Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

228 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. nyers szesz árával, tesz 162 forintot, ebből pedig levonva az összes répamivelósi költségekre 60 forintot, marad egy kat, hold után 102 írt és az összes takarmány helyben. Ha ezen összegből levonjuk még a belterjesebb műveléssel járó nagyobb kiadásokat, a gyártási éi leirási költségeket, mely költségek a bonifikáczión felül sokat nem tesznek ki, még mindig igen szép nyereség fog mutatkozni. Tehát a példa mutatja, hogy a jelen esetben, ha a gazda répáját a takarmánykamarában aprítja fel, akkor minden m.- mázsa répa után a készpénz kiadása 40 krajczár, (Halljuk! Halljuk I jobbfelöl.) ha a gyárban dolgozza fel, akkor minden métermázsa répa után a készpénz bevétele 108 krajczár. Eltekintve a jelenlegi czukorkrizistől, ez oly nagy ár, melyet a czukorgyárak a termelőknek soha sem fizettek. Közgazdasági szempontból pedig nagy fontossággal bir a répaszeszgyártás, mert ha figyelembe veszszük azt, hogy az országban e jelenlegi gabonatermelésen felül még azon répamennyiség is termeltetnék, mely a most előállított gabonaszesz mennyiségének megfelelne, — a mi épenséggel nem lehetetlen — akkor az évenkint termelt szesz értéke hazánknak egy többlet-jövedelmét képezné, a szeszipart pedig a gazdaközönség szolgálatába terelné, mert répa kevés kivétellel az egész országban termelhető, és a hol ez nem sikerül, ott megterem a minden versenyt kizáró burgonya, mely a maga vidékén a szeszipart máris a gazdaközönség számára biztositotta. (Helyeslés jobbról.) T. ház! A földadó, mely a magas búzaárak után van kivetve, csak olyan akkor is, ha a búzának az ára alacsony, az pedig nem igazságos, hogy a gazda ép annyi adót fizet akkor is, ha rossz a termése, ha nincs jövedelme, (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) holott az iparosnak ós gyárosnak módjában áll az adót időről-időre a szerint megállapittatni, a hogy vállalata jövedelmet vagy esetleg veszteséget mutat fel. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Miután az egyenes földadó képez első sorban zsinórmértéket arra nézve, hogy a birtok minő reális értéket képvisel, kell, hogy a kormány a jelenlegi hibás katasztert, mely sok bajnak kiindulási pontja, egy uj és igazságos becslés alapján az országban minél előbb rendezze. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Meg vagyok arról győződve, hogy a kormány ezen jelenlegi gazdasági pangást nem nézi közönyösen, hanem nagyobbszabásu beruházásokat hoz javaslatba, mely beruházások a munkásosztálynak munkát és keresetet adnak, és ha a munkásosztálynak megélhetése a munka és kereset által biztosítva van, akkor az meg lesz elégedve és nem fog az országból kivándorolni pénzforrás után, hanem az ország nagy hasznára itthon fogja értékesíteni munkaerejét. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket akartam elmondani, és abban a meggyőződésben, hogy a kormány jóindulattal és a legnagyobb jóakarattal fogja érdekeinket továbbra is védeni, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Bátorságot veszek magamnak, hogy az olyan nagyfontosságú kérdéshez, mint a magyar mezőgazdaság, hozzászóljak. Azt hiszem, hogy ma már eljutottunk odáig, hogy részben tisztázva vannak azok az eszmék, a melyek körül mozognia kell a magyar közgazdaságnak, és ma már nem állanak olyan éles ellentétben azok a faktorok, a melyek hivatva vannak egymást segíteni, hogy az egész magyar közgazdaság egész teljességében kidomborodjék és azt a fokot elérje, melyet Magyarország földrajzi helyzete, talaja és egyéb politikai viszonyai megkívánnak. És ha mégis ezen tisztázáshoz szavaimmal egy kissé hozzájárulni kívánok, teszem ezt azért, hogy azokat a ferde felfogásokat, a melyek talán még léteznek, megczáfoljam, megsemmisítsem. Már többször hangoztatták nemcsak e házban, hanem leginkább az újságokban az agrárés merkantil-törekvéseknek teljesen ellentétes irányzatát. Én is konstatálom ezt, hogy az egészséges agrár-törekvésnek eddigelé útját állta az egészségtelen merkantil-törekvés, mely nem azt czélozta, hogy egyesitse a mezőgazdaságot egy józan iparral és egy tisztességes, szolid kereskedelemmel, hanem ellenkezőleg a tőkét uzsorával használva fel, szembeállította magát az agrárkérdésekkel, és teljes egészében a mezőgazdaságból akarta magát kitartatni, de ki is tartatta. (TJgy van! a néppárton.) Az volt a mi nyomorúságunk eddig, hogy mezőgazdaságunk hiába igyekezett kibontakozni, hiába igyekezett elszakítani azokat a kötelékeket, melyek őt lelánczolták, nem volt képes azt az intenzív tevékenységet kifejteni és a földből azt a jövedelmet előhozni, mint a mennyit tudott volna, mert mindig ott volt mellette a nem jogos, és lehet, mondani, nem szolid merkantil-törekvés, az a nem szolid ipar és nem szolid kereskedelem, a mely mindig nemcsak egy tálból akart vele enni, hanem csak a hulladékot juttatta a mezőgazdaságnak. Ideje egyszer már, t. ház, hogy ezeket az érdekeket összeegyeztessük. De nem ugy, hogy ezeket a törekvéseket engedjük szabadon burjánozni; nem ugy, hogy engedjük továbbra is a mezőgazdaságon élősködni a nem szolid iparnak és kereskedelemnek ezt az irányát; hanem első sorban oda kell hatni, hogy a nem szolid ipar és kereskedelem kényszerítve legyen segítségére jönni a mezőgazdaságnak, nyúljon a mezőgazdaságnak hóna alá, ne pedig, hogy azt levágja. (Helyeslés a néppárton.) Hogyha, t. ház, a nem szolid iparról és kereskedelemről emlitést tettem, akkor kell, hogy visszatekintsek azon időre, mikor a szabad ipartörvény behozatott, akkor kerekedett felül az uzsoratőke, és a még létező szolid ipart tönkre