Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

144 69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. A mi pedig az uj gyógyszertári jogosítványok kiadását illeti, arra nézve véleményem az, hogy a mostani törvény megváltoztatandó, mert tisztán és kizárólag pályázat utján lehetne ezen jogosítványt helyesen kiadni. Ezen jogosítvány kiadására nézve mindenkor a szolgálati viszonyok és az e pályán szerzett kiváló érdemek kellene, hogy irányadók legyenek, minden egyéb személyi tekintetek mellőzésé vei. A gyógyszertárakban és kereskedésekben törvényileg és miniszterileg van szabályozva a mérges és méregtartalmu gyógyszereknek, anyagoknak árusítása. Hát itt egy igen különös esettel állunk szemben, mert mig ezek a méregtartalmu gyógyszerek csakis orvosi rendelvényekre szolgáltathatók ki a gyógytárakban, addig a kereskedésekre nézve miniszterileg külön megállapított szabályrendelet bir érvénynyel. Miben áll ez a szabályrendelet? Abban, hogy a miniszter meghatározza azt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy mely szereket lehet kereskedésekben tartam és egyúttal megállapítja azon legkisebb mennyiséget. a melynél kevesebbet azután azokból kiszolgáltatni nem lehet. T. ház ! Meggyőződhetik róla minden laikus ember, — nem is kell hozzá szakértelem — bemehet bármely kereskedésbe és ott azt fogja látni, hogy ezen méregtartalmu anyagok az élelmezésre szánt czikkekkel együtt kezeltetnek és igazán csak Isten csodája, hogy még számos szerencsétlenség nem történt. Felhívom az igen t. belügyminiszter ur figyelmét annak a szükségére, hogy a méregtartalmu és mérges hatású szerek a kereskedésekből teljesen kivonandók legyenek, ugy, hogy azok kereskedésekben egyáltalában ne, hanem tisztán és kizárólag gyógyszertárakban legyenek tarthatók, ahol az ellenőrzés alatt áll. Széll Kálmán miniszterelnök: Én a droguistákkal máskép bánok el! Buzáth Ferencz: En nem a droguistákról beszélek, hanem a füszerkereskedésekről, mert ezeknek is meg van engedve a törvény szerint s az általam, felhozott miniszteri szabályrendelet szerint számos méregnek és méregtartalmu anyagnak elárusitása. Azt hiszem, t. ház, hogy az elmondottakkal mindenesetre hozzá lehetne járulni a helyzet javításához, mert igaz ugyan, hogy a kereskedésekben lévő ezen méregtartalmu anyagok többnyire kereskedelmi ós gazdasági czélra használtatnak, de ha ezek a jövőben a gyógyszertárakban fognak elárusittatni, ezen szerekre nézve az árak is e szerek felhasználási módjának tekintetbevételével szabályoztassanak. Különben a közönségre ebből veszteség már azért sem fog származni, mert a mennyiben gazdasági czélokra e szerekből úgyis nagyobb mennyiség igényeltetik, azt a drogueria-üzletekben is bármikor megrendelheti. T. ház! A gyógyszerészek legújabban azon kéréssel folyamodtak a t. belügyminiszter úrhoz, hogy a reáljogu gyógyszertárak törzskönyvezhetők legyenek. A gyógyszerészeket erre az elhatározásukra az bírta, hogy a közegészségügyi törvény szerint a gyógyszertárak közegészségügyi intézményeknek vannak nyilvánítva, tehát kereskedéseknek nem tekinthetők, és ennek következtében czégjegyzésre sem kötelezettek. Már pedig a gyógyszerészek ezen törvényes intézkedés folytán a hitel tekintetében igen kedvezőtlen helyzetben vannak, és e helyzeten akarnak javítani akkor, a midőn a belügyminiszter urat annak megengedésére kérik, hogy a reáljogu gyógyszertárak törzskönyvezhetők legyenek. A törvény különben is a gyógyszerészetből kifolyó minden üzletre nézve a gyógyszerészekkel szemben mint kereskedőkkel szemben jár el, vagyis ezek érzik a kereskedelmi törvénynek minden hátrányát, de annak semmi előnyét sem élvezik. Ok, ismétlem, hitelviszonyaikon akartak ezzel javítani, a belügyminiszter ur azonban ezen kérelmüket megtagadta. Ezt méltányosnak nem tarthatom azért, mert hiszen, hogy akkor, a midőn törzskönyveztetnek és nyilvántartatnak a különböző czégek, szabadalmak, sőt még az állami mének is: a gyógyszertáraktól, a melyek a törvény szerint szabadon eladhatók, örökölhetők, hagyományozhatok, szóval magánjogi szerződés tárgyaivá tehetők, a törzskönyvezést, a nyilvántartást minő alapon tagadja meg a belügyminiszter ur, azt megérteni nem tudom, annál kevésbbé, mert ezen határozat indokolását nem ismerem. Arra kérem a t. belügyminiszter urat, legyen szíves e kérdés tekintetében az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg megállapodni, és a gyógyszerészeknek ezen jogos kívánságát teljesíteni, (Helyeslés balfelöl.) mert számos olyan gyógyszerész van, a ki a gyógyszertárát a törvényszéknél, mint czéget kívánta bejegyeztetni s a törvényszék ezen kérelmének helyt adott; de vannak azután olyan törvényszékek is, a melyek a gyógyszerészeknek hasonló kérelmeit egyszerűen azon a czimen utasították vissza, hogy ők czégjegyzésre nem jogosultak. Vannak továbbá olyan esetek is, hogy pl. reáljogu gyógyszertárak, a melyek ingatlanokhoz vannak kötve, telekkönyvezós tárgyát is képezik. Az én gyógyszertáram is ilyen volt s az a telekkönyvbe mint »Apothekenhaus« volt bevezetve, tehát telekkönyvezés tárgyát is képezte. Ebben a tekintetben annyi félreértés és félremagyarázás van a törvényszékeknél is. hogy mindenesetre valami egyöntetű eljárásban meg kell állapodnunk és mindenesetre jogosnak tartom azt a kívánságot, azonban ne tegyenek különbséget reáljogu és személyes jogú gyógyszertár között, hanem egyáltalában minden gyógyszertár törzskönyveztessék, nyilvántartassák és ezáltal a gyógyszerészek hitele megkönnyittessék és nagy mértékben előmozdittassék. Még csak a gyógyszerkülönlegességekről akarok egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljak !) A gyógyszerkülönlegességekre nézve éppen ma kaptam az országos közegészségügyi ta-