Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-55

76 55. országos ülés 1902 február 19-én, szerdán. és én megadom magamat. Ebből láthatja a t. képviselő ur, hogy az angol liberalizmus . . . Vészi József: Mely nyugdijtételt akarja? Rakovszky István: A miniszteri nyugdij tételét. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Vészi József: Hiszen az nincs külön. Rakovszky István: Az külön van. Az indokolásban megtalálhatja. (Élénk mozgás és zaj.) Vészi József: Majd fogok szolgálni azzal a tétellel! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni! Rakovszky István: Hát ez a nagy különbség, t. képviselő ur, az angol liberális idea és a magyar liberalizmus között. (Ugy van! TJgy van! balfelülj A t. képviselő ur felhozott itt négy embert, a kik önzetlenek voltak. Meghajlok az előtt; mind a négy ember önzetlen volt. Vészi József: Több is van! Rakovszky István: De, sajnos, mind a föld alatt vannak! Mi nem négy, hanem negyven embert hozhatunk fel, a kiknek politikai életében, szereplésében azon önzetlenségi ismérveket hiába keresnők, a melyek megvoltak a Deák Ferencz és Eötvös József életében. Vészi József: Sehol se vagyunk fenékig tejfel! Rakovszky István: Mindezekkel csak azt akartam bizonyítani, hogy ha a t. képviselő ur czáfol, akkor a jövőben elővigyázóbbnak és ügyesebbnek kell lennie érveléseiben. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Kubik Béla; T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Akkor, a midőn Vészi 't. képviselő ur itt a quótának és megszavazásának kérdését fejtegette, én azt szóltam közbe, hogy »igen, a ki hallgat, az is megszavazza a quótát«. Nehogy abba a kellemetlen helyzetbe jussak, a milyen kellemetlen helyzetben vannak azok a képviselő urak odaát, a kik quóta, Adria és egyéb ilyen kellemetlen kérdések megszavazása elől egyszerűen kimennek a folyosóra: ki kell, hogy jelentsem, hogy én velem az még nem történt meg, hogy ón a képviselőházban bármiféle szavazás elől kimentem volna. Én minden képviselőre nézve kötelességnek tartom azt, hogy itt önállóan, saját egyéniségéhez mérten a szavazatát leadhassa, ha nem is beszél. De igenis, az önök oldaláról már számtalanszor hallottam, hogy én ezt vagy azt meg nem szavaztam; sőt volt rá eset, hogy az illető itt volt a folyosón, reá kiáltottam, hogy »miért nem móssz ellene szavazni, hiszen azt mondtad, hogy nem fogod megszavazni!« És az illető ur egyszerűen elment. Én ezek közé nem tartozom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vészi József: Személyes kérdésben egy rövid megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla t. képviselőtársamnak tartozom azzal a lojális elégtétellel, hogy én neki szándékos kimaradást szavazások alkalmával sem nem inszinuáltam, sem inszinuálni nem akartam. A mit mondtam, csak annyi, hogy sokszor megeshetik, hogy ő történetesen nincs bent a házban, a mikor szavazás van, és bizonyára ő volna az első, a ki tiltakoznék az ellen, hogy az ő hallgatását beleegyezésnek vegyék. A mennyiben nem világosan fejeztem volna ki magamat, szavaimat helyreigazítom, és a mennyiben szavaim félreértésre adtak okot, azt baráti őszinteséggel sajnálom. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) 0 Felsége családjában holnapután egy igen kegyeletes és szép ünnep megy végbe, a minő ritkán szokott az emberi életben előfordulni, s az uralkodóház családjában még nem fordult elő. Miután azt gondolom, hogy illő, hogy a magyar kormány is ezen az ünnepélyen részt vegyen és én e végből Bécsbe fogok utazni, arra kérem a t. házat, szíveskedjék elhatározni, hogy holnag és pénteken nem tart ülést és a költségvetés tárgyalását szombaton folytatjuk. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon :1 Nem fogadjuk él!) Barabás Béla: T. képviselőház ! A miniszterelnök ur előterjesztéséhez és indítványához sem én, semazajDárt, a melyhez tartozom, hozzá nem járulunk. (Halljuk! Halljuk!) Nem járulhatunk hozzá azért, mert erre a kétnapos szünidőre semmiféle komoly ok nincsen. Mi komoly oknak a tevékenységet, a munkát tartjuk, méltóztassék tehát a költségvetés tárgyalását tovább folytatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De az ok, a mit az igen t. miniszterelnök ur előhozott, nekünk nem imponál. Nem imponál pedig azért, mert én sehol a világon nem olvastam azt, hogy Rajner főherczeg ur valamikor a magyar nemzetnek bármiféle örömében osztozott volna. De minthogy az egész kormány el akar oda menni és el fog oda menni, s ezzel a nemzeti örömnek volna kifejezés adva: én ehhez egyáltalában hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De még ha ez meg is történnék, akkor sincsen szünetre szükségünk, mert a kormánynak valamely tagja, a kormány kötelességét teljesítendő, itthon maradhatna és folytathatnók a költségvetés tárgyalását. Ezeket előterjesztvén, ellenzem a miniszterelnök ur indítványának elfogadását. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én a magam részéről azt hiszem, hogy a t. képviselő urnak nincsen igaza, mert az, hogy ő Felségéhez közel álló családtag, a legfelsőbb uralkodóháznak tagja, egy ilyen ünnepet ül, eléggé komoly ok arra, hogy a képviselőház, a mit máskor igen sok és kis dolgokért is szokott — két napig szüneteljen és üléseit ne folytassa. Ha a képviselő urnak ez nem imponál, nekem imponál, imponál azon lojális érzésnél fogva, (Zaj. Elnök I csenget. Halljuk! Halljuk!) a melyet meg-