Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-71
19G '71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. pedig szintén nem kaphat, mert a szőlő csak három-négy év múlva terem. Ha a filloxera pusztította szőlők rekonstruálására lehetett bankot csinálni, a mely ezeknek megfelelő kölcsönt kellene, hogy adjon, akkor kívánom, és kívánnom kell, hogy ne legyen feltétlenül kikötve az, hogy mily talajon kell a szőlőt termelni, hanem tessék általában a szőlőkultúra emelésére kiadni a kölcsönt, arra való tekintet nélkül, hogy volt-e ott szőlő azelőtt, vagy nem. Mert egy ország gazdaságának nemcsak az a feladata, hogy az egyszer megvolt vidékeket felújítsa, hanem feladata az is, hogy a kultúra alá nem vett földeket szintén megművelje. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalion.) Már pedig azt tudjuk, hogy Pestmegye közepén és a delibláti kincstári birtokokon 45 ezer meg 60 ezer hold összefüggő immúnis homokterületek vannak, melyek Magyarország mai gazdasági fejlettsége mellett evidens haszonhajtólag csakis szőlővel ültethetők be. Ezen beültetésre magánosok nem vállalkoznak, mert ennek megfelelő tőkét előteremteni a mai viszonyok közt nem lehet. Szükséges tehát, hogy az ország szőlőművelése emeltessék általában és nemcsak specziel a szőlő-rekonstruálás által. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mert az ország gazdaságára körülbelül mindegy, hogy a szőlő hol termett, arra nézve az a fő, hogy van. Ezúttal ki kell emelnem, hogy, miután a magyar csemege-szőlő piacza korlátlan és határtalan, e tekintetben még hatékonyabban kell a minisztériumnak gondoskodni arról, hogy a megfelelő tarifakedvezmények és különösen a menetrendösszeállitások meglegyenek, melyek a csemegeszőlő exportálását előmozdítani alkalmasak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A telepítés dolga következnék, de ezt én az általános szocziálpolitika keretében fogom elővenni, és most gazdasági munlíásügyünkre térek át. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben elismerésemet kell kifejeznem, mert tényleg az igen t. földmivelésügyi miniszter ur a gazdasági ismeretek terjesztése tekintetében arra az útra lépett, a mely egyedül helyes és üdvös. T. i. elkezdte a gazdasági ismeretek terjesztését magában a gazdaközönségben. Tudjuk azt, hogy csak a gazdasági területek intenzivebb művelése adhat nagyobb jövedelmet. De tudjuk azt is, hogy ez az intenzív művelés csak ugy lehet, ha a földtulajdonos, vagy földbérlő megfelelő szakértelemmel bír. Ezen szakértelem kifejlesztése a miniszter urnak egyik érdeme. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekünk, ha érdemet látunk, ezt is el kell ismernünk, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy annál nyugodtabban és annál biztosabban mondhassuk el kritikánkat ott, a hol hibákat, hiányokat találunk. És itt kénytelen vagyok egy kérdést megérinteni, a melyre a t. ház figyelmét felhívom, és a hol törvényhozási intézkedésre van szükség. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház, a gépügynökök visszaélései a gazdaközönséggel szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok nagy hasonlatokat mondani, de ha a tatárjárásra borzalommal emlékezünk, akkor a magyar gazdák borzalommal emlékeznek a gépügynökök házalásaira, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a kik visszaélve a gazdaközönség bizalmával egyrészt, másrészt tudatlanságával, egy közönséges rostára íratják alá a parasztot és szállítanak neki cséplőgépet, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ha van annyi birtoka, hogy a cséplőgépet, illetve annak szállítási költségét meg tudja fizetni, mert hiszen az árverésen a gépet úgyis megint a gyár veszi vissza. Feltétlenül szükséges, hogy e tekintetben a legrövidebb idő alatt egy javaslat tétessék a ház asztalára, (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) a mely megfelelő úton-módon korlátozza ezeket a házalásokat, mert a gazdaközönség becsapásával járó gépelárusitás megengedése nem lehet semmiféle, a nép érdekével gondoló kormánynak a czélja. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) A gazdasági iparfejlesztés már tangálja a napirenden forgó agrárpolitika és merkantil irány kérdését, azonban e tekintetben szükségesnek látom azt, hogy a földmivelésügyi minisztérium részéről országrészenkint nyilvános felolvasások és más módon való agitáczió tartassák a tekintetben, hogy mely gazdasági termények azok, a melyek a legnagyobb haszonnal termelhetők a gazdasági ipar czéljára. Mert könnyű azt innen az előadói székből elmondani, hogy a magyar gazda az ő saját érdekeit nem ismeri fel. Pap Géza: Ismerje fel! Eötvös Bálint: En azt kérdem, honnan ismerje fel ? A zok a statisztikai adatok, a melyek arra vonatkoznak, hogy a kender és len tekintetében mily importra szorultunk, csak itt hangzanak el és azok megfelelő módon közhirré téve nincsenek, mert a gazdasági egyesületek működése e tekintetben, mondhatnám, nagyon is deczentralizált és e tekintetben évszakonkint és évenkint megfelelő irányítást nem ad. Pedig minden olyan dologról nemcsak a minisztériumot kellene a külföldi szaktudósitóknak értesiteniök, hogy milyen konjunktúrák várhatók a jövőben, hanem a minisztériumnak ezeket megfelelő módon feldolgozva, közhirré kellene tennie, hogy, ha pl. majd a czukor- és egyéb kérdésben a gazdasági termelésre való visszahatás várható, ezen hatásokhoz a gazdaközönség már előre alkalmazkodni tudjon. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Most áttérek a szocziális politikára, a mely a mezőgazdaságban alkalmazandó. Tudjuk azt, hogy jelenleg társadalmi és gazdasági válságban élünk. Tudjuk azt, hogy magának a társadalmi válságnak is — mondjuk talán — egyik alapoka ez a gazdasági válság, a mely Magyarországon létezik. Az épitő ipar terén beállott válság csak az általános helyzetnek egyik tünete. Az általános helyzet az, — a mit
