Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 149 300 elsőrangú képzett egyént adhassunk a községeknek, akkor szabad-e és lehet-e fukarkodni? Hiszen a legnagyobb hün, a legnagyobb mulasztás ezen a téren követtetett el a múltban és itt ez az összeg, mely felvétetett, nem elegendő erre a czélra, hacsak nem akarjuk továbbra is azt, hogy ez az ügy gyökeres rendezése beláthatatlan időkre kitolassék. (Helyeslés a néppárton.) Épen azért, a midőn elismerem, hogy most helyes mederben mozog a" bába-ügy, arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezen tételnél ne méltóztassék fukarkodni, hanem a mennyit csak lehet, ezen elsőrangú intézeteknél helyezzen el, — mert tudomásom szerint 40 százalékkal többet lehetne ott elhelyezni — esne méltóztassék arra nézni, hogy ez mennyibe kerül, hanem annyit helyezzen ott el, a mennyit ez az elsőrangú intézet befogadhat. Hiszen, ha ilyen stipendiumokat adunk, akad egy helyett tiz is, a ki abba az intézetbe elmegy, hogy ott kellő kiképzést nyerjen. És most legyen szabad áttérnem egy másik kérdésre, a melyet szintén a múlt alkalommal pendítettem meg és a melyre nézve a t. miniszterelnök ur szives volt felfogásomat osztani és ez a trackoma-ügy. Elismerem, hogy e téren is sok történik. Áldozatokat is hoz az állam, de hogy azok az áldozatok meg is hozzák a gyümölcsöket, a melyeket tőlük várunk, kell, hogy bizonyos séma álljon előttünk, melyíyel azután meg tudnók gátolni ezen veszedelmes szembetegségnek a terjedését. Azért ajánlottam s akkor a t. miniszterelnök ur ezt el is fogadta, hogy egy ankétet hívjon össze, a mely tárgyalni fogja a trachoma mikénti elfojtását és akkor figyelmeztettem a t, miniszterelnök urat, hogy a szemkórházi intézmények nagyon fontosak és mostani keretükben, a melyben mozognak, nem kielégítők. Es pedig miért? Mert vannak trachoma-kórházak, a melyeket többnyire egy kerületi orvos vezet, az a kerületi orvos látja el a trachomabetegeket és kezeli a kórházat, pedig ő nem is speczialísta, holott tudjuk, hogy épen a kórházi kezelés alá kerülő trachoma-betegeknél olyan komplikácziók vannak, a hol a legügyesebb szemészeti műtétek fordulhatnak elő, a melyek speczialísta kezelését igénylik. A trachoma-kórházak kérdése tehát ilyképen, hogy tudniillik az egyes helyeken ilyen trachoma-kórházakat állítanak fel, megoldva nincsen, hanem kívánatos, t. képviselőház, hogy szemkórházak állíttassanak fel a vidéken (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) és pedig annál inkább, mert Budapesten a szembetegek részére szolgáló ágyak száma 120, tehát oly kicsiny szám, hogy a szembetegeknek óriási nagy tömege abban elhelyezést nem talál. Vidéken pedig specziális szemkórházak csakis nagyobb kórházak mellett vannak, mint például Pozsonyban, vagy a királyhágón-túli részeken egy, másutt ellenben specziális szemkórházi osztályok nincsenek a közkórházakban. Épen azért kívánatos, hogy nem trachoma-kórházak, hanem szemkórházak állíttassanak fel. oda szemész-specziálisták neveztessenek ki s oda küldessenek aztán a trachoruabetegek, a kik specziális bánásmódot igényelnek. Ezáltal a publikumban a bizalmat felébresztjük, mert bizony ma kötéllel kell fogni a szembetegeket, hogy trachoma-kórházakba menjenek. Hogy mi ennek az oka, arra ez esetben nem terjeszkedem ki. Azért ezt a kérdést, ha már áldozunk rá, legalább gyökeresen megoldva óhajtom látni. Hiszen az állam fizeti a trachomásbetegek után a költségeket. Ott van a betegápolási alap. Létesítsen az állam szemkórházakat, mert azt kívánni, hogy azok közadakozásból létesíttessenek, nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Ezt annál is inkább kérem, a mennyiben a trachoma-megbetegedések száma nemhogy csökkenne, de évről-évre nagyobb és nagyobb számban mutatkozik. T. képviselőház! Szabad legyen most áttérnem beszédem tulajdonképeni tárgyára: lefesteni óhajtom itt, a t. képviselőház előtt, hogy milyenek a mi közegészségügyi viszonyaink, ós hogy milyen óriási hézagok vannak e téren. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) T. képviselőház! A ki a statisztikai adatokat megnézi, valóban elborzad azokon és gondolkodóba esik, vájjon kultur-államban él-e vagy nem. Az előttünk fekvő statisztikai adatok a szülési eseteket jelzik. E tekintetben nem mondom, hogy hátramaradás volna észlelhető, a menynyiben a múlt évben Ö55.671 szülési eset fordult elő. Igaz, hogy ebből 13.880 a halvaszületett. És ez a 13.880 szomorú szám, a mennyiben mutatja, hogy mennyire hiányosak azok az intézmények, a melyek hivatva volnának ezt a halvaszületési arányt leszállítani. Ha azonban a haláleseteket nézzük, látjuk, hogy azoknak száma még mindig igen nagy. Ugyanis a múlt évben 449.742 haláleset fordult elő. De hiszen maga ez a szám még nem döbbentené meg az embert. Csak ha nézi, hogy hogyan jön ki és milyen életkorból, akkor látja az ember, hogy 7 éven aluli meghal 226.199. 7 éven felüli pedig 223.543. Ez megdöbbentő adat, és még megdöbbentőbb, ha tovább megyünk és hónapok szerint nézzük. Az első hónapban meghal összesen 54,060, a melyhez hozzávéve az egy nap alatt meghaltakat, a mi 6860-ra becsülhető, látjuk, hogy több mint 60.866 lélek halt meg az első hónapban. S ha tovább megyünk és az egy éven aluli halottak számát nézzük, akkor látjuk, hogy 145.969 hal meg életének első évében. Mit jelent ez a szám? Jelenti azt, hogy ha az a gyermek megbetegszik, első sorban nincs, ki orvosolja, nincs szülésznő, ki az első napokban gondozza és nincsenek meg azok a feltételek, sem lakás, sem ellátás, sem más tekintetben, a melyek képessé tennék a családot arra, hogy