Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 137 szó, egymaga annyi ezer tisztviselőjének minden dolgáért felelős lehessen ?« Hol van ? Ott ül a miniszterelnöki székben. (Ugy van! Ugy van! a néppárton. Derültség a jobboldalon.) Mert a miniszterelnök ur nagyon jól tudja, hogy mindenért a fej felelős. (Ugy van! ügy van! a néppárton.) Vegyen csak példát a t. miniszterelnök ur a mi igen t. elnökünktől, gróf Apponyi Albert úrtól, a ki a múltkor . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem lehetek mindenütt jelen az országban! Molnár János: íme, a mi t. elnök urunk, noha senki sem vádolta őt, senki sem vonta felelősségre, maga jelentkezett tegnapelőtt, midőn egy elmaradt esküről volt szó és ő maga vette ki a felelősségnek bizonyos részét abból a dologból. Igen, mert mindenért — ismétlem. — a fej felelős. De a t. miniszterelnök ur még a felelősséget sem akarja elfogadni, annál kevésbbé a kontrolériát. az ellenőrzést. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt már nem mondom! Molnár János: Nem-e? íme idézem beszédéből. Azt mondja ugyanis a t. miniszterelnök ur (olvassa): »De hát hol van az az infallibilis, vagy min 'entudó és mindenható ember, a ki egy 18 millió lakosból álló országban annyi ezer tisztviselőjének minden ténykedése felett őrködjék ?« Ismét ott ül a miniszterelnöki székben. Mert a t. miniszterelnök ur jól tudja velem együtt: »quod quis per alium facit, ipse fecisse eensendus.« Igen, a t. miniszterelnök, a fő községi biró, a fő községi jegyző, a főszolgabíró, a fő főszolgabíró, a fő alispán és a fő főispán tulajdonképen ott ül az igen t. miniszterelnök urnak mint belügyminiszternek személyében s azoknak minden dolgaiért felelős és azokat köteles maga ellenőrizni vagy más által ellenőriztetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a második rész, ez már igaz! Molnár János: Igen, más által ellenőriztetni. Tehát ebből megint az következik, a mit mi folyton sürgettünk és kértünk, hogy méltóztassék jól megválogatni azokat, a kiket a kontrolra, az ellenőrzésre kiküld a t. miniszterelnök ur, és ne méltóztassék olyan Kramolin-féle főispánokat kinevezni, a kik olyanokat tesznek, mint a milyen a múltkor emiitett Czóher-eset, mert az — akárhogyan iparkodik is a dolgot nuanceirozni a miniszterelnök ur, mint azt a múltkor tette, — mindig helytelen és tapintatlan marad, hogy olyan egyént promoveáljanak, a ki vád alatt áll, a mely vádra a t. miniszterelnök ur még nem is felelt. Kérjük tehát a t. miniszterelnök urat, hogy ellenőriztesse az ő közegeit és meg ne riadjon az ellenzéknek vádjától se. — mert a múltkor a szélsőbaloldalon valaki azt mondta, hogyha a t. miniszterelnök ur vizsgálatot tart, akkor razziát tart. — Ne méltóztasrcrärvn. NAPI.Ó. 1901—1906. ív. KÖTET, sók ettől megijedni. Legalább mi, t. miniszterelnök ur, azt kívánjuk, hogy, ha csakugyan vannak valahol banditák, hát csak legyen ott razzia, és mi sohasem fogjuk ezt a miniszterelnök urnak szemére hagyni, hanem mi, ellenkezőleg, minél szigorúbb lesz, annál jobban fogjuk dicsérni. Széll Kálmán miniszterelnök: Onnét mondták a vita alatt! Molnár János: És ne méltóztassék csak büntetni, de tessék azt nyilvánosságra is hozni. A miniszterelnök ur azt mondta, hogy mindig megtorolta azokat az eseteket, a melyekben megsértette a főszolgabíró vagy a szolgabíró a gyülekezési jogot. Én sohasem hallottam vagy olvastam, hogy ezek közül valaki meg lett volna büntetve. Elhiszem, hogy volt büntetve, ha a miniszterelnök ur azt mondja, de szeretnők azt mégis látni, szeretnők hallani, kiket és hogyan. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd közzététetem ! Molnár János: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényben hiányok vannak. Én mindjárt ajánlok egy módot a t. miniszterelnök urnak, hogy azokat a hiányokat hogyan hhetne eltüntetni. Itt van egy nyilt levélke, a melyet dr. Reiner Zsigmond, a magyar-igeni választásnál Werner Gyula képviselő urnak ellenjelöltje irt vala, és mely a lapoknak 1901, deczember 24-iki számában jelent meg. Abban a nyilt levélben azt mondja, hogy ő az országos szabadelvű pártból kilép, és hogy az időszaki, a második választásnál, a mely akkor küszöbön volt, jeiöltséget nem fogad el. Azután azt mondja (olvassa): »Kilépésem okait és azok anteczedencziáit teljesen és részletesen más megfelelő formában és helyen fogom megismertetni. Jelen alkalommal csak néhány tényt kívánok e részben közölni, t. i. a nagy publikummal, mert erre van czimezve a levél, de tulajdonkép a miniszterelnök urnak szól — (folytatólag olvassa): »Köztudomásu tény •— úgymond — az, hogy az október 2-iki választás alkalmával Széll Kálmán miniszterelnök, az országban egyetlen nyilvánosan ismert és nyilvánosan kolportált táviratban személyesen érvényesítette befolyását ezen választásra velem szemben s a másik jelölt érdekében. Az ezen ténynyel kapcsolatos további mellékkörülményeket — ismétlem — ezt nem kivánom itt közölni.« Azután így folytatja (olvassa) : »A továbbiak magj'arázatául csak azt említem fel, hogy a miniszterelnök ezen ténye miatt, a választás után, előttem sajnálatát fejezte ki. Ezt én azzal honoráltam, hogy a miniszterelnök ur óhajára megakadályoztam azt, hogy azon október 2-iki választás érvénytelenítése oly okokból kéressék, mely pártszempontból hátrányos és kedvezőtlen megítélésre szolgálhatott volna alapul.« Hogy mi volt ez, nem kérdem