Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

84 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. egy hosszabb cziklusra visszapillantani és ki­mutatni, hogy mily mérvben, hol, mely tételek­nél, miképen emelkedtek kiadásaink. Miután azonban t. képviselőtársam az utolsó 10 évi cziklust vette számítása alapjául, ragaszkodom én is ehhez és az utolsó 10 évre visszamenőleg kívánom megvilágítani a kérdést. Először is az állami adósságokkal találko­zunk és azt látjuk, hogy 10 év alatt, 1892-től bezárólag 1901-ig, a mi államadóssági szükség­letünk összesen nem egészen 2 százalékkal emel­kedett, a mi évenkint 0'2 százalék emelkedés­nek felel meg átlag, a mi, azt hiszem, egyenlő a semmivel, ha tekintetbe veszszük, bogy ezen időre esik a valutarendezés, a valutaarany be­szerzése, a mit hivatali elődöm — amint mél­tóztatnak tudni — ugy vitt keresztül, hogy ab­ból az államra semmi ujabb megterheltetés nem származott. Azonban el van terjedve az a véle­mény, különösen a t. ellenzéknél, hogy a mi fmaneziális helyzetünk rosszabbulását, költségei­nek emelkedését legnagyobb részben a közös­ügyi kiadások idézik elő. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Nézzük meg, hogy miképen alakultak a közösügyi kiadások ? A közösügyi kiadások, ille­tőleg azoknak reánk eső része, 1892-ben tett 33'9 millió forintot, 1901-ben 41 millió forintot, vagyis az emelkedés 21 °/ 0 , az évi emelkedés átlag 2'1 tized százalék, ugy, hogy sem az ab­szolút összeg, sem a perczentuális emelkedés nem mondható valami horribilisnek. És ha t, képviselőtársam, Beöthy Ákos ur azt mondja, hogy rengeteg összegeket dobunk bele Boszniá­ba, én igen kíváncsi volnék, ha t. képviselőtár­sam megmutatná nekem, hogy hol vannak költ­ségvetésünkben azok a rengeteg összegek, me­lyeket Boszniára költünk, mert ily összegeket én egyáltalában nem ismerek. Beöthy Ákos: A mit 25 év óta költöttek, azt értem. Lukács László pénzügyminiszter: A mi a honvédelmi kiadásokat illeti, ezek körülbelül ugyanazon mértékben emelkedtek, mint a kö­zösügyi kiadások, a mennyiben ezek emelkedése az utolsó 10 év alatt 22"8 °/ 0 , tehát az átlagos emelkedés itt is körülbelül 2"2 °/o. A pénzügyi tárcza kiadásai szintén 22 °/o-kal emelkedtek az utolsó 10 év alatt, a mit indokolt az a kö­rülmény, hogy fogyasztási adórendszerünket az utolsó években jelentékeny változásokon vittük keresztül: legnagyobb mértékben ez idézte elő a kiadások emelkedését, a mivel szemben azon­ban a bevételek is megfelőleg emelkedtek. Az eddig felsorolt tételek közt tehát egyet sem találunk olyant, a mely kiadásainknak nagymérvű emelkedését bizonyítaná. De nézzük már most, mennyit költöttünk adminisztraczio­nális, igazságszolgáltatási, vallás- és közoktatás­ügyi, földmivelésügyi, , kereskedelemügyi, közle­kedési czéljainkra és miképen emelkedtek ezek aíJdadások? (Halljuk J Halljuk!) Itt azt látjuk, hogy az igazságügyi kiadások az utolsó 10 év alatt 40 °/o-kal emelkedtek. A földmivelési tár­cza kiadásai az állami jószágok szükséglete nélkül 63 % kai emelkedtek. A belügyi tárcza kiadásai 73 °/o-kal, a kereskedelmi tárcza ki­adásai, államvasutak és gyárak nélkül, 90 °/ 0-kal növekedtek, a vallás- és közoktatásügyi tárcza kiadásai 140 °/ 0-kal. Azt hiszem, ezek a számok, amelyeket min­denki ellenőrizhet és a melyek kétségbevonha­tatlan bizonyítékot képeznek, elég világosan mutatják, hogy nem a rendszerben, nem Ausztriához való viszonyunkban kell a hibát keresni, hanem hogy a kiadások emelkedésének oka a kormánynak és a törvényhozásnak az a törekvése, hogy anyagi és szellemi téren minden irányban haladjunk, fejlődjünk, megalkossuk a fejlődésnek előfeltételeit, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert nekünk, kiket sok százados mulasztás ter­hel, kétszeres kötelességünk a haladásban vissza nem maradni a nyugati kultur-államokkal szemben, hiszen nálunk minden megállapodás e téren nemcsak stagnácziót, hanem egyenes visz­szaesést jelent. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezen kivül Kossuth Ferencz t. képviselő­társam azt mondja, hogy nálunk az adózóképes­ség nem növekszik oly arányban, mint maga az adó. Tehát az adó növekszik. Én pedig az adók emelkedése alatt nem érthetek egyebet, mint uj adótörvények megalkotását és ezzel kapcsolatosan az adólábnak, az adókulcsnak, az adótételnek emelését. Mindenki tudja, hogy több mint 10 év óta egyetlen adóemelés sem történt ebben az országban ; az én időmben pedig semmi­féle olyan törvény, a mely az egyenes vagy fo­gyasztási adókat emelte volna, nem alkottatott. (Ugy van! jobbfelöl.) Az a körülmény, hogy az 1902-dik évi költségvetési előirányzatban egyenes és fogyasztási adók czimén nagyobb összeget illesztünk be, mint megelőző évben, ez nem adó­emelés, ez nem egyéb, mint az eddigi tapaszta­latok, a zárszámadásilag mutatkozó eredmények­nek alapján való preczizebb előirányzás vagyis közeledés az előirányzásnak azon módjához, a melyet a t. képviselő urak, mint a budgetírozás ideálját állítanak elénk. Nagyon csodálkozom tehát, hogy midőn a kormány meg akarja köze­líteni azt az elvet, a melyet a t. képviselő urak az ellenzéken felállítanak, akkor ugyanezért tá­madást intéznek a kormány ellen. (Tetszés jobb­ról és a középen.) Egy további okát a kiadások emelkedésének abban látja Kossuth Ferencz képviselő ur, hogy a t. képviselő urak, akkor, a mikor költséggel járó törvényjavaslatokat szavazunk meg, nem vetnek számot magukban arra nézve, hogy mi­lyen költségemelkedés származik az ilyen tör­vényjavaslatok elfogadásából, mert azt mondja, ha az lenne a szabály, hogy semmi, költséggel járó tövényt megszavazni. nem lehet a nélkül, hogy a ház egyúttal a fedezetről is gondoskod-

Next

/
Oldalképek
Tartalom