Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-55

55, országos ülés 1902 február 19-én, szerdán. % nak egy angol példa lebegett a szeme előtt és az a hires bed-chaniber volt, a palotahölgyek kérdése, a mely 1839-től 1841-ig a Melbourneés Peel-miniszterium alatt lejátszódott Angliában. De akkor, t. miniszterelnök ur, egész másról volt szó. Megmagyaráztam, hogy miről volt szó. A t. képviselő ur, a mikor azt mondotta, hogy rám czáfol Todd-ból, nem czitált egészen végig. Az egész dolog ugy áll, a mint a képviselő ur mondotta; ismerem, olvastam nemcsak Todd-ot, de nálam van a Melbourne-kabinetnek tanácskozási jegyzőkönyve is. De a t. miniszter ur . . . (Derültség.) Bartha Miklós: Még az is lehet! Vészi József: Mi már csak újságírók maradunk, Miklós mester! Rakovszki István: A t. képviselő ur, mondom, megakadt és nem czitálta azt, a mi a Peelminiszterium óta Angliában alkotmányos elv. Ez az elv, a mely ott azokban a miniszteri tanácskozási jegyzetekben le van téve, a Melbourne-kabinet által aboleálva lett, a Peelminiszteriumnak konstituczionális elve szerint, a mely 1841-ben akként határozott, hogy a király udvartartására nézve az az elv ismertetik el konstituczionálisnak, hogy az udvarhölgyek csak annyiban kötelesek odahagyni helyüket, a mennyiben a lelépő minisztérium tagjaival közeli rokoni összeköttetésben állanak; és 1841 óta" folyton-f oly vast a mai napig ez az angol konstituczionális elv. Ebből az én t. képviselőtársam azt láthatta, hogy nem én czitáltam helytelenül, nem én tévedtem, hanem tévedett ő, mert a kabinetnek ezt az utóbbi határozatát, a mely mai napig is érvényben áll, nem hozta fel. A másik kérdés a penzióra vonatkozik. 0 brit felségét czitálta ellenem a t. képviselőtársam. Czitálta, de rosszul czitálta. A t. képviselő ur nagyon érthető aggodalommal, nagyon érthető rokonszenvvel védte a miniszteri nyugdijakat. Liberális intézmény ez; ez az, a mit az iskola- gyermekeknél Studentenbrod-nak szoktak mondani; ez az a lelépő miniszterek számára. A mit a lelépő miniszterek penziójára mondott itt a t. képviselő ur, az az 'első betűtől az utolsóig nem áll, nem áll daczára annak, hogy tör. vénybe. van iktatva. Ismerem azt a törvényt én is; de hogyan áll a dolog azzal a törvénynyel? Az a törvény végrehajtva nincs. Angliában az egyetlen egy miniszter, a ki élethossziglan fizetést huz, ä lord-chancelor, a ki élethossziglan öt ezer font sterling. fizetést . huz ; valamennyi többi miniszternek egy fitying penziója nincsen; megvan a törvényben, de sohasem hajtották végre ezt. a törvényt. Miért? Mert az angolok ezt a törvényt interpretálták, és ugy interpretálták, hogy minden lelépő, miniszternek meg van törvényes joga az egy és kétezer font sterlingnyi penziót követelni, de ez igenis ahhoz a feltételhez van kötve, a mit Vészi t. képviselőtársam, idézett, hogy az illetőnek be kell igazolnia, hogy kötelességeit hiven teljesítette, hogy reá szorult a nyugdíjra, (Mozgás balfelöl.) és hogy azt külön kell kérnie, s azt külön meg kell szavaztatni. Vészi József: Nem a parlament által! Rakovszky István: (Mozgás a jobboldalon.) Am tessék megkérdezni itt valamennyi volt minisztertől, vájjon képesek-e ők jő lelkiismerettel ide kiállani és azt mondani: »én szegény ember vagyok, nem tudok megélni«. Nemcsak hogy erre nem képesek, de még azt a felháborító tényt is látjuk, hogy miniszterek, a kik politikai pályafutásuk alatt nem lettek szegényebekké, egy szegény országban meglesik azt a pillanatot, a midőn az a három év letelik, hogy nyugdijukat felvehessék! (Zajos helyeslés balfelöl.) Ez az a liberális szokás, a mely ellen szóltam; ez Angliában nincs meg. Ott az a miniszter köteles beigazolni, köteles azzal az angol becsülettel odalépni és azt mondani: »szegény ember voltam, s dolgoztam az ország javára; tessék nyugdijamat megszavazni«. Es megszavazzák. Ott van Disraelinek esete, a kit az ellenzék meg nem buktatott, bár megbuktathatta volna; három hónapig tartott a bizalmatlansági vita, mert csak ekkor telt le az az idő, a melynek elmultával miniszteri nyugdiját felvehette. A három hónap elteltével beadták a bizalmatlansági szavazatokat; Disraeli megbukott és megkapta penzióját. (Elénk mozgás és derültség jobbfelöl.) Vészi József: Tehát megkapta! Tehát van miniszteri nyugdíj! Rakovszky István: De külön megszavazták. Kérem, tessék itt is ugy eljárni és külön megszavazni a nyugdijat. (Egy hang balfelöl: Az szegény ember volt!) Az szegény író ember volt, mint itt Bartha Miklós t. barátom jól mondja, nem voltak milliói Vészi József: írónak nincsenek is milliói! Rakovszky István: Csakhogy itt nem írókból lesznek a miniszterek, hanem jövedelmező állásokból kerülnek a miniszteri székbe és jövedelmező állásokba esnek vissza . . . (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.). Vészi József: A mit senkinek sincs joga szemükre hányni! (Ugy van! jobbfelöl.) Rakovszky István: Igenis jogos ez a szemrehányás. Ez a Vészi-féle teória, hogy akkor, a midőn az ország pénzéből lettek gazdagok, felveszik a penziót! (ÉlénJc helyeslés balról. Zaj jobbfelöl.) De, t. képviselő ur, még egyet mondok. Tudom, hogy fel fog állani a képviselő ur ós megint ő brit fenségének a könyvéből fog nekem czitálni. Vészi József: Hát nem kívánok szólni! Rakovszky István: Hát ne czitáljon nekem abból. Hanem egyet mondok: küldjön fel a könyvtárba és hozassa le az angol budgetet. Tessék nekem ott a nyugdijtételt megmutatni 10*