Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-72
238 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. hivatalnokok által. Ez a dolog annyiban is fontos, a mennyiben a hitelszövetkezetek ugy, a mint ma vannak organizálva, nem vonzzák a pénznek oly nagy tömegét; ha pedig mindanynyian a kölcsönnek egy részét jelzálogként vennék, ugy mindenesetre sokkal kedvezőbb feltételek mellett tudnának maguknak pénzt szerezni. Én tehát a pénz olcsósága kedvéért is óhajtanám a jelzálogos kölcsönök létesitését. A kötvények meg kell, hogy feleljenek a parasztkölcsönök természetének, t. i. rövid lejáratuaknak kell lenniök. A másik, a mit pretendáltam, az lett volna, hogy necsak egy központi szövetkezetbe legyenek utalva a szövetkezetek, hanem hogy legyenek vidéki központok is, (Helyeslés balfelöl és a középen.) a melyek természetesen ezen országos központ alatt álljanak, ennek felügyeletétől függjenek; ne álljanak külön, hanem azzal szervezetileg teljesen egygyé olvadjanak, a mi által a felügyelet könnyebbé válnék. Felemlítem azt is, hogy különösen a mai helyzetben oda kellene törekedni, hogy a kölcsönöknek azon részét, a mely nem személyes hitelre van alapítva, ne bankoktól, és bankok reeskomptja utján szerezzük meg, hanem tessék ezt a kérdést lehető legdirektebb összeköttetésbe hozni az Osztrák-Magyar Bankkal. (Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István: Ugy van! Gr. Károlyi Sándor: Az Osztrák-Magyar Bank képes erre. Eddig is ő adta a pénzt ezentúl pedig nem mint közvetítő, hanem direkte fogja azt a pénzt adni. És én nagyon el tudom gondolni azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank közvetlenül alimentáljon vidéki központokat, (Helyeslés balfelöl és a középen.) magától értetődvén, hogy az országos központ abból egy bizonyos hányadot húzna; abból a kamatból, a melyet az érdekeltek fizetni fognak, természetesen az országos központnak és a vidéki központoknak is meg kell élniök, de azért a pénz még mindig sokkal olcsóbb lesz, mert a mai viszonyok között a mi pénzünk tulajdonképen drága. Ma a pénz után 5 és fél 0 / 0-ot fizetünk; ez más viszonyok között — megengedem — nem volna sok, de ma határozottan sok. Ezt nem szabad továbbra is igy hagynunk, hanem meg kell adni annak a lehetőségét, hogy a hitelszövetkezetek pénzforrása direkte az OsztrákMagyar Bank legyen (Helyeslés balfelöl.) és ezáltal a lehetőségig kedvező kamatláb álljon elő. Nem beszélek itt arról: miként biztosítsuk azt, hogy az adminisztráczióban, a kezelésben hibák ne történjenek. Ez talán messzire vezetne; azt hiszem, meg méltóztatik engedni, hogy ezt most elhallgassam. Ez az alapeszme tehát, a melyet én kívánnék megvalósítani, a következőket tartalmazza: jelzálogos kölcsönök; az Osztrák-Magyar Bank, mint direkt pénzforrás, (Helyeslés balfelöl és a középen.) vidéki központok, és az olyan vidékeken, a hol a műveltségi fok nem elég nagy arra, hogy ott a szövetkezetek maguk kezeljék ügyeiket, kinevezett elnököknek, a vidéki központ vagy az országos központ részéről fizetett embereknek mint hivatalnokoknak alkalmazása. De a mint előbb mondám, szövetkezeti rendszerünk igy kontemplálva szűk. Már most is igazoltam azt, hogy a hitelt tekintve, ez szűk; de ha arra tekintünk, hogy fogyasztásról és értékesítésről ebben az organizmusban tulajdonképen alig van szó, sőt alig van hely benne erre: akkor valóban azt kell mondanunk, hogy ez az organizmus igen szűk és ennek bő kitágítása szükséges. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, hogy a fogyasztási szövetkezetek némely körök szemében valami afféle dolgot képeznek, mint, mondjuk, pl. a vörös posztó a mezőn a bika szemében; ez némely körökben kellemetlen impressziót okoz, de engedjék meg kimondanom, hogy igen méltatlanul. (Halljuk! Halljuk!) Méltatlanul azért, mert a fogyasztási szövetkezetnek nem az a feladata, hogy a kereskedelmet tönkre tegye, (Helyeslés balfelöl.) hanem az, hogy a kereskedelem túlkapásait az illetékes mérvekre szorítsa vissza. (Általános helyeslés.) És mihelyt a kereskedelem olyan helyzetbe jut, hogy azon illetékes mértéket megtartja, azonnal elesik a fogyasztási szövetkezeteknek szüksége, az nem fog tovább működni, bezárja a boltot. (Helyeslés .balfelöl.) Ámde arra igenis nagy szükség van, hogy interveniáljon, hogy versenyt csináljon, mert hiszen kereskedelmünknek épen ez a baja, de másutt is ez a baja a kereskedelemnek — hogy mig a kereskedelemben az összetartózandósági érzet teljes mérvű kifejlődése, addig a nagy vevőközönségben az összetartózandósági érzet teljes hiánya tapasztalható. Hogy ez máskép legyen, azt csak verseny utján lehet elérni. És ha ez a verseny nem keletkezik magától, meg kell azt teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Igy volt ez Angliában, igy volt ez másutt is. Angliában a fogyasztási szövetkezetek koloszszális mérveket Öltöttek és azt hiszem, hogy a kereskedelem nem bukott meg miattuk, sőt nagyon jól érzi magát ma is mellettük és azt hiszem, hogy igen jó szolgálatot tett, mert a kereskedelemnek magának megadta azt a természetes versenyt. Ezt adta meg a franczia kereskedelemnek is a fogyasztási szövetkezet. Ugyanezt a rendszert követték a németek Raiffeisentől máig hasonló eredménynyel. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem tudom tehát, hogy miért kellene nekünk annyira tartózkodnunk azoktól? (Tetszés jobb felöl.) Megcsinálhatjuk mi is azokat, persze csak okkal-móddal. (Helyeslés a jobboldalon és a néppárton.) Nagyon fontos a fogyasztási szövetkezetek mellett még az értékesítés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Egy dicséretes példánk van itt, Darányi Ignácz miniszter ur inszczenálta ezt, midőn a tej- és vajszövetkezeteket csinálta.
