Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

226 72. országos ütés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. oldalon.) Mert ha ez az osztály végkép tönkre megy, ha el fog zülleni és még tömegesebb kivándorlásra lesz utalva: mi lesz akkor az országból? Hiszen, t. ház. a kisbirtokos-osztály képezi jelenleg az ország lakosságának, a magyarságnak zömét. (TJgy van! TJgy van! a haloldalon.) Ezt az osztályt nekünk elpusztulni engedni nem lehet, nem szabad. Előbb mondottam, hogy a miniszter ur is szivén viseli a kisbirtokosok sorsát. A t. miniszter ur nagy szolgálatot is tehet nekik. Oda kell hatűia a miniszter urnak, hogy a Kisbirtokosok Földhitelintézetének létezéséről a nép tudomással bírjon. És ezt könnyen meg lehet tenni. Hiszen a kormánynak lapok állanak rendelkezésére. Itt van például egy jól szerkesztett néplap, a melyet a földmivelésügyi miniszter ur ad ki. Legyen szives a miniszter ur ebben a lapban a Kisbirtokosok Földhitelintézetének kölcsönadási módozatait, hogy mennyi kölesönt ad, minő kellékek szükségesek azoknak a kölcsönöknek a beszerzésére és hova kell a végett fordulni, ebben a lapban közzétenni, de ugy, hogy azt az az egyszerű nép is felfoghassa. Hiszen a Kisbirtokosok Földhitelintézete elég jutányosán ad kölcsönt, hanem épen az a baj, hogy ezt az intézetet a a mi népünk nem ismeri. Oda kell tehát hatnia a miniszter urnak, hogy a nép tudomással bírjon ennek az intézetnek a létezéséről. (TJgy van! TJgy van! a széMíbaloldalon.) Van még egy másik baj is: a telekkönyvek rendezetlensége, a mely bajon pedig könnyen nem lehet segíteni. Pedig hogyan lehet azt kívánni egy intézettől, hogy kölcsönt szavazzon meg olyan embernek, a kinek a telekkönyve rendezetlen? A nagybirtokosok telekkönyve, meg a középbirtokosoké még csak hagyján, de a szegény tudatlan kisbirtokosok telekkönyvei rendezetlenek és akárhány kisbirtokos van, a ki kölcsönért szeretne folyamodni, de az a birtok, a mely az ő birtokában van, még a. nagyapja vagy a szépapja nevén van. Hanem én azt gondolom, hogyha ezek a telekkönyvek idővel rendeztetnek is, azért félni lehet attól és pedig méltán, hogy a míg ez a rendezés bekövetkezik, addig az a szegény kis-birtokososztály tönkre fog menni. Azért én még más valamit is ajánlok a t. miniszter urnak, (Halljuk! Halljuk!) ajánlottam több izben is, de ugy látom, hogy semmi eredménynyel, pedig igy bizony lehetne szintén a dolgon segíteni. Azt tudjuk, hogy a kisbirtokos jobbára vidéki takarékpénztárakra van utalva, a melyeknek bizony nagy része, sajnos, uzsoraintézet. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Nem kaszinó ez! (Halljuk!) Kossuth Ferencz; Tessék kimenni a folyósóra beszélni! (Halljuk!) Gr. Benyovszky Sándor: Ezt különben nem is lehet rossz néven venni az. illető takarékpénztáraktól, mert azok nyerészkedésre alapított részvénytársaságok, a melyek nagy osztalékra dolgoznak; a betevőknek kevés kamatot adnak, de a kölcsön vevőknek nagy kamatra adják ki a pénzt. Természetes, hogy nem lehet rájuk dekretálni, hogy: ti tartoztok a betevőknek ennyi kamatot adni és a kölcsönvevőktől meg ennyi kamatot beszedni, hanem lehetne, t. ház, a hitelszövetkezetek fejlesztése által ezeket a takarékpénztárakat rávenni, sőt rákényszeríteni, hogy olcsóbban adják a kölcsönt a kölcsönvevőknek. Kecskeméthy Ferencz: Ott sem sokkal kevesebb a kamat! Gr. Benyovszky Sándor: Mégis kevesebb! Hiszen Magyarországon és — és ezen, igazán, mikor meghallottam, megdöbbentem — a vidéki takarékpénztáraknál több, mint száz millió árvavagyon van elhelyezve. Megdöbbentem ezen, mert, t. ház, ne felejtsük el, hogy a vidéki pénzintézetek bukása úgyszólván napirenden van. Alig múlik el egy hónap is, hogy ne olvasnók : most ez a pénzintézet válságba került, most ez került, most meg emez. (TJgy van! TJgy van! a szélsiJbaloldalon.) Én nagyon veszélyeztetve látom az árvavagyonnak nagy részét, ha ilyen pénzintézeteknél van elhelyezve. Az bizonyos, t. ház, hogy ezek a takarékpénztárak határozottan reformra szorulnak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalold'jjon.) még pedig olyan reformra, a melyet minél előbb foganatba kell venni. így pl. ha veszszük ezt a központi hitelszövetkezetet, ez, köztudomású dolog, az államnak felügyelete alatt áll; de a vidéki takarókpénztárak, a hol pedig annyi árvavagyon van elhelyezve, az állam kellő felügyeletét nélkülözik. Kecskeméthy Ferencz: Rájuk férne pedig! Gr. Benyovszky Sándor: Hát hiszen, t. ház, nagyon könnyen lehetne e hitelszövetkezeteket abba a helyzetbe hozni, hogy a nép hitelszükségletének eleget tehessenek. Nem lehetne azt tenni, t. ház, hogy ezt a rengeteg árvavagyont, nem ugyan egyszerre, rohamosan kivétessük a vidéki takarékpénztárakból, mert hiszen ez nagy válsággal volna egybekötve, hanem fokozatosan, lassankint és azt a pénzt az állam felügyelete alatt álló központi hitelszövetkezetnél helyeztessük el? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. ház, azt tudjuk mindnyájan, hogy ezek a hitelszövetkezetek emberbaráti czélból alakultak meg, nem pedig abból a czélból, hogy nagy osztalékot adjanak a részvényeseknek. Bizony, t. ház, ha ezek a hitelszövetkezetek nagyobb akcziót volnának képesek kifejteni, megszűnnének ezen takarékpénztárak uzsoráskodásai, mert senki sem volna olyan együgyű, a falusi nép közül. sem, hogy elmenjen drága kölcsönért a takarékpénztárakhoz, mikor a hitelszövetkezeteknél olcsóbb kölcsönt kap. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És, a mi a betevőt illeti, a betevő is, ha egyszer tudná, hogy hiszen e hitelszövetkezetek az állam felügyelete alatt állanak, — de különben is, az köztudomású dolog, hogy ezek a hitelszövetkezetek rendesen, lelkiismeretesen kezeltetnek ; alig lehet valamit hallani, hogy egy vidéki