Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-56
56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 85 jék, nobát akkor mindenki jobban meggondolná, hogy megszavazzon-e bizonyos javaslatokat vagy nem ? Hogy a t. képviselő urak számot vetnek-e magukkal költségemelkedés szempontjából akkor, a midőn valamely ilyen törvényjavaslatot megszavaznak, azt nem tudom; de hogy a kormány és pedig kötelességszerüleg számot vet, az bizonyos. Ezt teszi első sorban a pénzügyi kormányzat, a melynek különösen ügyelnie kell arra, hogy minden egyes törvényjavaslat niegszavazából minő ujabb és ujabb megterheltetés származik az államra? De kötelessége ezt tennie törvényes intézkedés alapján is. Az az intézkedés tehát, a melyet Kossuth Ferencz t. barátom kivan, már tényleg megvan az 1897 : XX. t.-cz. 16. §-ában, a mely azt rendeli, hogy minden póthitel vagy minden rendkivüli hitel megszavazására irányuló törvényjavaslatban egyszersmind meg kell nevezni a fedezetet is. minélfogva valahányszor ilyen törvényjavaslat megszavaztatik, annak fedezetéről is gondoskodás történik. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi a tisztviselői létszám szaporítását, mint a kiadások emelkedésének egyik momentumát illeti, erről nemcsak Kossuth Ferencz t. képviselő ur, hanem számosan mások nyilatkoztak, a nélkül, hogy meg tudták volna, pozitive mondani, hogy mi módon lehet ezt megakadályozni és a nélkül, hogy propozicziót terjesztettek volna elő az itt kontemplált létszámemelés mellőzésére nézve. Meg kell jegyeznem, t. képviselőház, hogy nem mind tisztviselői állás az, a mi itt szaporulat gyanánt jelentkezik, hanem hogy abból a 2250 állásból 1500 esik altisztekre és szolgákra és mintegy 750 marad a tisztviselőkre. Ez is sok, magam érzem legjobban, hogy ez is nagyon sok. Azonban, midőn arról van szó, hogy iskolákat kell állitani és ott tanárokat kell alkalmazni, hogy a létező iskolákban a tanerők száma elégtelen lévén, kénytelenek vagyunk szaporítani azokat; vagy midőn arról van szó, hogy az állami vasutak alkalmazottjaitól ne követeljünk az emberi erőt túlhaladó munkát, hanem, hogy a forgalom biztonsága és a humanitás szempontjainak engedve szaporítsuk a létszámot, hogy ott az illetők munkája lehetőleg csökkentessék; ha arról van szó, hogy a posta és távírda forgalma annyira növekszik, hogy az eddigi létszámmal a munkát lebonyolítani nem lehet: akkor, azt hiszem, sem én, sem a t. képviselő urak nincsenek és nem volnának abban a helyzetben, hogy az ilyen létszámszaporitást megtagadják. {Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Vonják le a refakcziákból! Lukács Lászlő pénzügyminiszter: Ezekben kívántam reflektálni Kossuth Ferencz képviselő urnak beszédére. A mi Buzáth képviselő urnak beszédét illeti, vele már nehezebb polemizálni, mert a t. képviselőtársam egy rengeteg nagy beszédet tartott ugyan, de abban nagyon nehéz az egyes vezéreszméket megfogni, megtalálni és ugy érzem magamat, midőn ezeket keresem, mintha egy tenger hullámaiban lennék kénytelen egy apró halacskát szabad kézzel megfogni. (Elénk tetszet, és derültség a jobboldalon.) Ezenkívül nagyon nehéz t. képviselőtársammal polemizálni azért is, mert ő nagyon önkényesen bánik el a számokkal és még önkényesebben az elméletekkel. Hogy ez igy van, legyen szabad pár példával illusztrálnom. (Halljuk I Halljuk!) T. képviselőtársam felsorol egy csomó számot, de azok sehol sem találhatók meg (Derültség a jobboldalon.), mert az eredetiben egészen mások, mint a minőket t. képviselőtársam felsorolt. Ha egy pár számot helyesen idéz is, a mit konczedálok, akkor ismét abba a hibába esik, hogy a konsequenczia, a melyet e számokból levon, nem helyes. így pl. helyesen idézi t. képviselőtársam azt, hogy az egyenes adóhátralékok hat millió koronával emelkedtek, a fogyasztási adóhátralékok 39 millió koronát tesznek ki. Ez igy van; de a levont konzequenczia nem helyes. Mert ha áll az, hogy az egyenes adóhátralékok nem csökkentek, hanem növekedtek, akkor ebből nem lehet azt következtetni, hogy a pénzügyi kormányzat kegyetlen rigorozitással jár el, hogy az adócsavart nem tudom micsoda szigorral alkalmazza, mert ha ez igy volna, akkor a hátralékoknak folytonosan apadniok és végeredményükben elenyészniük kellene. És hogyha az adóhátralékok emelkednek, ez, azt hiszem, épen annak a bizonyítéka, hogy a jjénzügyi kormányzat tekintettel van a mostoha anyagi helyzetre és a gazdasági viszonyokra és a hol meggyőződik, hogy nem a fizetési készség, hanem a fizetési képesség hiányzik, ott minden lehető és a törvényben megengedett kedvezményeket ad, részletfizetéseket, haladékokat és minden egyebet, a mit a törvény értelmében megadhat. A mi a fogyasztási adóknál mutatkozó hátralékokat illeti, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk !) ez már egyáltalában nem aggályos jelenség és ez csak arra vezethető vissza, hogy t. képviselőtársam figyelmét valószinüleg elkerülte az, hogy a mi fogyasztási adótörvényeinkben megvan az u. n, adóhitelezési rendszer, t. i. van egy intézkedés, a mely szerint bizonyos esetekben az ülető adózó nem köteles az esedékesség napján megfizetni az adót, hanem azt egy pár hónappal később teheti. Erre vezethető vissza a hátralék a fogyasztási adóknál, és igy azt hiszem, hogy ez semmi tekintetben sem aggályos jelenség. A mi t. képviselőtársamnak az idézetekkel való elbánását illeti, e tekintetben azt látom, hogy t. képviselőtársam nem idéz szó szerint, nem olvassa el a szöveget, hanem egészen szabadon idéz, annyira szabadon, hogy egészen mást mond, mint a mit az illető mondott. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Igy pl, azt mondja be-