Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

75. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. 239 Melegen üdvözlöm őt ezért. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez nagy terjedelmet vesz fel, ez buzdít, bátorít a cselekvésre a szövetkezeti téren. Az értékesítést ennél is tovább kell fejleszteni, a mint hogy ő maga is szándékozik ezt tenni. Fejleszteni kell azt a bornál, tehát alkot országos központi és vidéki pinezeegyleteket. Mindezek jó dolgok, a melyeket kultiválni kell, csakhogy van itt egy másik dolog is, a miről eddig még nem hallottunk, pedig ez is kívánatos. (Halljuk! Halljuk!) Ez a gabonacrtékesitő szövetkezet. Erre különös súlyt fektetek, mert a gabona értékesítésének kérdése már nemcsak a kisemberek kérdése, hanem a középbirtokosok kérdése is par excellence. A középbirtokon lehet segíteni, hogy ha méltóztatik elrendelni a magyar takarékpénztárak reformját. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én már 20 év óta nézem és látom, hogy ez az akczió nem indul meg és meglehet, hogy még igen soká nem fog megindulni. És azért, mert már 20 év óta nézem ezt és azt láttam, hogy ez a reform, ez az akczió nem indul meg, a mi pedig annyira kívánatos volna, mert ezt senki sem tagadta, de senki nem is tette meg, azért jutottam néhány jó barátommal arra a gondolatra, hogy szövetkezeti utón kell nekik versenyt csinálni. (Tetszés a középen.) Ez azonban magában még nem volt elég, annak sokkal nagyobb extenziót is kellett volna adni. Ha tehát a takarékpénztári reform oly nagy nehézségekbe fogna ütközni, akkor, kivált a mai pénzbőség idején, haladéktalanul oda kellene hatni, hogy az osztrák-magyar bank fióktelepein hitelegyletek alakuljanak, leginkább a középosztály javára. De az értékesítési szövetkezet is nagy hasznára lesz a középosztálynak. Az értékesítésnél a feladat az, hogy mi a versenyt lehetővé tegyük az által, hogy vidéki falusi magtárakat létesítünk. (Helyeslés a középen.) És hogyha ilyen vidéki falusi magtárak vannak, akkor azután egy másik organizmussal, a mely ennek felette áll, egy vagy több helyen közraktárakat létesítünk és a közraktárakba berakjuk azokat az anyagokat, a melyeket a falusi raktárak kitisztítanak, összeegyeztetnek, raktároznak és eladnak. (Élénk helyeslés a közepén.) Ezeknek a központi közraktáraknak azonban egy bizonyos szervi összeköttetésben kellene lenni a vidéki raktárakkal, a mennyiben az ő tulajdonosaiknak, földbirtokosaiknak esetleg kereskedőknek és falusi szövetkezeteknek is kellene lenniök. A központi raktárnak tehát ezek kezébe kellene jönni és nem a spekulálók kezébe. Az ellen nincs kifogásom, hogy bizonyos arányban kereskedők is vegyenek részt a központi raktárakban, hanem azt, hogy ott az eladásban a domináló szerepet vigye az a birtokos, a kinek eladni valója van, azt megkövetelném. (Helyeslés.) Ezek volnának a kérdések és ezeket a kérdéseket szolgálni kell és lehet is a warrantok utján. Megengedem, hogy a warrant nem olyan dolog, a mely minden körülmények közt szükséges, de egy előnyt mégis ad, azt t. i., hogy az árukat nem fogják egyszerre a piaczra dobni, hanem azok lassanként kerülnek oda. Az osztrákmagyar banknak kellene ezen warrantot leszámítolni. Az osztrák-magyar bank, megjegyzem, ma is nyújt ily czélra hitelt, csakhogy nem nekünk, hanem a kereskedelemnek. Ha tehát ő a kereskedelemnek ad ily hitelt, a mi annak jót tesz, akkor másrészről mi is megkövetelhetjük, hogy adjon a szövetkezeti földbirtokosnak is (Élénk helyeslés.) olyan hitelt, a melylyel ő az anyagjára előlegeket kapjon. Ha ezt elérjük, akkor be fog következni, nem valami remek dolog, de mégis valami jó, az a bizonyos állapot, hogy két első hónapjában az aratásnak a nagy tömegáru nem egyszerre szalad a kereskedés kezébe, a mely az áruknak illetéktelenül, sokszor korlátlanul lenyomja árát. Hogy tehát korlátoztassék ezen illetéktelen csökkenése az árnak, meg kell gátolni az árutömegek felhalmozódását a kereskedelem kezében a warrantok használása által. Lehetséges, hogy ez itt-ott mégis elő fog fordulni, mert a spekuláczió fenmarad, de ez már nem lesz annyira veszélyes mint ma. (Ugy van! jobbfelöl.) A mellett szükséges az, a mit a franczia credit agricole-nak nevez és a mi által lehetővé lesz, hogy a termelő saját magtárában levő árujára, saját istállójában levő bizó állataira, valamint csekélyebb mérvben zöld gabonájára is előleget kapjon. Ezt kívánom elérni és azért kérem, hogy méltóztassanak ma különösebben, mint máskor erre figyelni, mert ma az a helyzet áll elő, hogy a vállalkozás pang ugyan, de pénzbőség van és igy ma inkább, mint máskor, lehet ezt a dolgot elérni. (Helyeslés.) Azért voltam bátor, t. ház, felhozni, hogy most kell ezzel foglalkozni, mert egy év múlva talán késő lesz, és mert azt hiszem, hogy ezzel a magyar közgazdaságnak nagy hasznára fogunk lenni. (Ugy van! jobb felöl.) Azt hiszem, hogy ha a felvetett eszmét ez alapon tovább fogjuk fejleszteni, pedig én ezt jónak tartom, ezzel nagyot segítünk a földbirtokos osztályon. (Helyeslés.) Az értékesítési és fogyasztási szövetkezetek érdekében követelménynek látszik az, hogy ezeknek azon előnyök adassanak meg, a melyeket az 1898 : XXIII. t.-cz. a hitelszövetkezeteknek megad, hogyha ily fogyasztási vagy értékesítési szövetkezetek egy országos vagy nagyobbszerü vidéki központ alatt és ha számadási revízió alatt állanak. Ezt méltóztassanak kegyesen figyelembe venni és kérem a t. kormánynak pártolását arra nézve, hogy legyen szives ezen irányban a szövetkezeti mozgalmat felkarolni és e tekintetben eszméimet becses támogatásában részesíteni. (Altalános, élénk éljenzés és helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Uray Imre! (Zaj.)