Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

254 73. országos ülés 1902 márczius Ih-én, pénteken. hosszú vajúdásából is a siker bizonytalanságára lehet következtetni; valamint fényesen dokumentálja ezt a bizonytalanságot, hogy a jelenlegi kiváló tiszteletreméltó vezetőségek is egészen ellentétes álláspontokon voltak a Fertő lecsapolásának és a belvizek rendezésének tervével szemben. Ezt az is bizonyítja, hogy a mikor 1892-ben az akkori kormánybiztos — nem tudom, ki volt — egészen határozottan, komolyan kezdett foglalkozni a különféle lecsapolási és belvízrendezési tervekkel, összejöttek az érdekeltek több vármegyéből és 1892. október 11-ón Csornán értekezletet tartottak, a melyen a legélesebben kifakadtak és tiltakoztak a tervezetek ellen. Épen erre vonatkozólag bátor vagyok egy-két pontot felolvasni abból a feliratból, a melyet a kormánynak annak idején az érdekeltek benyújtottak. (Olvassa): »Előterjesztett kérelmünket, egy még jólétnek örvendő nagy vidék teljes tönkretételének és anyagi pusztulásának megakadályozása czéljából kegyesen teljesíteni méltóztassék. Az 1885. XV. t.-czikk két fontos intézkedést foglal magában a czélból, nehogy ezen vidék megmentése érdekében az összes ártérbirtokosság olyannyira megterheltessék, hogy ezen teher arányban nem állván a szabályozás eredményezte haszonnal, az ártérbirtokosság nagy részének végromlását idézze elő. Az említett törvényes intézkedések elseje megállapitja az összeget, melybe az 1885: XV. t.-czikk első szakaszában felsorolt munkálatok kerülhetnek, má,sodik pedig a Fertő lecsapolását és a belvizek levezetését, mint ezt a törvény miniszteri indokolása határozottan kimondja, azon időre kívánja halasztani, a mikor a törvényben elrendelt szabályozási munkák eredményei az érdekeltek teherviselési képességét olyannyira fokozták, hogy a Fertő-tó lecsapolásának és belvizek rendezésének költségeit az érdekeltek minden nagyobb megerőltetés nélkül képesek lesznek elviselni.« Ez a nagy elviselési képesség természetesen annál kevésbbé van meg, mert különben is összes közterheink folytonosan emelkednek. »Mert tény az, nagyméltóságú miniszter ur, hogy a Bába-szabályozó társulat mostani árterének legtöbb községe Bába-vizet soha nem látott, a Rábának legnagyobb áradásai sem voltak képesek határaikat víz alá borítani, a miért is nekik a Bába szabályozásából tényleg a legcsekélyebb hasznuk nem volt, nem is lesz.« Továbbá nagyon fontos ez : »Ez volt indoka annak, hogy csak a legszükségesebb ármentesitési munkálatok kivitele biztosíttatott az 1885. XV. t.-czikk által, mig a szabályozási tervezetnek a Fertő lecsapolására és a belvizek rendezésére vonatkozó második részlete teljesen elejtetett, illetve azon időszakra halasztatott, a mikor a szabályozási munkák folytán az érdekeltek teherviselési képessége annyira fog fokozódni, hogy a tervezet második részét is nagyobb megerőltetés nélkül képesek lesznek keresztülvinni,* Természetes, ez a nagy képesség most sincs meg és talán nem is lesz meg. Nagyon fontos továbbá: »Ne higyje Nagyjiéltóságod, hogy ezek csak puszta hangzatos szavak, melyeknek alapja nincs, mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az ártérbirtokosságnak a kétségbeesésig menő aggodalmát, szorult helyzetét tolmácsolni talán nem is tudtuk egészen: oly felháborodást szült lelkünkben az a szándék, a mely egyesek vagyoni gyarapodására a mi végpusztulásunk árán kívánja az eszközöket megszerezni. Nem a mi szerény vagyonunk, de Krőzus kincsei lennének szükségesek ahhoz, hogy a szabályozást vezető közegek vágyai ki legyenek elégítve, de mi nem vagyunk hajlandók még vagyonunkat sem feláldozni e czéíra, miért is másodsorban azon kérelmet terjesztjük Nagyméltóságod elé stb.« Szóval, t. ház, ezt aláírták többek közt gróf Cziráky Béla, Borsody Géza, Hajas Gyula és még több érdekelt. Nagyon érdekes, t. ház, Mosón megyének memoranduma, a mely csupa panaszt és feljajdulást foglal magában, és melyben nagyon kérik az akkori nagyméltóságú kormányt, ejtse el az egész lecsapolási és belvízrendezési tervezetet. Erre vonatkozólag bátor vagyok egypár paszszust felolvasni. Azt mondja a mosonmegyei érdekeltség: »Mert a Bába-szabályozási költségek őket eddig is érdekeiket messze túlhaladó arányban terhelték; mert a szabályozási, s lecsapolási költségek nagy terhét elviselni nem képesek; mert a Fertő lecsapolása mezőgazdászati viszonyaikra nem előnyös, sőt inkább káros hatású, s megélhetésüket veszélyeztető leend. Ezen három ok kényszeríti tehát mély alázattal alulírottakat Nagyméltóságodhoz már most is azon alázatos kérelemmel folyamodni, miszerint alább kifejtendő érvei kegyes figyelembevételével kérelmüket meghallgatni, s az által a Fertő terjedelmes környékének munkás, s szorgalmas lakosságát a végpusztulástól megmenteni kegyeskedjék. Mindenekelőtt legyen szabad kifejtenünk, hogy a Bába-szabályozási költségek viselésére már ekkorig is érdekeinket messze meghaladó arányban szoríttattunk.« Továbbá azt mondja: »Hogy a szabályozási, s lecsapolási költségeket elviselni nem birjuk, bizonyítja azon tény is, miszerint azon idő óta, mikor a súlyos közterhekhez még a Bába-szabályozási költség is járult, a Fertő-vidéki lakosság kivándorlása tetemesen növekedett. Ezen kétségbeejtő tudat adja a vándorbotot, mely a koldusbotnál mégis tisztességesebb, a Fertő-vidék azon lakossága kezébe, mely csak 20 év előtt is még vagyonos, megelégedett és boldog földmives volt.« Nagyon fontos a mosonmegyei érdekelteknek ezen két nyilatkozata; eléggé bizonyítja ezt már maga azon körülmény is, hogy a lecsapolási költségek holdankint több mint 90 — 120 frtra fognak rúgni, holott a művelés .alatt álló első osztályú