Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-64
20 64. országos ülés 1902 márczim k-én, kedden. Valószínűleg innen felülről kapja az impulzust. Hogy ez a tisztelt ur ennek megfelelhessen, a finánczaival csináltatott oly égbekiáltó kimutatásokat, azok alapján követelt oly horribilis összeget a regáléért, hogy józaneszü magánvállalkozó évek hosszú sora óta nem akadt. Ekkor ez a nagyhatalmú ur kezébe veszi a Wekerle törvényét, s a regálét egyszerűen ráutalta a községre; s ez a gyűlöletes gazdasági tevékenység a községnek évenkint 5—600 koronájába került. Még ez sem minden. Azután jönnek a közegészségi dolgok, az állategészségügy, meg az ember-egészségügy, melyek valóságos tengeri kigyók. Az állategészségügy gyei a legutóbb hozott drákói törvény folytán odajutottunk, hogy ha egy malacz elhull a községben valamely tanyán, akkor legalább tizenkét baktert kell kiállítani abatárbaakármilyennapszám mellett és azután jön a csillagos állatorvos ur dezinficziáló szereivel, és mikor bevégezte a fertó'ztelenitést, akkor a szegényember malacza után utána ment az anyja is. De van ennek a drákói törvénynek egy komolyabb oldala; nevezetesen a törvény azt mondja, hogyha az állatbetegség járványszerüleg lép fel, kötelesek a negyvennapos zárt elrendelni. Ezek a t. állatorvosok, hogy magukról elhárítsanak minden felelőséget, szívesek egy esetet is járványszerünek deklarálni és egy olyan határban, mint ennek a községnek a határa, mely madártávlatban több mint 20 km, hosszú, a Tisza folyó keresztül futja, a tanyák egyik végén történt ilyen eset miatt az a gazda, a kinek készen van a hizó jószága, szerződése vau a kereskedővel, 20 km.-rel távolabb, a Tiszán túl sem teljesítheti kötelezettségét, mert a zár el van rendelve egy eset miatt. Hogy ez az állattenyésztésnek előnyére szolgálna, azt nem tudom megérteni. De ép ily drákói állapotban vagyunk az emberegészségügygyei, (Halljuk! Halljuk!) Ezzel meg ugy vagyunk, hogy ha nyári időben, vagy bármikor Magyarország valamely falujában valaki kolerikus tünetek közt meghal, a mi nyáron, különösen az Alföldön aratás idejében meg is szokott történni, akkor waggon-számra szórják szét az oltatlan meszet a község utczáin a baktériumok megfékezésére, és karbolszagtól illatozik az egész község, a mint az megtörtént az 1890-es években. Azután a t. miniszter ur elődje volt oly szives elrendelni a fertőtlenitő kemenczék felállítását, és modellt is küldött, hogy milyennek kell lennie. A község megcsináltatta, de mire elkészült, teljesen hasznavehetetlen lett. Akkor került a községbe egy józaneszü kó'mives ember, a ki csinált egy kemenczét, a mely bevált. De mire a község odajutott, hogy lett neki egy alkalmas fertőtlenitő kemenczéje, a mely testvérek közt megér tiz pengőt, az a kemencze 360 koronájába került. Azt hiszem, szintén a t. miniszter ur elődje volt oly szives felállíttatni a községi járványkórházakat. Ez nagyon szép, emberbaráti dolog, papiroson gyönyörű, hanem a valóságban hogy vagyunk ezzel? (Zaj. Haltjuk! Halljuk!) Bengeteg költségébe került a községnek ezeknek felállítása és fentartása, s az eredmény az, hogy abba ugyan semmiféle halálra való ember magától be nem megy, de még a családja sem viteti be, ha csak csendőrökkel nem; mikor pedig bekerült, a családját kizárják, s az a szegény ember részesül olyan ápolásban, a minőben részesülhetett az ember abban az időben, mikor barlangokban együttlakott a medvével. (Derültség a baloldalon.) De még ez mind nem elég. Indokolatlan terheket ró a községre a passzus kezelésének módja is. Most a jegyzőknek előleges fizetés mellett adják ki a szükséges mennyiségű paszszust. Egy nagyobb forgalmú községben, a mint informálva vagyok, 120-150 forint ára paszszusnak kell lenni. Hogy lehet azt kívánni, hogy egy 600—800 forint fizetéssel bíró jegyző fizetéséből 150 pengőt folyton ott hevertessen az államkasszában gyümölcsözetlenül. Az természetesen gondoskodik, hogy az illető község az öszszeget megszavazza és előlegezze, s akkor a közság pénzéből hever az a 120—150 forint az állampénztárban minden gyümölcsözés nélkül. Miért nem lehetne ezeket a passzusokat a község jótállása mellett utólagos fizetés mellett kiadni? (Igaz! Ugy van! a szélstbalddalm.) De hogy csordultig teljék a pohár, e napokban kibocsátotta a postaigazgatóság 69,300 sz. a. azt a körrendeletét, melyben megtiltja a postahivataloknak, hogy a községek oly hivatalos szállítmányait is, a melyek nem bélyeges szállítólevéllel vannak küldve, átvegye, hanem azokat utasítsa vissza. A kereskedelemügyi miniszter ur bajosan tudja ezt a rendeletet, legalább előre nem tudta, mert azt hiszem, ő szintén résztvett abban a minisztertanácsban, a melyben az igen t. miniszterelnök ur, valószínűleg szokása szerint igen élesen kifejtette az egyszerűsítési javaslatot. O hozzájárult, mert hiszen beterjesztette, törvénynyé is vált. Én nem tudom akkor róla feltételezni, hogy ilyen rövid idő múlva ilyen rendeletet bocsát ki. Mert ez a rendelet, t. miniszter ur, nemcsak pénzügyileg terheli a községet, pedig ma is elég nagy baj az amúgy is a vizbefulás szélén álló községekre, hanem homlokegyenest ellenkezik az egyszerűsítéssel. Mert azok a bélyeges szállítólevelek már értéket képviselnek, tehát azokkal, mint értékkel kell elbánnia annak a községi pénztárosnak és jegyzőnek, el kell könyvelnie, nyilvántartania, el kell számolnia róla. Nagyon kérem a t. kereskedelemügyi miniszter maX,(Egy hang balfelöl'. Melyiket ?) vonja vissza ezt a rendeletet, vagy ha ez nem lehetséges, adja meg a községeknek a feltétlen portómentességet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nehogy az az igazságtalanság történjék, hogy a község az ő állami funkcziójára még rá is fizessen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn)
