Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

112 6S. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. lentése alapján elfogadátra ajánlani. A földmivelésügyi miniszter ur részletes indokolásához alig lenne valami hozzátenni valóm, mert hiszen az egész indokolás pár szóval kifejezhető abban, hogy a csorba-tói birtok megvételének elmulasztása az államkincstár részére, azon kiválóan fontos állami, kulturális és szociális politikai okokból, a melyek ezen akczióval összefüggenek, egyszerűen nemcsak hiba, hanem vétek lett volna. Ez már magában foglalja annak igazolását, hogy a kormány, illetőleg a földmivelésügyi miniszter ur csak kötelességet teljesített, midőn a Kárpátoknak ezen legremekebb pontját az állam részére még áldozat árán is megszerezte. (TJgy van! jobbfelöl.) Mégis, t. ház, előadói tisztemből folyó kötelességemhez hiven, a már ismert indokoláshoz némi felvilágosító adatokkal kívánok szolgálni, a melyek ezen vételnek fontosságát és sürgős körülményeit még inkább igazolják és felderítik. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is röviden és kevés szóval tehetem, hiszen kézen fekvő dolog, hogy az egész Felvidék lakosságának megélhetésére mennyire fontos itt a turisztikának fellendülése és fejlesztése és az idegen-forgalom emelése, a mi által több, mint 2 és fél millió korona jön itt a szegény nép közé. De talán még fontosahb az ezen a vidéken nemzetiségi szempontból is, hogy a leginkább nem magyar ajkú népesség közt az idegenek által történt birtokszerzésnek is határa vonassák. Hogy a turista-forgalomnak megnyithassuk a Kárpátokat, ennek kulcsát képezi a Csorba-tó, a magas Tátrának legszebb, legregényesebb pontja, mely idegenek állítása szerint is vetélkedik Svájcznak legfenségesebb vidékeivel. És épen ezen kis állam példájából okulhatunk, mennyire fontos közgazdasági, sőt financziális állami szempontból is, ha a természeti szépségekben gazdag vidékeket hozzáférhetővé és élvezhetővé tudjuk tenni. De ennek a birtoktestnek megvásárlását még az is elkerülhetetlenné tette, hogy ez volt kiegészítő része azon régebben történt vásárlásoknak, a melyek által a földmivelésügyi miniszter ur a magas Tátrában már 2041 katasztrális holdat szerzett meg és a esorba-tói birtoknak megszerzése által a vichodnai kincstári uradalmat ós a már előbb megszerzett mengusfalvi birtokrészt egy egészet képező birtok-testté egyesitette, mert épen északról, a vichodnai kincstári oldalon és délről a mengusfalvi birtok közé van beékelve a csorbai-tó, mely eddig azokat szétválasztotta, és így az a fenyegető helyzet állott elő, hogy ez most idegen kézre kerül, a melyből talán soha többé vissza nem szerezhető. Ezen vétel által tehát csak folytatva lett az a mélyreható gazdasági politika, mely már régóta kezdetett, hogy a magas Tátrának déli lejtőjén, a határszélek vidékén, még hozzá nemzetiségi részeken, a magyar állam a maga befolyását és uralmát biztosítsa és megtartsa, (Ugy van! jobbfelöl,) Miután földmivelésügyi kormányunk bölcs előrelátással már a Tátra déli részének hosszában több önálló birtokot, mint a szepes-szombatit, a tátra-lomniczit és többeket megszerzett, így az idegenek, kik főleg vadászati szempontból kezdték itt a birtokokat összevásárolni, nem kerekithetik ki a vadászterületeiket, a terjeszkedésnek ezzel útja van vágva, és a Tátra hozzáférhetősége is biztosítva az idegen-forgalomnak, a turisztikának és igy a fejlődésnek. A vételnek sürgős körülményeire és a megszerzési árra vonatkozólag, t. ház, még csak azt szabadjon röviden kifejtenem, hogy ez a vételár, 3 millió korona, egy külföldi födbirtokos ur részéről hitelesen bei gazolhatok g meg lett ajánlva és sürgős intézkedést követelt, hogy a Osorba-tő a turisztika elől el ne zárassák avagy legalább ne korlátoztassék, mert még ha az ajánlattevő ur ezt nem tette volna is, előállt volna annak lehetősége, hogy jogutódai e helyet a közforgalom elől teljesen elzárják, líem is lehetett tehát, t. ház, e kérdésnél a jövedelmezőségi szempont mérvadó, mert itt ennél sokkal fontosabb kulturális és szocziális czélok voltak mérlegelendők. Különben is, t. ház, a magyar kincstárnak sok oly dologba kell tőkéjét belefektetnie, a mely direkte alig hoz valamit, de a melynek jövedelmezősége indirekt haszonban nyilvánul. Sok erdőbirtoka van, a mely nem hoz többet 1 vagy 1 1

/2°/o-nál, de Csorba-tó nincs több, csak egy és az elszalasztott alkalom ismételve, talán soha sem fordult volna elő. De e tekintetben is megnyugvással vehetjük, hogy a Tátra-vidék ingatlainak értéke folyton emelkedést mutat, az idegenforgalom tiz év alatt háromszoros lett, a melynek egyharmada külföldi. így pl. 1901-ben 32.185-en látogatták a Tátrát, ebből Csorbát 11.068-an, kik közt 3922 volt a külföldi, leginkább németek. De mindenesetre gondoskodni fog földmivelésügyi kormányunk oly módokról, institucziókról és beruházásokról, hogy ez a forgalom és igy a jövedelmezőség még fokoztassék. Még csak arra vagyok bátor röviden utalni, hogyha egyáltalán fontos ugy állami, mint nemzetiségi szempontból az, hogy a birtokforgalomban az uj tulajdonosok magyar állampolgárok legyenek, kik a megszerzett tulajdonban nemcsak egy jövedelmezőségi vagy vadászati objektumot látnak, melynek jövedelmét a külföldön költik el és melyet idegenekkel adminisztráltatnak: ugy itt e birtoknál sokszorosan szükség volt, hogy ezt a természeti kincset, mely kulturális és nemzeti missziót van hivatva teljesíteni e vidéken, az állam szerezze meg, a mely annak fejlesztésére a kor igényeinek megfelelőleg továbbra is képességgel bír, de semmi esetre sem idegen kéz. És itt legyen szabad erre vonatkoztatva felújítanom azt az igazságot, hogy a »kié a föld, azé a haza!« De nekünk arra kell törekednünk, hogy tulajdonosa a földbe necsak magot vessen, de min-