Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

86 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. széde folyamán, hogy a pénzügyminiszter az adóreformban a házosztályadó eltörlését kontemplálja, Hát én nagyon kíváncsi volnék, ha t. képviselőtársam megmutatná nekem, hogy hol, mikor és mely beszédemben mondottam én azt, mert ha nem csalódom, — és nem hiszem, hogy csalódnám — mindig azt mondtam, hogy eszem ágában sincsen a házosztályadót eltörülni, (Derültség jóbbfelííl.) hanem hogy a házbéradót és a házosztály adó-rendszert fenn akarom tartani. Tehát igy jár el a t. képviselő ur az idézetekkel. (Tetszés jobbról.) De ugyanígy jár el a t. képviselő ur a logikával; ugyanilyen erőszakot követ el a logika szabályai ellen is. Azt mondja, hogy ne szaporítsuk az állami kiadásokat, és pazarlással vádolja a kormányt, mert az állami kiadások folytonosan növekszenek, azonban ugyanebben a mondatában, vagy valamivel tovább, sürgeti az állami tisztviselők fizetésének javítását és felemelését, de nemcsak ezt sürgeti, hanem sürgeti azt, hogy az állam még a községi háztartás kiadásait is vállalja magára, a mi, azt hiszem, az állami kiadások apasztásának nem épen a legegyenesebb módja. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Azonkívül erős szemrehányásokat tesz nekem a t. képviselő ur, hogy az adóreformjavaslatokat nem terjesztem be, és vádol engem a miatt, hogy késedelmeskedem ezen munkálat benyújtásával. Ebből mindenki azt következtethetné, hogy t. képviselőtársam alig várja, hogy én az adóreformmunkálatokat a ház asztalára letegyem. De a dolog nem igy van. Mert beszéde további folyamán legnagyobb örömét fejezi ki azon, hogy nem terjesztem be, nem is kívánja, hogy beterjeszszem, mert meggyőződése szerint abból az országra semmiféle jó származni nem fog. (Derültség a jobboldalon.) Csávolszky Lajos t. képviselő ur beszéde már egészen más kategóriába tartozik. T. képviselőtársam beszéde azok közé tartozik, a melyekről a latin közmondás első része azt mondja: ignotos fallit. (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőtársam igen jól tudja, hogy nagy hangon, erős támadásokat intézve a kormány ellen, a számokat és a tényeket meglehetősen elcsavarva, mindig lehet a nagyközönségnél bizonyos hatást elérni, de elfelejti azt, hogy azok, a kik közelebbről ismerik, vagy vizsgálják a tényeket, vagy a kik az ő beszédét analizálják, arra az eredményre jutnak, a mit a latin közmondás második része fejez ki: notis est derisui. (Derültség a jobboldalán.) Mindenekelőtt egy igen erős támadást intéz ellenünk és azt mondja, hogy nálunk már sem a költségvetésnek összeállítása nem komoly, sem a szentesitett törvények végrehajtása komoly dolognak nem tekinthető. A költségvetés összeállítása, t. ház, két stádiumból áll: az egyik az adminisztratív előkészítés, a másik pedig a parlamenti előkészítés. Ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy az adminisztratív előkészités nem komoly, ez arra mutat, hogy t. képviselőtársam nem ismeri ezt a munkát. Mert ha ismerné és ha egyszer alkalma volna — pl. itt az én helyemen ülve — résztvenni ebben az előkészítő munkában, akkor meggyőződnék róla, hogy mily roppant fáradsággal, mily roppant kellemetlenséggel és fejtöréssel járó munka az, a mely nagyon is komoly, annyira komoly, hogy meggyőződésem szerint a t. képviselő ur másodszor nem kívánna magának abból részt. A mi pedig a költségvetés parlamenti előkészítését illeti, én azt hiszem, hogy joggal nem lehet a pénzügyi bizottságot megtámadni, hogy az nem elég behatóan és nem elég részletesen tárgyalja a költségvetést. Pap Géza: ügy van! Lukács László pénzügyminiszter: Ha pedig t. képviselőtársam vádja a parlamenti tárgyalásra vonatkozik, nohát akkor nem mondott valami nagyon udvarias bókot saját pártfeleinek, mert hiszen ebben a tárgyalásban legnagyobb részben és pedig igen komolyan vesznek részt az ellenzéki képviselő urak. A mi a megalkotott törvénynek végrehajtását illeti, ezt azért nem tartja t. képviselőtársam komolynak, mert a zárszámadás számos eltérést mutat az előirányzattal szemben. Konczedálom, t. képviselőház, hogy igen sok eltérés van a zárszámadásban a költségvetési törvénynyel szemben, habár nem minden eltérés, a mely a zárszámadásban ki van mutatva, egyszersmind túllépés is. De elismerem, hogy sokszor jön a kormányzat abba a helyzetbe, hogy kénytelen a megállapított költségvetési törvénytől eltérni, mert az élet igényei, az állam' érdekei gyakran kollizióba jönnek a költségvetés megállapított rovataival és tételeivel és ilyenkor a miniszter kénytelen a saját felelőségére túltenni magát ezen megállapításon és utólagosan, a zárszámadás tárgyalása alkalmával kérni a felmentést a törvényhozástól az eltérésért. De azt hiszem, t. képviselőház, hogy nem is ez a főkérdés, hanem a főkérdés itt az, vájjon az államköltségvetésileg megszavazott főösszegeit a kiadásoknak tullépi-e a kormány vagy nem ? És ha arról győződik meg valaki, — a mint hogy mindenki meggyőződhetik — hogy az utolsó években oly szigorúan hajtottuk végre a költségvetést, hogy a kiadásokban, a főösszegeket tekintve, nemcsak hogy nem volt túllépés, hanem még megtakarítás mutatkozott: akkor, azt hiszem, senki a kormányt könnyelműséggel vagy a törvény meg nem tartásával nem vádolhatja, (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban t. képviselőtársam, hogy egyik hatóság se maradjon megtámadás nélkül, nekimegy az állami számvevőszéknek és azt mondja, hogy az állami számvevőszék nem tesz semmit, hanem gépileg, egyszerűen ide terjeszti, regisztrálja az adatokat, szóval postai szolgálatot teljesít, pedig arra