Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-56
56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 81 Pichler Győző: Tudom; közel is áll hozzá! Lurtz Károly: Bár nem vagyok a szerkesztője ! Pichler Győző: Majd beszélünk róla az esküdtszék előtt! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : ÜSTe méltóztassék a szónokot állandóan zavarni. Pichler Győző: Az igazán komisz lap. (Nagy zaj.) Olay Lajos: A magyar parlamentben igy beszélni nem szabad! A magyar parlamentnek kötelessége megakadályozni, hogy itt ne merészeljenek igy beszélni! Izgatni nem szabad! Igy beszélni nem szabad! Szégyen a magyar parlamentre! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök ismételten csenget.) Másutt kirúgnák őket! Lurtz Károly: A mi azt a vádat illeti, hogy én a magyar nemzeti zászlót roth-weiss-grűner Fetzen-nek neveztem volna, csak sajnálatomnak adhatok kitejezést a felett, hogy a képviselő ur ilyen könnyelmű és felületes informácziók áldozatává esett . . . (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Kubik Béla: Még maga mer valakit könynyelmüséggel vádolni ? Lurtz Károly: — a melyek levegőből kapottak és hamisak. Kubik Béla: Most is beismerte azt a hazafiságot, a melylyel a magyar nemzet iránt viseltetik ! Lurtz Károly: Hasonlót mondhatok, t. ház, azon további vádról is, hogy én állítólag azt mondtam volna egyszer: az oláhnak mindent, a magyarnak semmit! És mivel maga a t. képviselő ur is ezen vádját a valószínűtlenség jellegével ruházta föl, ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint nyiltan és a valóságnak megfelelőleg kinyilatkoztatnom, hogy ilyféle vagy ehhez hasonló nyilatkozatot sohasem tettem. T. ház! Rákosi Viktor képviselő ur a következő vádat is előadta beszédében, bátor vagyok szószerint idézni a beszédéből. Azt mondja : »Az állami építkezések elé az igen tisztelt szász urak a legnagyobb akadályokat gördítik. Telkeket csak méregdrágán engednek át. A törvénykezési palotának elvitelével fenyegetőzött a kormány, mert nem akartak telket adni; és akkor nagy nehezen adtak. A posta- és távirdahivatal a legnyomorultabb helyiségben tengődik ma is, mert nem akartak telket adni.« T. ház! A t. kormány az utolsó időben két kormányépületet emelt Brassóban: (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kár volt!) az igazságügyi palotát és a pénzügyi palotát. A mi az igazságügyi palotát illeti ... Kubik Béla: Mindig összepaktált a szászokkal ! Elég bűnös volt! Lurtz Károly: . . . bátor vagyok a következő, a valóságnak megfelelő adatokkal szolgálni a t. háznak. Akkor, a mikor szóba került az KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. III. KÖTET. igazságügyi palotának építése, és a mikor arról volt szó, hogy az igazságügyi palota a város egyik telkén építtessék, akkor, t. ház, véletlenül épen én voltam a városi képviselőtestület azon egyik tagja, a ki elhunyt néhai Kiss professzorral sokat tárgyaltam a felett, hogy ezen ház minél szebb és épen ott, az ország határvidékén minél méltóbb legyen a magyar állam nagyságához és fényéhez. (Mozgás a szélsobaloldalon. Félkiáltások: Ilyenkor szép ház kell!) Lukáts Gyula; Sokat is törődnek az urak a magyar állam nagyságával! Luríz Károly: A mi azon további vádat illeti, t. ház, hogy a posta- és távirdahivatal a legnyomorultabb helyiségben tengődik ma is, erre vonatkozólag bátor vagyok, t. ház, mindazoknak a t. uraknak a figyelmét arra felhívni, a kik Brassóban voltak, hogy ezen hivatal Brassó városának talán a legszebb palotájában van jelenleg elhelyezve. És azt is hozzátehetem még, t. ház, hogy Brassó városának tanácsa már régóta, ha jól tudom, már öt évvel ezelőtt megszavazta a szükséges területet a posta- és távirdahivatal felépítése czétjáből. Az utolsó vád. a mely ellenünk emeltetett, t. ház, (Zajos félkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez még nem az utolsó!) a Rákosi t. képviselő ur beszédében. Idézem, kérem, Rákosi Viktor t. képviselőtársam beszédét: »Arról — azt mondja — én nem is beszélek, hogy mi mindent elkövetnek — t. i. a szászok, — hogy pár száz magyart elsikkaszszanak a választási lajstromból.« Barta Ödön: Én elhiszem! Lurtz Károly: T. ház! Erre vonatkozólag, már arra való tekintettel is, hogy ez az ügy oly nagy port vert föl az egész országban, bátor vagyok néhány adattal szolgálni, és erre annál is inkább vagyok hivatva, mivel én is tagja vagyok Brassó város központi választmányának, (Felkiáltások a szélsiíbaloldalon: Akkor elhiszszük! Derültség a szélsÖbaloldalon.) T. ház! A mit itt erről az ügyről elbeszélek, azt becsületszavamra állítom. Kubik Béla : Nem kell erre hivatkozni! Kár volt ezt eltanulni Thza Istvántól! Itt nem lehet arra hivatkozni, itt csak a tények beszélnek! Lurtz Károly: Kérem szépen, Tisza Kálmántól mi semmit sem tanultunk. (Felkiáltások: Istvántól!) Hát Tisza Istvántól sem tanultunk. T. ház! Tény az, hogy akkor, mikor a választók névlajstroma elkészült az 1900-ik évben, az Összeíró küldöttség, a melyet, mint mi: tudjuk, mindig nagyon nehezen lehet kellő számmal összehívni, több magyar és szász választó jwlgárt nem vett fel a névlajstromba, A magyarok és szászok részéről ezen összeirási munkálat ellen felszólalás történt a központi választmányhoz. A központi választmány ezen panaszok felett határozott, részben a felszólalásoknak helyt adván, ii
