Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-55

72 55. országos ülés 1902 február 19-én, szerdán. tom a törvényből azt, hogy a bankparitás az egész vonalon — hála Istennek — helyreállt. — Hát kérem ép az ellenkezője áll. A quóta felemelésért való u. n. ellenszolgáltatások fixirozva vannak, be vannak iktatva törvénykönyvünkbe, a quótaemelés maga pedig lóg a levegőben. Molnár Jenő: De fizetjük! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Vészi József: Hiszen én nem a Molnár Jenő t. barátommal polemizálok, hanem Beöthy Ákossal. Én azt czáfolom, a mit ő mondott. Ha a képviselő ur mást fog mondani, őt fogom czáfolni, ha lehet és ha érdemes. (Derültség a jobboldalon.) Beöthy Ákos t. képviselő ur az uralkodó kormányzati politikát és a többség politikáját igen súlyos szempontból bírálta meg. a liberalizmus szempontjából, — a mi mégis furcsa, mert ő a liberalizmusnak elvi ellensége — és azután mégis a liberalizmus mértékét alkalmazza reánk, megnézendő, vájjon az a politika, a melyet mi gyakorlunk, valóban szabadelvü-e vagy sem. De én elfogadom az ő kritériumait és nézzük meg, hogy miféle kétrendbeli kifogása volt neki a modern kormányzati politika szabadelvüsége ellen. Az egyik az volt, hogy mi jogon nevezheti magát ez a politika szabadelvűnek, mikor a választójog kiterjesztésére nézve minden ideát elutasít magától. Hát engedelmet kérek, a képviselő urat cserbenhagyta az emlékező tehetsége. Mi mindnyájan tudjuk, a ház naplói is tanúskodnak róla. hogy a miniszterelnök ur nem is egy izben, de több ízben maga is kijelentette, hogy nz általános, községenkénti titkos szavazást a nemzet legdrágább javainak érdekében perhoiTfiszkálja ugyau . . . Biró Lajos: Helyesen! Vészi József: ... és ebben tökéletesen igaza van, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) de ő maga is belátja azt, hogy a mostani választási jogrend, a parlamentarizmusnak mostani jogalapja nem felel már meg a modern kor követelményeinek, annak a méltányosságnak és annak az igazságnak, a melyet a modern politikai felfogások érvényre akarnak juttatni, és a miniszterelnök ur ki is jelentette kötelezően, hogy nemcsak foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, hanem alkalmas időben magát a törvényhozást is foglalkoztatni kívánja vele. Már most, hogy adminisztratív utón a választói jog már is kiterjesztetett az adóhátralékosok bevonulásával stb., arról beszélni sem- kell, az köztudomású tény, a melyet a közvéleménynek az a része, a melyhez a képviselő ur tartozik, szintén egyhangú helyesléssel, tetszéssel, nemzeti köszönettel fogadott annak idején, a képviselő ur azonban hallgatagon elsiklik e felett is, mert beszédének tenorja igy kívánja. De én azt hiszem, hogy a képviselő ur a helyett, hogy általánosságban mozgott volna, ha erre vonatkozó megjegyzése valami konkrétebb dolgot mondott volna, akkor meggyőződhetett volna felőle, hogy nem áll izoláltan e tekintetben, hogy mi ugyan nem megyünk vele oda, a hova az ő igen t. közvetlen szomszédai baladnak, mert mi az abszolút népuralmat önczélnak ebben az országban nem tekintjük, mi a magyar nemzet korlátlan uralmát tekintjük önczélnak, (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) és az abszolút népuralomnak idekinált eszközeit csak annyiban veszszük igénybe, a mennyiben a nemzeti állam nemzeti tartalmával megegyeznek és ezt a nemzeti tartalmat nem veszélyeztetik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De ezzel az önczéllal egy és más részleges reform nagyon jól megfér. Ilyen a rotten borouglik eltörlése, a czenzus nivellálása és lehetőleg igazságos alapon való kiegyenlítése, a községenkint való, de nem titkos szavazás, szóval vannak parlamenti reformok, a melyeknek visszautasítását mi perhorreskálnók a leghatározottabban. Hogy ez alapon miként mondhatja t. képviselő ur, hogy mi nem vagyunk liberálisak, azt nem tudom. Nagyon sajnálom a t. képviselő urat, mert ezzel olyan labilis alapra helyezkedett, hogy tartok tőle, a talaj könnyen kisiklik lábai alól. (Igaz! Ügy van ! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur továbbá, hogy a mi liberalizmusunkban nincsen ideálizmus. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ez egyike a legképtelenebb fogalomzavaroknak. (Zaj a baloldalon.) Engedelmet kérek, az ideálizmus nem politikai irányzat. Az ideálizmus nem jellegzetes vonása sem a liberális, sem a konzervatív, sem a reakczionárius politikának. Áz ideálizmus, ha ugy tetszik, phsichikai, ha ugy tetszik, ethikai vonás, a mely a politikában díszítheti az egyik pártot, díszítheti a másik pártot, de egyetlenegy politikai irányzatnak sem lehet kriteriuma.(.5e^/eslés és tetszés jobb felöl.) A t. képviselő ur tehát ezt csak állította, de adós maradt annak a bebizonyításával, hogy e joártban ideálizmus nincsen. Egyetlenegy negatív adattal állott elő, hogy ott van Irányi Dániel ós Madarász József. Madarász József (a jobboldalról közbeszólva): Most azonban itt vagyok! (Általános élénk derültség és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Az Isten sokáig éltesse a mi Józsi bátyánkat, a ki történetesen itt ül most közöttünk. (Éljenzés.) De abból, hogy Madarász József és Irányi Dániel nem tartoztak a szabadelvű párthoz, csak nem következik talán, hogy ezen pártnak nincsen ideálizmusa. Mondok én három olyan embert, a kik ide tartoznak e párthoz, és a kiknek ideálizmusa előtt lehetetlen, hogy a t. túloldal is meg ne hajolják. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csak hármat?) Négyet is, ha tetszik, vagy a mennyit akarnak. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Itt van Deák Ferencz. (Közbeszólások és derültség a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Hogyha nemzeti ideálizmusról van szó, akkor ne vicczeljünk, hanem maradjunk meg a jó izlós korlátai között. (Elénk