Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-69
148 69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. került ugyanannyi beteg kezelése, mint az állami angyalföldi tébolydában. A nagyszebeni tébolydában ugyanannyi ápolt beteg 51.991 koronával került kevesebbe, mint ugyanannyi ilyen szükségtébolydában kezelt beteg. 1200 beteg elhelyezése és kezelése egy ilyen szükségtébolydában 90.000 koronával kerül többe, mint hogyha ugyanaz egy állami tébolydában történnék. Mindezt számitás alapján mondhatom és kérdem, hogy nem kötelessége-e a kormányzatnak azt a megoldást választania, a mely feltétlenül helyes, hogy t. i. állami tébolydákat építsen; a melyek kevesebbe kerülnek és a mellett rendes elmegyógyászok állnak az intézet élén, holott ezeknél a szükségtébolydáknál a közkórház főorvosa az elmeosztály főorvosa is és rendesen egy alorvos által adminisztráltatja azt az osztályt, a kinek lehet általános ismerete, de ha külön nem képzi magát az elmegyógyászatban, önállóan nem vezethet 100—200 elmebeteget befogadó intézetet, a mit minden orvos és minden pszichiáter bizonyíthat. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mostani felszólalásomra különben alkalmat az nyújtott, hogy a balassa-gyarmati közkórházban szintén egy ilyen fiók-elmegyógyosztály van tervezve, Nagy váradon'pedig egy nagyobbszabásu, háromszáz betegre szóló osztály. Ott is ugyanaz a főorvos annak a főorvosa, mig Nagy-Károlyban, vagy Nagyszebenben az intézet élén egy igazgató ál), a ki magát ebben a tudományban tovább képezi, tehát azt a tudományt is előbbre viszi és igazán szakszerű körültekintéssel kezeli azokat a betegségeket, épugy azok az orvosok, kik mint speczialisták segédkeznek. Azért én nagyon fontosnak tartom, hogy ezt egyszer már beállítsuk, nemcsak drágább volta miatt, hanem a betegek érdekében is és vegye az ügyet az állam kezébe és építsen ő tébolydákat, Hiszen nagyobbszabásu tébolyda építése már úgyis évek hosszú sora óta szőnyegen van. Én tehát arra kérem, a t. miniszterelnök urat, kegyeskedjék ezzel az eléggé el nem birálhatő eddigi megoldással szakítani és az általam megindokolt módot választani. De az elmeügyről szólva, még egy kérésem van az igen t. miniszterelnök úrhoz: Hogy ezen elmeügy állandóan a legavatottabb kezekben folytonosan szőnyegen legyen, ajánlom, hogy kreáljon egy országos elmeügyi tanácsot. Ez azért lenne szükséges, hogy ezen tanácsban az egész elmeügynek fejlődése állandó ellenőrzés alatt legyen, miáltal annak helyes mederben való megoldása biztosítva lenne. (Helyeslés a néppárton,) Ezt óhajtottam az elmeügyre vonatkozólag megjegyezni. Most legyen szabad áttérnem egy másik dologra, a mely szintén nem kevésbbé érdekes, a mely igen tanulságos és még nagyobb mértékben hasznos. T. i. szintén tavaly és az azelőtti évben a költségvetési vita alkalmával itt kitértem a lehető legnagyobb részletességei — mert az ügy fontossága megérdemli — az u. n. szülésznői kérdésre és akkor szintén azt tapasztaltam, hogy az én érveim elfogadtattak és nem lett ridegen felállítva az az irányzat, hogy bizonyos másodrendű tudással birok képeztessenek ki, hanem helyesen arra a térre lépett a miniszterelnök ur, hogy ösztöndíjakat fog felvenni saját budgetjébe, a mely ösztöndijakból azután elsőrangú intézetekben fog képezni szakértőket. Ez annál inkább nagyon fontos, mert hiszen 9000 község az országban nélkülözi a diplomás bábákat. Ennek fontosságát mutatja az a körülmény, hogy veleszületett gyengeségben elhal 65.000, — csak a nagyobb számokat mondom — gyermekaszályban 10.000, görcsökben 26.000, gyermekhasmenésben 5000 gyermek; ezek mind olyan számok, a melyek nagy részben apaszthatok volnának, ha lehetőleg okleveles szülésznők állanának a községekben ezen ügy szolgálatára, mert nagyon jól tudjuk, ha a gyermekek megbetegednek a községekben, nem az orvoshoz megy az anya először, hanem a szülésznőhöz és ha ez nem tud neki legalább útbaigazító okos tanácsot adni, a babonás kezelés biztosan megöli a gyermeket. Épen azért ezen szempontból is nagyon fontosnak tartom, hogy a bábaügy rendes mederben fejlesztessék, eltekintve a szülő nő nagy érdekeitől. Azt szívesen konstatálom, hogy helyes mederben indult meg a bába-ügy megoldása és az a statisztika és jelentés, a melyet a kormánybiztos ur most legutóbb beterjesztetett, teljesen kimeríti ezt a kérdést és mondhatom, teljesen megfelel azon intencziónak, a melyet én tavalyi beszédemben kifejezésre juttattam ezen kérdés tárgyalásánál. Csak még egy dologra akarom a t. miniszterelnök ur figyelmét felhívni. Ha bárhol nagyon is figyelemmel van arra, hogy a budgetet lehetőleg ne emelje, nem szabad erre tekinteni egy ilyen kérdésnél, a hol képes vagyok 20.000 koronával több mint száz községet megmenteni abból a kétségbeejtő helyzetből, hogy ott kuruzslók teszik tönkre azt az anyagot, a melyre nekünk nagy szükségünk van, különösen, ha meggondoljuk azt, hogy az anyák százai pusztulnak el, mert a kormány nem tudott gondoskodni arról, hogy ott megfelelő segédkező legyen abban az időben, midőn az anya a legnagyobb feladatát teljesiti családja és hazájának érdekében. Én azt hiszem, hogy ilyen alkalommal nem szabad azt nézni, hogy a budgetbe esetleg 20—-40.000 koronával többet vegyünk fel. Elismerem, hogy erre a czélra a budgetbe fel van véve egy bizonyos összeg, és hogy százan nyertek ezen ösztöndíjból a múlt évben kiképzést. De én állítom a t. képviselőháznak, hogy a meglevő elsőrangú bábaképezdékben 40 százalékkal többet lehetne kiképezni, mint a mennyi jelenleg kiképeztetik, mert megvan erre a helyiség és a szükséges szakerő. Mi áll útjában, hogy ezt az alkalmat ki nem használjuk, mikor egy pár ezer forintról van szó, hogy legalább