Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-56

80 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. tett, akkor még sem Korodi Lajos t. barátom, sem én nem szólaltunk fel e házban és hozzáteszem, hogy sem f. barátomnak, se nekem nem volt szerencsém még négyszemközt sem beszélni Rákosi t. képviselőtársammal. Nem értem tehát, honnan meríthette a t. képviselő ur velünk szemben emelt vádját, mely szerint mi itt másként beszélnénk, mint otthon. De áttérek, t. ház, azokra a vádakra, a melyek különösen és egyenesen az én személyem ellen hozattak fel. Rákosi Viktor t. képviselő ur a többek közt ezeket mondotta (olvassa): »A brassói szászok, köztük első sorban Lurtz Károly, jelenleg országgyűlési képviselő, tiltakoznak a Czenk tetején lévő millenniumi emlék felállítása ellen. A brassói polgármesterrel megszegették a Perczel miniszternek adott ünnepélyes Ígéretet, hogy a város gondjaiba veszi az emléket. Most sem őrzi senki. A brassói képviselőtestület még csak kerítésre valót sem akart megszavazni.* (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ha ezen rideg szavakban előadott vádakhoz néhány magyarázó szavakat hozzátoldok, azt hiszem, ezek a vádak ridegsés;ükből sokat fognak veszíteni. Molnár Jenő: Igaz-e vagy nem, az a kérdés ! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lurtz Károly: Majd elbeszélem, még pedig az igazat. (Halljuk! Hall juh!) Mikor az emlékmű felállítása szóba került a brassói képviselőtestületi ülésen, akkor, t. ház, két szász párt állott egymással szemben: az akkori zöld és az akkori mérsékelt szászok pártja. Az egyik, a mérsékelt szászok pártja, az emlékmű felállítására szükséges területet feltétlenül meg akarta volt szavazni és mivel többségben volt, heves vita után (Mozgás a szélsöbaloldalon.) meg is szavazta. A másik párt, a melynek élén én állottam, (Mozgás a jobb- és a báloldalon.) azt indítványozta a szász többséggel szemben, mielőtt a testület ezt megszavazta volna, hogy a képviselőtestület határozatilag mondja ki, miszerint az emlékműben kifejezést nyerjen azon gondolat, hogy az ország délkeleti határvidékén a magyarok mellett a szászok is, a románok is küzdöttek, szenvedtek, munkálkodtak a hazának a jóléteért és biztonságáért. (Felkiáltások a baloldalon : Ejha! Miért ellenezte tehát ?) Ez az én felfogásom. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Itt' Odahaza más!) Nem, kérem, tessék csak végighallgatni. (Halljuk! Halljuk!) És mivel a szász többség ilyen kívánalomnak kifejezést adni vonakodott, mert szerinte a terület feltétlenül és minden megjegyzés nélkül meg volt szavazandó, ennélfogva szász testvéreink többsége ellenében nem fogadtam el az indítványt. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A mi pedig azt a vádat illeti, hogy a város gondjaiba nem vette vagy kerítésre valót sem akart megszavazni, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy ha jól emlékszem, de biztosan nem állithatom, a város csakugyan gondjaiba vette, de itt is megjegyzem, (Halljuk ' Halljuk!) hogy én ilyen értelmű indítványt elfogadni nem voltam hajlandó, még pedig a következő okoknál fogva, mert én óhajtom azt indokolni. Kubik Béla: Hazafiatlanságot nem lehet megindokolni sehogysem! Érti! ? Hazafiatlan volt! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Botrány ! Elnök csenget.) Lurtz Károly: Tettem ezt azért, mivel, ha jól emlékezem, a főispán átiratában . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Legyünk türelmesek mint voltunk eddig! Lurtz Károly: . . . arról volt szó, hogy a műemlék gondozásba vétele vagy bekerítése azért lenne szükséges, hogy gonosz kezek által meg ne rongáltassék. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ismerték az embereiket!) Mivel ugy éreztem, mintha ez a föltevés azok ellen volna irányítva, a kik az emiitett magatartást tanúsították (Derültség a szélsöbaloldalon.) az előbb emiitett tanácskozás alkalmával, azért kinyilatkoztattam, hogy ha elleneztük is az indítványt, sem rólunk, sem egyetlenegy szász emberről, sem más városi lakosról nem lehet és nem szabad feltenni, hogy egy kegyeletes müvet gonoszul megrongáljon. (Mozgás.) A műnek legbiztosabb védelme a városi lakosság műveltsége és arra való képessége, hogy másoknak a kegyeletét tiszteletben tartsa. (Zajos felkiáltások: Másoknak !) Kubik Béla: Magának is azért van a nyelve, hogy azt eltagadja, a mit gondol! (Nagy zaj.) Luriz Károly: Igazam volt, t. ház. (Nagy zaj és ellenmondás.) Kubik Béla: Dehogy volt igaza! Most is hazudik! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök; csenget.) Lurtz Károly: . . . Igazam volt, mert nem lett megsértve. Igazam volt, mert bár ezen események után lehetett olvasni néhány budapesti lapban, hogy ezen műemlék megkárosittatott, az még sem történt — Kubik Béla: Eddig is sok, a mit beszélt! Lurtz Károly: ... és ezentúl sem fog megtörténni. Ballagi Géza: Összefirkálják, láttam! Lurtz Károly: Ha a város gondjaiba veszi is, azért mégis összefirkálják! De mondhatom azt is, és mindenki, a ki a műemlék mellett állott, igazat fog adni nekem, hogy azon német firkálások alig olvashatók. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ballagi Géza: Persze, magyarul irják, hogy megértsük! Lurtz Károly: A mi azon további, ellenem emelt vádat illeti, hogy a »Kronstädter Zeitungéban . . . Pichler GyÖZÖ: Az nagyon komisz lap! (Élénk derültség. Elnök csenget) Lurtz Károly: Én nagyon tisztelem és becsületesnek tartom.