Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

138 69. országos ülés 1902 márczius W-én, hétfőn. nem kutatom, Dem is akarom tudni. (Folytatólag olvassa): »Köztudomású, hogy a párttekinteteknek és a miniszterelnök ur óhajának folytán hozott ezen áldozat, a peticzió kérdéséhen, a kir. Curia eljárása következtében, mily következményekkel járt. Ennek daczára az uj, az időszaki választásnak már működő és előljáró szimptómái oly helyzet elé állítottak, a mely a fenti elhatározásomra vezetett.« És itt jön az, a mit a t. miniszterelnök urnak óhajtok ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az uj választás előkészületei közben csak legújabban, a legrövidebb idő előtt is, a másik jelölt érdekében, kizárólag közhivatalnokokból, és pedig egy állami főerdész, egy állami főmérnök és két közjegyzőből álló deputáczió jár el s ügyködik pártmegbizásból s pártmissziókban vezet és intéz pártügyeket.« Hát, t. miniszterelnök ur, igen szeretnők tudni, igaz-e ez és ha igaz, megfenyitette-e ezeket a köztisztviselőket, a kik a törvény nyilt és világos intézkedése ellenére ugy cselekedtek, a mint ez az ur állit ja, hogy cselekedtek. Azután még egy kérdést, t. miniszterelnök ur! E napokban olvastuk, hogy a belügyminiszter, már t. i. a miniszterelnök ur, Tolna vármegye közönségéhez leiratot intézett 13.751. szám alatt, a melyben kijelenti, hogy Kurcz Vilmos árvaszéki elnöknek és Fördős Vilmos tiszti főügyésznek a »Tolnavármegyei takarék ós hitelbank«-nál viselt fölügyelői bizottsági tagsági állása tisztviselői állásával összeférhetetlen ; felhívja tehát a vármegyét, hogy ezen tisztségekről mondassa le őket. Ez igen helyes és igen bölcs elhatározás. Azonban ugyancsak értésemre esett, t. miniszterelnök ur, hogy Máramaros vármegye főispánja, báró lloszncr Ervin a »Máramarosi takarékpénztár*, a ^Klotild szóda- és vegyipari gyár« és a »Magyar fegyvergyár* elnöke, és a most válságba jutott »Kereskedelmi és iparbank* igazgatósági tagja; továbbá, hogy Szabó Sándor megyei alispán és dr. Mihályi János tiszti ügyész, a »Máramarosmegyei takarékpénztár* igazgatósági tagjai, a hol az összes gyámpénztári készletek őriztetnek és a hol az állampénztári feleslegből 234,966 korona van elhelyezve, Kérdem, t. miniszterelnök ur, hogy ezen állások betöltését kompatibilisnek tartja-e azoknak a tisztviselőknek elfoglalt saját hivatalbeli állásaival ; és ha nem, vájjon szándékozik-e a t. miniszterelnök ur ezeket is meginteni ? Nagyon kérném, méltóztassék azt a tolnamegyei rendeletet általánosítani ós minden megyére kiterjeszteni, ugy, hogy ha valamelyik megyei vagy állami tisztviselő olyan állást foglal el, mely a miniszterelnök ur, mint belügyminiszter szerint is állásával inkompatibilis, akkor azt a megye mondassa le arról. (Helyeslés a baloldalon.) Végül azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nem mind igaz az, a mit az ellenzék felhoz, t. i, azok az esetek. Hát én ebben teljesen igazat adok a miniszter urnak. Nem is mondtuk mi soha, hogy

r az szentírás. De megfordítom a dolgot — mert két vége van ám a botnak — és azt mondom, hogy az sem szentírás ám mind, a mit a t. miniszterelnök ur részint czáfolatul, részint másképen felhoz. Nekünk nem is az a kötelességünk, hogy mi megvizsgált és minden kétségen kivül helyezett eseteket hozzunk fel; nekünk csak a bejelentés a kötelességünk; a miniszterelnök urnak kötelessége azután megvizsgálni, mennyiben igazak azok a vádak, és memryiben szorulnak megtorlásra, Nekünk azokat megvizsgálni akárhányszor sem módunkban, sem tehetségünk bén nincsen. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után áttérek magára a tételre. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn az anyakönyvvezetésről szóló törvényt e házban megalkották, akkor 800,000 frtra, vagyis 1.600,000 koronára projektálták a kiadásokat, azt mondván, hogy ez csak ennyibe fog ^kerülni az államnak, hogy az igen olcsó lesz. És mit látunk? Látjuk azt, hogy évről-évre emelkedett ez a kiadás, és ma már 2.382,389 korona van felvéve ezen a czimen. De ez még nem minden. Morzsányi képviselő ur csak e napokban panaszkodott, mondván, mily horribilis összegekbe kerülnek a fővárosnak az anyakönyvek. Ha idehozhatnék a többi város képviselőit, és azok után az utolsó községeknek, a hol csak anyakönyvvezető van, elöljáróságait, azok hasonlóképen panaszolnák, hogy nekik aránylag szintén mily horribilis összegekbe kerül az anyakönyv. (Helyeslés a balközéjien.) Nem annyi a kiadása az államnak az anyakönyvvezetésre, mint a mennyi itt van felvéve, hanem sokkal több. Sőt még annál is több, a mit mi itt emiitünk. Mert egy dologra senki sem reflektált ; sem magam, sem mások, pedig sokan szóltunk már az anyakönyvvezetésről. Senki sem gondolt arra, a mire nézve épen e napon kaptam adatokat. (Halljuk! Halljuk!) Azt irja az illető, hogy gróf Károlyi Sándor ő exczellencziájának Csongrád megyében Kiskirályság nevű pusztai birtoka van. Ezen pusztáról kell a derekegyházi községi jegyző úrhoz menni minden egyes születési, stb. eset bejelentése végett. Ezen kiskirálysági gazdaságban van több major, a melyek között Csere-Szent-László nevezetű major DerekEgyháztól 40 kilométernyi távolságban fekszik; a lajos-hegyesi major pedig 45 kilométernyire. Történt, hogy 1896 november 4-én egy Bencsik György nevezetű gépésznek Imre nevű törvényes figyermeke született. Bencsik György apa a borzasztó rossz utak miatt a 40 kilométernyi útnak egy napon való megjárhatása végett 10, azaz tiz koronáért egy kocsit fogadott, inelylyel elment Derek-Egyházára az anyakönyvvezetőhöz, hogy a születési esetet bejelentse. Még jóformán haza sem jött onnan az apa, gyermeke meghalt; tehát újra 10 koronát kellett kocsira költenie és ismét be kellett mennie az anyakönyvvezetőhöz. Ehhez járul az is, hogy akárhány helyütt, pl. a szegény