Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-71
márczias 12-én, szerdán. 195 71. országos ülés 1902 Eötvös Bálint: Ebből a szempontból folytatva át kell térnem Magyarországnak egyik hírességére, arra a hires lótenyésztésre, de ezt kapcsolatba fogom hozni a Magyarország egyéb állatállományára fordított állami támogatás kérdésével. (Halljuh! Halljuk!) T. ház! A. földmivelésügyi tárcza költségvetésében az állami lótenyésztési intézetekre fel van véve, mint meg nem térülő kiadás, 3,731,000 korona. A szarvasmarha-, juh-, sertés-és baromfiállomány emelésére pedig fel van véve, mint meg nem térülő kiadás, fél millió korona, vagyis hétszer annyi van felvéve állami támogatásképen a lótenyésztés emelésére, mint az ország egész egyéb állatállományára. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. előadó ur pedig azt mondotta nekünk, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy kivitelünk a lóállományból 34.000 igásló és 14.000 hátasló volt. Ennek értékét nem mondta meg, de ha nagyon sokra veszem, ezer koronába darabját, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Sok!) pedig annyit nem érnek, akkor is ez csak 48 milliót tesz ki. Ellenben megmondta a t. előadó ur, hogy a szarvasmarhaállományból kivitelünk 991.000 volt, a minek értékét felvette 203 millióval. Már most kérdem, t. ház, arányban áll-e az a támogatás, a melyet a lótenyésztésre szánt a magyar állam, azzal a támogatással, a melyet az egyéb gazdasági állatok tenyésztésére szán ? (Mozgás a szélsőbal-oldalon.) Lengyel Zoltán: Lóvá vagyunk téve! Eötvös Bálint: Ha figyelembe voszszük, hogy kivitelünk értéke 6 — 7-szer nagyobb egyéb állományainkból, mint a lóállományból, és a lótenyésztésre mégis hétszer annyit fordítunk, mint egyéb összes gazdasági állatállományunkra, ezt csakugyan különösnek kell tartanunk. Vagy talán ennek is az uri passzió lenne az oka, hogy a lovakat, mint a vadászatot szereti a magyar? Kossuth Ferencz: A katonákat szereti! Eötvös Bálint: Vagy tán az az oka, hogy a közös hadsereg és katonaság részére kell a lovakat az adózó polgárok zsebéből nevelni? Akármi oka legyen, annyi igaz, hogy a lótenyésztésnek ily mérvben való kultiválását ma már túlhaladott álláspontnak kell jeleznünk, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és át kell térnünk arra, hogy az ország egyéb gazdasági állatállománya a megfelelő mérvben, annak fontosságához képest dotáltassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Magában a lótenyésztés tekintetében is egyoldalú szempontokat látok érvényesülni. Azok a díjak, melyeket a kormány kitűz, teszem fel a lóversenyeken, mindig rövid távolságra futó lovak díjazását képezik, holott az állatállomány értéke akár háborúban, akár a gazdasági életben, akár az élelmezés terén nem attól függ, hogy az a ló rövid távolságra tudjon sebesen futni, mert ha egyszer megfutamítják huszárainkat, úgyis soká kell nekik futni, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hanem azt kell fejleszteni a lovakban, hogy kitartásuk legyen és ne érhesse országunkat az az ujabb csúfság, hogy Angliában az egész világon összevett lovak közt legrosszabbakként épen a magyar lovakat emlegették. (Mozgás.) Én nem hiszem, hogy a lóvásárlások más országokban különbül mentek volna, mint nálunk, mert valószínűleg nem a javát vitték el máshonnan sem. Midőn tehát elismerem, hogy talán eddig a lótenyésztés emelésére ennyit kellett fordítani, ámbár ez is nagy kérdés, ma már ezt a mértéket beelégeltnek kell látnom és át kell térnünk az ország egyéb gazdasági állatállományának intenzivebb támogatására, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! A halászat tételénél támogatáskép fel van véve 61.000 korona. Itt csak röviden megemlítem azt, hogy tudomásom szerint a Balaton taván is van egy halászati társaság, mely többféle állami támogatásban részesül, és csodálatos dolog, ezen halászati társaság működésének is az lett az eredménye, hogy a halászcsaládok elpusztulnak a Balaton mellett, és a nép kisebb embereinek kenyere elvétetett. Különben vannak itt hivatottabbak is, a kik erről részletesebben beszélni fognak. T, ház! Követve az előadó ur fejtegetéseinek fonalát, egy kissé a szőlőtermelésre is kiterjeszthetjük figyelmünket, a hol igen nagy megelégedéssel hirdette az előadó ur is, meg a miniszteri jelentés is, hogy a fillokszera által elpusztított szőlő rekonstruálása mily nagy arányban folyik és mily nagy eredménynyel jár. Azonban nem tüntették ki azt, hogy az Agrárbanktól a fillokszera által elpusztított szőlőteiűiletek rekonstruálására adott kölcsönök kat. holdankint mily horribbilis összegre rúgnak fel. Kerekszámban beszélve, 13.000 kat. holdra körülbelül 25 millió korona kölcsönt adott az Agrárbank, mert a t. előadó ur beszédének lenyomatában az a passzus, mintha 606,000 kat. holdra adtak volna kölcsönt, azt hiszem, csak hiba lehet, miután az összes szőlőterület 373.000 hold. Ha ezt holdankint számítjuk, látjuk, hogy egy kat. holdra 1876 korona kölcsön esik. Ekkora kölcsön egy kat, hold újra beültetésére óriási summa, ebből az összegből homoki területen két-három holdat bemehet állítani, a föld értékét is hozzászámítva, És be fog következni az az idő, a mikor ezek az újra rekonstruált szőlők ezen óriási kölcsön kamatait elbírni nem fogják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A ki ismeri az Agrárbank ez irányban való működését, nem fogja ezt máskép mondhatni, mint én, mert az a szőlő-rekonstrukezió az Agrárbank kölcsönével, mondhatnám, fiaskót vallott. És kérdem azt, hogy hol van az megírva, hogy homoki szőlőterületek művelésére és homokterületek szőlővel való beültetésére az államnak semmiféle támogatást nyújtania nem szabad? Ma egy homoki szőlőbirtokos kölcsönt földjére nem kaphat, mert szőlőföldjére semmiféle bank jelzálog-kölesönt nem ad, váltó-kölcsönt 25*
