Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-72
72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. 227 hitelszövetkezet megbukott volna, mig a takarékpénztárak napról-napra buknak, —ha, mondom, a betevők ezt tudnák, akkor a betevők is oda mennének és készpénzbetételeiket — és ez milyen kívánatos volna! — nem a takarékpénztáraknál helyeznék el, hanem a hitelszövetkezeteknél, a bol ugyanannyi kamatot kapnának, mint kapnak ott és akkor azután a nép, ha nem is adhatnának olyan olcsó pénzt, mint ad pl. a Nemzeti Bank, — hisz a Nemzeti Bank jelenleg négy százalékért ad — de hát pl. hat százalékért kaphatna az a szegény megszorult kisbirtokos pénzt és konvertálhatná a takarékpénztári drága uzsorakölcsönöket. Már most a t. kormánynak és a t. miniszter urnak is két irányban kellene ebben a dologban tevékenységet kifejtenie. Első sorban abban az irányban, hogy a Kisbirtokosok Földhitelintézetek utján olcsó kölcsönökhöz juthassanak, másodszor pedig abban az irányban, hogy a hitelszövetkezetek minél nagyobb mértékben tovább fejlesztessenek. (Élénk helyeslés a szelsöbaloldahn.) Higyje el nekem a t. miniszter ur, hogy ha a kisbirtokos-osztályokat csak annyiban segíthetné, hogy megszabaduljanak az őket tönkretevő drága uzsorakölcsönöktől, akkor is már lényegesen segítene rajtuk. De már körülbelül egy órája foglalkozom ezekkel a kérdésekkel ; (Halljuk! Halljuk!) befejezem tehát beszédemet azzal, hogy ezt a két dolgot: a Kisbirtokosok Földhitelintézete kölcsöneinek olcsóbb beszerzését, és a hitelszövetkezetek fejlesztését a legmelegebben ajánlom a t. miniszter ur szives figyelmébe. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Leidenfrost László! Leidenfrost László: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy türelmét rövid időre igénybe vegyem. (Halljuk!) Szükségesnek tartom, hogy mi gazdák itt a képviselőházban előmozdítsuk a földmivelésügy érdekeit és egész erőnkből támogassuk a jelenlegi föklmivelésügyi miniszter urat ebben az áldásos működésében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magyar parlamentben nem szabad ebben a kérdésben nézeteltérésnek lennie, s fel kell minden alkalmat használnunk arra, hogy a gazdaközönséget erősitsük, hogy azt jobb helyzetbe hozzuk. (Igaz. 1 Ugy van! a jobboldalon.) Már tavalyi beszédem alkalmával kijelentettem azt, hogy tőke nélkül belterjes gazdaságot űzni nem lehet. A tőke hiányzik nálunk az országban, vagy ha rendelkezésünkre áll is, oly drága és oly nagy kamatokat kell érte fizetni, hogy tulajdonképen nem a magunk, hanem az illető pénzintézet számára fáradunk és dolgozunk. Oda fizetjük a kamatokat az amúgy is csekély és egyoldalú jövedelemből. Sajnos ugyanis, hogy csak gabonatermelésre vagyunk berendezve és gazdasági iparunk, a mely a gazdának a "tőkét megszerezné, alig van. Pedig gazdasági ipar nélkül a jelenlegi viszonyok mellett még a kisgazda is nehezen bir megélni, s épen azért nagyobb súlyt kell helyeznünk a gazdasági iparágra, mert ez a gazdának kevés befektetés mellett biztos jövedelmet szerez. Különösen oly iparágra kell a kormánynak is nagyobb súlyt helyeznie, a mely a gazdaságban termelt nyers anyagot jól értékesiti, s egyszersmind oly vetésforgót teremt a gazdaságban, mely a földet javítja, s annak termelőképességét emeli. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyen iparág a répaszeszgyártás, mely a hazai viszonyokra alkalmazva olyan iparnak bizonyul, a mely kizárólagosan és egyedül gazdaságinak mondható, mert kezelése egyszerű, s aránylag kevés befektetést igényel. (Halljuk! Halljuk!) A répaszeszgyártással a gazda oly nyers anyagot értékesít, a mely a belterjes gazdálkozás mellett az eddigi gabonatermelés megszorítása nélkül mint többlet állitható elő, tehát a gazdaságban uj értéket teremt, mely kedvező viszonyok mellett lehet nagyobb, kedvezőtlen viszonyok között lehet kisebb, de mindig többlet lesz. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Máskép áll a dolog a gabonaszeszgyártásnál, a hol oly nyersanyagot akarunk drágábban értékesíteni, mely már egymagában is bizonyos piaczi árral bir és mint nyersanyag is a legtávolabbi piaczokra szállítható. Ez esetben tehát már egy bizonyos piaczi árral biró nyersanyagból készül, gyártás utján egy értékesebb iparczikk, a szesz. A gabona ára és a gabonából gyártott szesznek az ára közötti különbözet szolgál az iparosnak, gyártási költségei levonása után, tiszta nyereségül. Már pedig ilyen üzletnél könnyen képzelhető azon kedvezőtlen helyzet, hogy a nyersanyag és az abból gyártott szesz közötti árkülönbség oly csekély lesz, hogy még a gyártási költségeket sem fedezi. Ha ily esetben a gazda egyszersmind a gyáros is, akkor gabonaterméséért még azt az árat sem biztosította magának, mely árt ő a legközelebbi piaczon gyártás nélkül is elérhetett volna; az ily eshetőségnek kitett vállalat sohasem fejlődhetik gazdasági iparrá. Vegyük most a répát mint nyersanyagot, azt a répát, mely a birtok jobb felszerelése és a földek jobb mivelése folytán mint többlet terem oly vidékeken, hol az eddig árhiány miatt nemtermeltetett, mert árt csak a szeszgyár mint eladó tud érte teremteni. A répa ott, a hol csak értéke van, de ára nincsen, takarmánynak tekintendő; ha pedig a gazda répáját nem takarmánykamrában aprítja fel, hanem a szeszgyárban, hogy ezáltal a répa termelési költségeit és a gazdaságának belterjesebb miveléssel járó nagyobb kiadásait fedez' hesse, már is haszonnal dolgozik. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Pl- hogyha egy katr. holdon jól megművelve 150 m.-mázsa répa terem és egy m.-mázsa répa 6 liter szeszt ad, akkor az, egy holdra számítva, 900 liter szesz, a kilencz hektoliter szesz szorozva 18 forinttal, a jelenlegi 29"