vele való.igazságos bánásmóddal, ó'rködési intézkedé­sekkel és szövetkezésekkel sokkal többre me­gyünk és sokkal alaposabban gyógyitjuk meg a bajokat, sokkal jobban meg tudjuk védeni és oltalmazni a népet, mint hogyha egyéb nagy­szabású, sokszor keresztül nem vihető művele­teknek a húrjait pengetjük. (Általános helyeslés.) Ma, t. ház. általános az a közfelfogás, hogy minden társadalmi bajnak a nagybirtokos osz­tály, az állami omnipotenezia az oka. Pedig ez nem áll. Az állam is lépten-nyomon őrködik a szegény ember sorsa felett, mig mi ellenkezőleg minden oldalról folyton csak az államhoz for­dulunk, hogy segitsen rajtunk. (Igaz! Ugy van! jobbról.) Én, t. ház, meg vagyok győződve arról, tapaszfalom és tudom, hogy, ha az a birtokos­osztály megteszi kötelességét, hogyha humánu­san bánik a szegény néppel, ad neki tisztessé­ges úton-módon kenyérkeresetet, nem akarja zsarolni, — a mint azt némely vidéken, fájda­lom, még kis gazdaemberek is megteszik, hogy azt a zsellért zsarolják, (Igaz! Ugy van ! ) — és azonkívül megvédjük és oltalmazzuk őket mindenféle megkárosítások kai szemben: akkor az a nép boldog, az a nép megelégedett lesz és nem kell azután itt olyan mindenféle nagyobb és_kétes értékű műveleteknek húrjait pengetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De egyet hangsúlyozni kívánok, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy minden akcziónál óvatosaknak kell lennünk, nehogy az­után túlságos jóságunk, előzékenységünk által a védenczeket elkényeztessük, hogy azután ők quasi bábként várjanak mindent tőlünk, mint gyermek a dajkától. (Helyeslés.) Ezeket is csak röviden érintettem, mert meg vagyok győződve, hogy ugy is rákerül a sor, ezek a kérdések itt tárgyalva lesznek és akkor behatóbban fogom érinthetni a dolgot. Végül méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek magára a költségvetésre. (Halljuk! Halljak!) Én a költségvetést egyszerűen azon indoknál fogva fogadom el, mert lépten-nyomon tapasztaljuk azt, sőt különféle leiratokból, intéz­kedésekből alkalmunk van meggyőződni arról, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. hogy a mi igen t. miniszterünk nagyon mele­gen szivén hordja a mezőgazdaság összes ágai­nak érdekeit, és — a mi legszebb jellemvonása — nemcsak a nagy- és középbirtokosokkal törődik, hanem a kisföldmivesek, a gazdasági cselédek, sőt a napszámosok érdekeit is szivén viseli. (Élénk tetszés és felkiáltások minden oldalon: Ugy van! Ugy van!) Tehát ilyen miniszterrel szemben, mint emberbarát és mint mezőgazda, csak kedves kö­telességből és mint a törvényhozás tagja, őszinte tiszteletből és igaz bizalommal kell, hogy költ­ségvetését elfogadjam és kérem, hogy továbbra is épen a legszegényebb földmives osztályt ke­gyes támogatásában részesítse. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Illyés Bálint jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tisztában van azzal, hogy egy államban a társadalmi osztályokat egymás­sal szembeállítani, egyik osztályt a másik rová­sára emelni, helytelen dolog lenne. Hanem mégis, ha valamely életpályát, ha valamely élet­foglalkozást a lakosságnak legnagyobb része foglal el, azt az életpályát mégis kellő figye­lemmel, jóakarattal kezelni legelső kormányzati kötelesség. T. képviselőház! Magyarországon a földini­velés az az életpálya, a melylyel a legtöbb em­ber foglalatoskodik. Ez az a fundamentum, a melyen felépül az ipar, a kereskedelem és min­den egyéb. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ez a foglalkozás, a föld­mivelés, egyidős az emberi nemmel. Már az első ember földművelő volt. írásból, hiteles forrás­ból be lehet ezt bizonyítani. Mert a könyvek könyvében az van mondva: » Helyheztette Isten az embert az éden vagy paradicsom kertjébe, hogy azt művelné és azt őrizné.* Ebben a parancso­latban benne van az egész földmivelési programra : művelni és őrizni a földet. De ebben a két szóban, hogy művelni és abban, hogy őrizni: óriási fogalmak rejlenek és valamint a művelésnek, ugy az őrizésnek is sokféle nemei és módjai vannak, a melyekre majd később rá fogok térni. T. képviselőház! Hogy az ősidőkben az emberi nemzet kezdetén a földmivelés volt az emberek foglalkozása, az kétségtelen dolog, nem volt még akkor sem börze, (Derültség.) sem totalizatőr, nem volt még akkor osztálysorsjáték, (Derültség), sem lóugratás, sem lófuttatás. Az ember nézte a földet, művelte a földet és őrizte a földet. Mintha a magyar nemzet is azt a paran­csolatot vette volna, mikor ezt a hazát nyerte örökségül, hogy művelje és őrizze a földet. A magyar nemzet is kezdettől fogva mind e mai napig ezzel az életpályával foglalkozik és ha a magyar költségelőirányzat egy milliárd koronát meghaladó összegében ennek a legfőbb kere­seti ágnak a szükségletére 62 millió korona van fölvéve, azt sokallani nem lehet, (Ugy van / Ugy 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom