Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
73. országos ülés 1902 márczius lh-én, pénteken. 253 nek és állatainknak értékesítésére szolgáló meglevő jó piaozok megtartása és ujabbak megszerzése, a különféle forgalmi eszközök, olcsó szállítási tarifák, a közterhek mérsékelt nagysága és egyéb különféle védekezési eszkőzök és intézkedések v melyek közé a vizmunkálatokat is sorozom. Épen most egy szabályozást akarok érinteni, a Rába-szabályozást, mely engem közelről érint. Tagadhatatlan az, t. ház, hogy a sok vizszabályozás közül, daczára azok költséges voltának, nagyon sok szabályozás és gátemelés megadta a lehetőséget arra, hogy mintegy hosszú évtizedekre előreláthatólag biztosítsuk némely vidéken a mezőgazdasági kultúra fejlesztését, falvaknak, sőt városoknak biztonságát is esetleges elöntésekkel szemben. Ez kétségtelen és nem is akarom a műszaki tudomány értékét devalválni, csorbítani, csökkenteni; én csak azon vízszabályozási akarom itt érinteni, a mely első sorban engem érdekel, és ez a Rába-szabályozás, s azonkívül a Fertő-lecsapolásnak és némely belvizek rendezésének a terve. T. ház! Klió feljegyzései szerint a Rába-szabályozás eszméjének bölcsője már visszanyomozható az 1226. évre. Azon időtől fogva folyton és folyton találkozunk bizonyos eró'sebb mozgalmakkal, a midőn tervezték nemcsak a Rába szabályozást, hanem foglalkoztak már a Fertő lecsapolásának és a Hanság vidéke kiszárításának eszméjével is. De legfontosabb ezen időktől kezdve az 1801-iki laki értekezlet volt, a hol már egészen komolyan kezdtek foglalkozni a tervvel és azonkívül az 1838-ik évi, a hol egy mérnök egy tervezetet mutatott be, a mely magában foglalta volna a Rábának hajózhatóvá tételét, azonkívül a Rába, Rábcza, KiaRábcza és Ikva vizek szabályozását. Terveztetett továbbá a Pertőbe JSTezsiderig egy kanálisnak az építése, és a Fertőnek és a hansági vizeknek lecsapolása. Minderre felvettek annak idején 649.445 frt költséget. De természetesen ebből semmi sem lett. Ezen időtől fogva folyton tanácskoztak, gyűléseztek, terveztek és végeztek is egyes kisebb védekezési munkálatokat, de végleges megállapodásra, soha sem tudtak jutni, míg 1873. június 25-én Ürményi kormánybiztos alatt újra összejött az érdekeltség Győrött és egy Ujházy mérnök ur tervezetét nyújtották be, a ki ezen tervezetében már újból más dolgokat tervezett. Ugyanis a Rába-szabályozáson kívül a Marczal végszakaszának, továbbá a Rába-toroknak rendezését és különféle ipari czélu és földöntöző csatárnának építését is tervezte; kimutatásába felvett 2,016.791 frtot, tiszta haszonnak pedig évi 411.491 frtot mutatott ki tervezete szerint; kimutatta továbbá, hogy a Rába tulajdonképen egy év alatt 1873-ban két milliónyi kárt okozott. De ezen tervből sem lett semmi, mert ez ellen a vasmegyei érdekeltség a legélesebben tiltakozott. Végre 1873. november 25-én jöttek ismét tanácskozásra össze; ekkor a társulat megalakult, és az alapszabályok tartalma szerint a Rába-szabályozási társulat meg is kezdte működését. 1874. február 14-én az érdekeltség gróf Batthyány elnöklete alatt újból összejött Győrött és bemutatta egy mérnök tervezetét, a mely szerint a Rába, Rábcza. Répcze körüli munkálatokra, továbbá a Rábatorok áthelyezésére, a Rábatorok-battonyai csatorna képitésére előirányzatában az a mérnök 1,796.786 forintot, a Fertő és Hanság lecsapolására pedig 765,900 forintot vett fel. 1877-ben az elnök mondott le, 1878-ban pedig egy választmányi tag: Tóth Bálint élesen fakadt ki a társulat működése ellen, és újból kormánybiztost kivánt. Ezen élesebb mozgalomból kifolyólag és ugyancsak 1878. évi január 9-iki értekezleten 408 szavazattal 170 ellen azt határozzák, hogy a társulat működése egyáltalában szüntettessék be. 1879-ben újból ugyancsak erősen kifakadtak és csakis az ármentesitésre való szoritkozást követelték, 1879-ben jjedig ismét lemond a választmányi tagoknak túlnyomó nagy része, azzal indokolva lemondását, hogy úgyis megakadt az egész munkálat. Szóval sok viszontagság és bonyodalom között működött a társulat, és folyton történtek kifakadások, mint például 1881-ben, a midőn , újból Mosony vármegye gyűlt össze Magyar-Ováron, a legélesebben tiltakozott a társulat működése ellen és követelte annak beszüntetését. Magával a Fertőnek és a belvizeknek szabályozása tervével 1891-ben kezdtek ismét komolyabban foglalkozni; csináltak egy költségvetési előirányzatot is, a melyben 3,871.950 forintot, egy későbbi értekezleten 2,500.000 forintot és egy 1900-ik évi memorandumban már 5,977.949 koronát mutattak ki. T, ház! Mindezen dolgokat azért voltam bátor felhozni, hogy lássuk, mennyi viszontagságon ment már keresztül a Rába-szabályozás ügye. A terveket, s az egyes költségvetési összegeket illető adatokat ugy a Rába-szabályozás, mint a Fertő és egyéb belvizek rendezése tekintetében azért hoztam fel, hogy lássuk, hogy a szakértői vélemények, még mielőtt megkezdtük volna a tulajdonképeni munkálatot, mennyire eltérők ugy a tervekre, mint a kiadási összegekre nézve. Ha egyszer belemegyünk ezen munkálatokba, igazán nem tudjuk, hogy hol fogjuk végezni. Én nagyon természetesnek is tartom azt, hogy egy vizi munkálatnál nem lehet egész határozottan előre fixirozni az összeget, mert hiszen egy vizi munkálat annyi esélynek van kitéve. Mennyit árthat pl. egy abnormisan esős időjárás épen azon időszakban, a midőn — mint tavasztól őszig — nagyon is kellene künn dolgozniok a munkásoknak. Azonkívül a talaj abnormitásai is oly mérvadók lehetnek, hogy a szabályozási költségeket megkétszerezik. Épen azért nagyon óvatosaknak kell lennünk, nagyon elővigyázóknak, mert azután késő lehet a bánat. Meg kell fontolni mindent, mielőtt ebbe a műveletbe belemegyünk, A dolognak