Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 89 ha a viczinális vasutügyet fejleszti, első sorban szolgálatot tesz a mezőgazdaságnak is, mert hi­szen kétséget nem szenved, hogy 'épen a mező­gazdaság van ráutalva arra, hogy terményeit olcsón szállíthassa a piaczra, a mezőgazdaságnak vannak legnagyobb mennyiségű és aránylag leg­kevésbbé értékes produktumai, a melyek a drága szállítást nem birják meg. És miután ezen 5 fel­adatoknak első sorban a vasutak felelnek meg, a vasutak építése által a törvényhozás a mező­gazdaságnak jelentékeny szolgálatot tesz. Nem ismerem azonban félre, hogy e mellett igen nagy fontossággal bír a viczinális utak kérdése is, a melyet szintén érintettek itt a képviselő urak, annál inkább, mert hisz azok alimentálják a vasutakat, (Halljuk! Halljuk!) és azért nem kétkedem abban, hogy a kormányzat azon ága, a melynek ügykörébe ez tartozik, a legnagyobb buzgalommal fogja felkarolni ezt a kérdést és igyekezik, hogy megfelelő megoldásra juttassa. Felemlittetett itt a közraktárak kérdése is. (Halljuk /Halljuk!) Bevallom, hogy a közraktá­rak kérdésével szemben szimpatikus álláspontot foglalok el (Helyeslés a jobboldalon.) és azt hi­szem, ezzel mezőgazdaságunknak jelentékeny szol­gálatot tehetünk. Épen azért, a mi engem illet, nem is zárkózom el attól, hogy lehetővé tétessék a közraktárak létesítése az államvasutak vonalain. Természetes, hogy azután a kezelés kérdése, az, hogy szövetkezetekre bizassék-e vagy másokra, oly kérdés, a mely a dolog későbbi stádiumában képezheti megfontolás tárgyát. A mi a vízi utakat illeti, hogy a termé­szetes viziutak fejlesztése a kormánynak mindig gondját képezte, annak bizonyítékául szolgál az a körülmény, hogy ily czélra évről-évre és pedig az évek hosszú sora óta igen jelentékeny össze­gek vannak költségvetésünkbe beillesztve, és hogy a földmivelésügyi miniszter ur részint költ­ségvetési, részint költségvetésen kivül való hite­lekben körülbelül 8 millió koronával rendelke­zik a folyó évben is ennek az ügynek előbbre vitelére. Nem vagyunk egészen megállapodva a csa­tornák, vagyis a mesterséges viziutak kérdésé­ben. Mert hiszen, ha sokan vannak, a kik a csatornák építését helyeselik, ugyanannyian van­nak, a kik azt ellenzik. (Igaz! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben a kontroverziák nincsenek teljesen elintézve. A kormánynak pedig, nagyon természetesen, lelkiismeretesen kell ezt a kér­dést minden irányban mérlegelnie, különösen abból a szempontból, vájjon azok az előnyök, a melyek a csatornák építésével járnak az egész országra nézve, — mert hiszen nem egyes vidé­dek érdekeit, de az összesség érdekeit kell számbavenni — mondom, vájjon az előnyök, a melyek a csatorna építésével az összességre származnak, arányban állanak-e azokkal a jelen­tékeny áldozatokkal, (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) a melyekkel ezek össze vannak kötve. Mert ne ámítsuk magunkat, t. ház, ha bele­KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. III. KÖTET. megyünk a csatornák építésébe, az' több. száz millióra menő áldozatokat von maga után. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A kormány tehát csak a kötelességszerű óvatossággal és lelkiisme­retességgel jár el, (Helyeslés a jobboldalon.) a mikor minden kérdést, minden részletet tisztázni akar ebben az ügyben, mielőtt az országot ily jelentékeny kérdésben angazsirozza. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Volt itt szó azután, t. képviselőház, kap­csolatban a beruházásokkal, — habár ez nem tartozik oda — a vasércz kivitelének megaka­dályozásáról. Elismerem, hogy a nyers vaséreznek nagy­mértékben való kivitele az országból a vasiparra nézve kedvezőtlen, de hogy ez így van, hogy nagymérvű a vasérczkivitel, az a tényleges álla­potnak természetes folyománya, a mennyiben sok vasbánya van oly tulajdonosok kezében, a kik külföldiek és a kiknek külföldön vannak vasgyáraik, s így természetesen azt, hogy az itt termelt vasérczet saját gyáraikba bevigyék, megakadályozni nem lehet. Azt hiszem, hogy a mit ez irányban tenni lehet, legfeljebb annyi, hogy revízió alá veszszük a vasúti szállítási tari­fát, azon kedvezményeket, melyek a távolság növekedésével növekedő arányban vannak meg­állapítva, és talán ezen kedvezmények meg­vonása vagy megszorítása által elérjük részben azt a czélt, hogy a nyert vasércz nem fog a jövőre oly nagy mérvben kivitetni. T. képviselőház! Fabiny Teofil t. képvise­lőtársam felszólalásában foglalkozott az állami tisztviselők kérdésével, és habár nagy elismerés­sel nyilatkozott azokról az intézkedésekről és kezdeményezésekről, melyeket a kormány ezen kérdés megoldása tekintetében tett, mégis két irányban fejezte ki aggályát. Először aggályos­nak találja t. képviselőtársam azt, hogy én az expozémban, és egyáltalában a kormány, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tisztviselői fizetésemelés kérdésének megoldása kapcsolatba hozandó az admimsztráczió egyszerűsítésével, mert véleménye szerint, ha ez igy van és így marad, akkor a kérdés rendezése bizonytalan időre fog elhalasztatni. Hát, t. ház, való igaz, hogy expozém­ban én erre az álláspontra helyezkedtem és kije­lentettem, hogy végleges, alapos, gyökeres és a tisztviselők érdekének is megfelelő megoldás csak akkor lehetséges, ha ez kapcsolatba hozatik az adminisztráczió egyszerűsítésével, a minek kö­vetkeztében, ha nem is érjük el azt, hogy a tisztviselők mai létszáma csökkentessék, de legalább is megakadályozzuk annak rohamos emelkedését. Kénytelen vagyok ezen álláspontom mellett ma is megmaradni, (Helyeslés jobbfelöl.) mert meg­győződésem szerint az t a rendszert, hogy folytono­san extenzív irányban fejleszszük a mi adminisztra­tív apparátusunkat, és ugyanakkor javítsuk és emeljük megfelelő mérvben a tisztviselői fizetéseket, nemcsak mi, de nálunk gazdagabb állam sem volna képes keresztülvinni és megvalósítani, 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom