Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-68
68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. 113 denekelőtt vesse bele a magyar haza és a magyar fajnak szeretetét és ápolja is azt nemzeti érzéssel és ragaszkodással. Ezen indokolás alapján vagyok bátor a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban a kormányzat arra kérne felhatalmazást, hogy a szóban levő birtokot megvásárolhassa, ahhoz szavazatommal hozzá nem járulhatnék, nem azért, mintha magam is fontosságot nem tulajdonítanék annak és súlyt nem fektetnék arra, hogy ez a kétségtelenül kies fekvésű klimatikus hely továbbra is magyar kézen maradjon, hanem azon egyszerű szempontnál fogva, mert ilyen czélokra nem áldozhatunk akkor, a mikor ezer sebből vérzik a nemzet, a mikor sok fontos feladat vár megoldásra és a mikor sürgősen követeli oly bajoknak az orvoslását, a melyeknél ezen tőkebefektetés által ÍZ országra mindenesetre több jövedelmet és hasznot lehetne várni, mint a mennyi ezen birtok megvásárlása által az országra háramlik. Tekintettel azonban arra, liogy egy befejezett, perfekt ténynyel állunk szemben, és mert a magyar állam tekintésén esnék csorba, hogyha a törvényhozás ezen vételtől jóváhagyását megtagadná, a magam részéről is hozzájárulok ahhoz, Kénytelen vagyok azonban már most kijelenteni, hogy jövőre a sürgősségi szempontot a hasonló felmerülő esetben egyáltalában nem leszek hajlandó^ elfogadható indoknak elismerni. És most áttérek magára a törvényjavaslatra, a melyre néhány megjegyzést akarok tenni. A t. előadó ur, valamint a törvényjavaslat indokolása is, különös súlyt fektet arra és mint kidomborodó, elfogadható indokul hozza fel azt, hogy itt a magyar államnak bizonyos befolyást kell szerezni, mert kulturális nemzetiségi szempontok megkívánják, hogy ez igy legyen. Reám nézve ez az indokolás azt a benyomást teszi, mintha a magyar államnak tekintélye ezen a ponton veszélyeztetve volna. Én azt hiszem, hogy a csorbái tónak megvétele által, hogyha veszélyeztetve van azon a vidéken a magyar államnak befolyása, kulturális és nemzetiségi szempontból, ez a befolyás a magyar államra nézve kedvezőbbé válni ezután sem fog. Ha már arról van sző, hogy a kormányzat a határszéli birtokok megvásárlásánál magának bizonyos befolyásokat óhajt szerezni, akkor azt kívánnám az igen t. földmivelésügyi miniszter úrtól, hogy figyelmét irányítsa inkább az északi Kárpátok felé, a hol ezer évvel ezelőtt jöttek be a honalapítók és a hol most annak nyitva hagyott kapuin ezrivel és ezrivel tódulnak be a honpusztitók, egy idegen nemzetiség vagy nem tudom minek nevezzem, egy bizonyos faj, a mely az országot pusztulással fenyegeti. Menjen el a földmivelésügyi miniszter ur oda, Bereg vármegyének a felső részébe és érvényesítse ott befolyását ugy, a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV, KÖTET. minő befolyást akar itt szerezni kulturális és nemzeti szempontból. (Helyeslés a néppárton.) Ott, az északi Kárpátoknál, nap-nap után minden ellenőrzés nélkül jön be Galicziából a zsidósá g, a mely azután, minthogy betevő falat kenyere sincsen, ellepi az országot a kenyér megszerzése czéljából és azt az ő uzsorájával teljesen tönkreteszi. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) T. ház! Ha már az igen t. földmivelésügyi miniszter ur ezt a csorbái tavat megveszi, én csak arra akarom kérni, — mert a kezelési módszerbe beleavatkozni nem kívánok, — hogy tegye ezt a helyet minél könnyebben hozzáférhetővé. Értem ezt a hozzáférhetőséget nem ugy, hogy hozzá minél könnyebben lehessen jutni, mert oda már fogaskerekű vasút vezet és igy az odamenetel azok számára, kik azt a helyet fel akarják keresni, meg van könnyítve, — hanem értem ugy, hogy mentül olcsóbbá tegyék azt a helyet, mint eddig, a mibe, mert magántulajdon volt, nem lehetett beleszólanunk, mert nem fognak czélt érni; most azonban, hogy állami tulajdonná lesz, jogunk van e tekintetben is beleavatkozni és kérni a földmivelésügyi kormányzatot, hogy ezt a helyet minél olcsóbbá tegye. (Helyeslés a néppárton.) Ha továbbra is olyan drága hely lesz az, mint eddig volt, ugy e megvétellel csak osztályérdekeket fogunk szolgálni. Már pedig osztályérdekek kielégítésére ilyen áldozatot hoznunk nem lehet és nem is méltányos akkor, a mikor az országnak, — miként beszédem elején is mondottam, — sokkal fontosabb teendői várnak a megoldásra. (Ugy van! a baloldalon.) De ha már felszólaltam, legyen szabad ez alkalomból még egy pár észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Miként ezen esetből is láthatjuk, de naponkint is meggyőződhetünk róla, külföldi honosok mind nagyobb mértékben vásárolnak hazánkban földbirtokokat. Ez természetes is, mert a külföldön óriási tőke van felhalmozva. A tőkések tehát szívesen jönnek Magyarországba és vásárolnak itt földet, mert pénzüket itt mindenesetre jövedelmezőbbé tudják tenni, mintha azt a külföldön, a bankokban gyümölcsözoleg helyeznék el. Ebben azonban nagy veszély rejlik. (Ugy van! a néppárton.) Nem tudom, hitelesek-e a statisztikai adatok, hanem ha hitelesek, azokból azt látjuk, hogy a magyar földnek 20°/ u-a máris idegenek kezében van, és hogy nap-nap után kerül az ország egyik-másik nagyobb birtoka idegen kezekre. Hiszen csak nemrégiben Zemplén megyének két nagy uradalma: 15.000 hold terjedelmű földbirtok került idegenek kezébe. Nagyon természetes, hogy ilyen birtokok eladását a tulajdonosok rendelkezési szabadságának rovására törvényes intézkedéssel korlátolni nem szabad, magam sem tudnám azt helyeselni. Hanem én egyet-mást javasoltam már a költségvetés tár15
