Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

6,9. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 143 T. ház! A gyógyszerészet az ország közegészségügyének egyik legfontosabb intézménye és már e szempontból is. különös figyelmet igényel. Szerencsének mondhatjuk, hogy ezen intézmény jelen szervezetében teljesen megfelel a közegészségügyi követelményeknek és rendezésre nem szorul, inkább ezen ügy mikénti kezelésén és a személyi vonatkozásokat illető kérdéseken kell változtatnunk, mert fennálló törvényeink e tekintetben a jogos igényeknek meg nem felelnek. A gyógyszerészet, mint közegészségügyi intézmény a belügyminisztérium felügyelete alatt áll és minden ez ügyet érintő' kérdésekben h belügyminiszter van hivatva dönteni. Mondani is felesleges, hogy a gyógyszerészet speeziális szaktudomány, a mely különös ismeretet és tudást igénye), ezen ügyek bírálatánál ez nem nélkülözhető, mert ha ez mellőztetik, szenved általa maga. az intézmény és ezáltal a, közegészségügy fontos érdeke is. A belügyminisztérium közegészségügyi osztályának jelen szervezete azonban ezen követelményeknek meg nem felel, mert ezen ügyben olyan férfiak bírálnak, döntenek és határoznak, a kik egyébként lehetnek a közegészségügynek hivatott és képes őrtállói, de megfelelő szakértelemmel, tapasztalattal nem birnak, már pedig a nélkül egy ügyet helyesen és ugy kezelni, hogy az igények minden tekintetben kielégíttessenek, nem lehet. A t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter, már eddig is tanújelét adta a közegészségügy iránti meleg érdeklődésének és én azt hiszem, hogy nem fog elzárkózni azon jogos kívánalom elől, hogy a gyógyszerészeti ügyre nézve szakelőadókul a minisztériumban gyógyszerészeket alkalmazzon, a mi mindenesetre nagy mértékben hozzá fog járulni e téren is a helyzet javitásákoz. Madarász József: Szépen, tisztán beszél magyarul ! Buzáth Ferencz: T. báz! A személyjogi! gyógyszertárak jogviszonyait az 1876 : XII. t.-cz. 131, §-a szabályozza. B szerint ezen jogosítvány az illető személyéhez van kötve, életében annak átruházását másra kérelmezheti, és a belügyminiszter ur a törvény által kijelölt formák figyelembe vétele mellett az átruházást meg sem tagadhatja. Azonban, ha a személyjogi! gyógyszerész elhal, a család ezen jogot csak haszonélvezi, a családnak nincsen megadva az a jog, hogy annak más személyre átruházását a belügyminisztertől kérelmezze. Ez a személyjogi! gyógyszertárak tulajdonosainak családjaira nézve bizonytalan helyzetet teremt és vagyonuk is koczkáztatva van, mert igaz ugyan, hogy a törvény szerint a személyes jogosítvány .el nem adható, de mégis a gyakorlati életben a legtöbb gyógyszerész csak ugy jut gyógyszertárhoz, ha megveszi a jogosítványt, megveszi pedig a berendezésben, a melyért olyan árat fizet, a melyet az meg nem ér és tulajdonképen a vételárban a személyes jogositvány megszerzése szerepel, Azonban a törvénynek intézkedése folytán ki van téve annak, hogy ezt az értéket elveszítse. Nem csoda tehát, hogy ezen jogviszonyból kifolyólag a személyjogu gyógyszertárosok családjai állandó aggodalomban vannak, és ezen bizonytalan helyzet megszüntetését évtizedek óta szorgalmazzák. Magam is az igazság érzetétől eltelve óhajtom és kívánom e kérdés rendezését akként, hogy a személyi jogosítványok átruházási engedélyének jelenlegi korlátozása megszüntettessék és az kiterjesztessék az elhunyt gyógyszerész közvetlen örököseire, nejére és gyermekeire, vagyis, hogy ezek érdekében is kérhető legyen az átruházás. Ez állami érdekekbe nem ütközik; miért zárkóznék el tehát a belügyminiszter és törvényhozás ezen jogos, méltányos és igazságos követelmény elől? Hiszen itt családok megmentéséről, arról van szó, hogy e?.ek az elzüllésnek és tönkretételnek kitéve ne legyenek. (Helyeslés a bal- és a szélsohaJoldalon.) T. képviselőház! A gyógyszertárak engedélyezése miniszteri rendeletekkel akként van szabályozva, hogy igen sok esetben nincsenek megtartva a törvény világos rendelkezései. Ez számos visszaélésre szolgáltat alkalmat, a miből azután természetesen elégedetlenség származik. Különben is a törvény intézkedései e tekintetben nagyon kétértelműek, sok félremagyarázásra szolgáltatnak okot, és igy a törvény azon intencziója, hogy uj gyógyszertárak engedélyezésénél kizárólag az egészségügyi szempontok legyenek irányadók, illuzóriussá van téve. Ez a kérdés is rendezésre szorul, mert az intézmény feladatát csak ugy képes helyesen betölteni, ha fennállásának minden anyagi biztositékával, feltételével bir. A közönség bizalmát is csak akkor képes kiérdemelni és a fokozódó igényeket is kielégíteni. ÜSÍem a gyógyszertárak indokolatlan nagymérvű szaporítására, hanem a, meglévő gyógyszertárak reális, biztos alapra való helyezésére kell a fősúlyt fektetni. Uj gyógyszertárak engedélyezésénél lehetőleg arra kell törekedni, hogy ne egy helyen legyenek azok konezentrálva, hanem oda engedélyeztessenek, a hol gyógyszertár még nincsen, hogy igy a közönség által mentül könnyebben legyenek hozzáférhetők. Széll Kálmán miniszterelnök: Igy járok el! Százával utasitom el a kérvényezőket, Buzáth Ferencz: Elismerem, hogy az igen t. miniszterelnök ur igy jár el, azonban a törvényben erre nézve külön meghatározások nincsenek és számos példával tudnám igazolni, hogy a miniszterelnök ur elődjei igen gyakran másként jártak el és ezt az ügyet egészen másként kezelték, mint a hogy azt a miniszter ur kezeli. Pedig akkor, mikor egy ügy törvény által van szabályozva, annak nem szabad egy személy felfogásához kötöttnek lennie, hanem igenis megkívánható, hogy az a belügyminiszter minden rendeletében kötve legyen a törvény által, és hogy ténykedéseiben mindenkor a törvény irányítsa. {Helyeslés a baloldalon.)