Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

7í. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. 201 a jelen költségelőirányzat keretében sem áll rendelkezésére és a javulás egészében véve igen csekély. Ennek beigazolására nem szükséges egyéb, mint hogy a költségelőirányzatot magát elemeire bontsam szét és az egyes tételeknél állítsam szembe egymással ugy a kiadási mint bevételi többletet és kevesbletet, az 1901. évi költségelőirányzathoz viszonyítva. Ezen az alapon, de nehogy az igen t. házat száraz számtételek felsorolásával untassam, csakis a nagyobb összegeket említve fel, a következőket látjuk: Az állami erdők tételénél a többkiadás 24.172 kor., a kevesebb bevétel 605,870 korona, tehát a mérleg kedvezőtlenebb 630.042 koronával; a ménesbirtokok, gazdaságok stb. tételénél a kiadás kevesebb 45,208 koronával, a bevétel több 18.928 koronával, tehát a mérleg kedvezőbb 64.136 koronával; és igy tovább folytatva ezen összehasonlítást, azt látjuk, hogy az állami lótenyésztési intézeteknél a mérleg kedvezőtlenebb 229.495 koronával, az állategészségügyi tételnél a mérleg kedvezőbb 36.765 koronával, a gazdasági tanintézetek stb. tételénél a mérleg kedvezőtlenebb 155.145 koronával, a szőlészet és borászatnál a mérleg kedvezőtlenebb 400.000 koronával, a gazdasági műszaki hivatal és telepítésnél kedvezőbb a mérleg 1,317,000 koronával, összeségében, nemcsak az itt felsorolt, de az összes tételeket véve, a kiadás több 1,433.919 koronával, a bevétel több 1,066.460 koronával, tehát a mérleg kedvezőtlenebb 367,459 koronával, a rendes és rendkívüli kiadási és bevételi összegeket állítva szembe egymással. T. ház ! Ezen 367.459 korona tulajdonképen azon összeg, a mely az 1901. évi költségelőirányzattal szemben, mint szaporodás a t. földmivelésügyi miniszter urnak a közgazdasági és azzal kapcsolatos érdekek és megoldandó feladatoknak megkezdésére, megoldására, valamint a már meglevő intézmények továbbfejlesztésére, előbbrevitelére rendelkezésére áll. Azt hiszem, elég csekély és magában véve elég kicsiny öszszeg, semhogy ahhoz vérmes reményeket fűzni lehetne, és hogy a földmivelésügyi kormányzattal szemben nagyobb anyagi áldozatokkal járó igényekkel fellépni ne kellessék. Igaz ugyan, t. ház, hogy a nyugdijaknál a többkiadás 43.746 korona, a tárczát terhelő kölcsönöknél a kedvezőbb eredmény 159.374 korona, és a beruházásoknál a többkiadás 883,701 korona, a mely összegekkel együtt & tárcza kiadási többlete 1,454.280 korona. Ámde a fentjelzett czélok elérésére a nyugdijaknál mutatkozó többkiadás számba nem vehető. Épen igy figyelmen kivül hagyandó a tárczát terhelő kölcsönöknél mutatkozó különbözet, mivel a bevételek apadásából áll elő. A beruházásoknál mutatkozó 883.701 korona többlet-kiadás pedig az állami erdőknél egyedül felvett 1,109.496 korona beruházási többletből támadt, a mely czimnél az összes beruházási összegeket véve, azon összegből 1,113.050 korona magánerdők vásárlására van KÉPVH. NAI-LÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. már előre is lekötve és arra fordítandó. A költségelőirányzat egyes tételeinél kimutatott különbözeteket vizsgálva és összehasonlítva a költségvetés indokolásában részletesen felsorolt okokkal, melyek ezen különbözeteket előidézik, valamint kellőleg mérlegelve, hogy a költségvetési hitelösszegek felhasználása milyen irányban terveztetik, ugy mindezekből világosan kidomborodik, hogy a t. földmivelésügyi miniszter urakellő körültekintéssel, a kellő óvatossággal osztotta fel a rendelkezésére álló hitelösszegeket és a pénzügyileg szűk keretben, melyben mozognia kell, a legokszerübb irányban fejleszti a földmivelésügyi kormányzat egyes ágait és azoknak fejlesztésére, előbbrevitelére a közszolgálat érdekében az emberileg lehetőt hiven és becsülettel teljesiti. (Helyeslés jobbfelöl,) Mindezeknek nemcsak elismerése, hanemöi'ömmel való bizonyítása mellett is engedje meg a t. földmivelésügyi miniszter ur egy szerény kérdést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A kincstári erdőtiszti állások arányosításánál, mely 1764 k, megtakarítással és a jelenlegi létszámnak 23 személylyel való apasztásával lesz foganatosítva, az indokolás egyebek közt azt mondja, hogy ez annál is inkább eszközölhető, mert a kincstári erdőtisztek jelenlegi tényleges létszáma a rendszeresítendő létszámnál pályázók hiányában amúgy is kisebb. Az indokolás e kijelentéssel egy nagyon szomorú tényt állapit meg, hogy t. i. ma már nincs az országnak elég magyar erdész-szakembere, és a fiatalság ezt a pályát nem keresi és kerüli. Mivel azonban az indokolás további felvilágosítást nem ad, épen azért fordulok az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz és kérdem: mi idézte és idézi elő az erdészszakemberekben a hiányt és tétettek-e intézkedések ezen hiánynak lehető megszüntetésére, illetve a selmeczbányai erdészeti akadémiának látogatottsága szaporodó vagy apadó irányzatot mutat-e? Annái is inkább bátorkodom e kérdést felvetni, mert a tervezett létszám-apasztás főleg a IX. ós X. fizetési osztályba sorozott, tehát tényleg gazdaságot kezelő tisztviselőknél terveztetik, azonban a nélkül, hogy kimondatnék, hogy a VIII. fizetési osztályba sorozott erdő-tisztek is kezelhetnek majd erdő-birtokot. De még ezt is feltételezve, kérdés: vájjon eszközölhető-e majd létszám-apasztás a külső gazdasági szolgálat hátránya nélkül és a belterjesebb gazdálkodás iránti feltétlenül kötelező törekvés mellett, akkor, mikor látjuk, hogy mai nap nem egy, de meglehetősen sok erdőtisztnél a kezelésére bízott erdöbirtokok kiterjedése 20 — 35 ezer katasztrális hold, sőt ennél is nagyobb területeket tesz ki ós majdnem fizikai lehetetlenség elé van állítva a legnagyobb önfeláldozás mellett is kötelességének pontos és szabályszerű teljesítésében. Ha tehát a belterjes gazdálkodás fokozatos elérése a czél, — a mint hogy tudom, hogy az is, — ugy meggyőződésem és legjobb tudásom szerint is az erdőkincstár26