Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-55
50 .55. országos ülés 1902 február 19-én, szerdán. Gr. Teleki Sándor jegyző: Hertelendy Ferencz, a földmivelési és pénzügyi bizottság előadója ! Hertelendy Ferencz előadó: T. ház! Van szerencsém a t. háznak a csorbatói birtoknak az államkincstár részére történt megvásárlásának jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a földmivelési és a pénzügyi bizottság jelentését (írom. 98, 109) tisztelettel benyújtani, kérve a t. házat, hogy ennek kinyomatása, szétküldése és annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni kegyeskedjék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével leendő napirendre tűzései ránt a ház annak idején fog határozni. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Gr. Teleki Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványok könyvébe ujabb bejegyzés nem történt, ellenben az interpelláczióskönyvben Kovács Gyula a következő interpellácziót jelentette be: az alsószabolcsi tiszai ármentesitő társulat ártérfejlesztése ügyében a földmivelésügyi miniszterhez. Elnök: Az interpelláczió az ülés végén a szokott időben fog megtétetni. Következik napirend szerint az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 68) folytatása. Illyés Bálint jegyző: Horváth Gyula! (Halljuk ! Halljuk!) Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül évről-évre ismétlődik a tisztelt túloldal részéről itt e házban a költségvetési viták alkalmával, hogy a mindenkori kormányelnök ur iránt bizalommal viseltetnek, évről-évre meg vannak győződve a javaslat t. védői, hogy a kormány az ország hajóját biztos révbe fogja kormányozni. A bizalomnak ez a forrása azonban anynyira zavaros, hogy abból maguk a t. felszólalók sem tudnak tiszta vizet meríteni, mert ők is kénytelenek elismerni, hogy a jelenlegi helyzet súlyos, a melyet okvetlenül orvosolni, s az előző kormányok mulasztásait pótolni kell. (TJgy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Minthogy az ok és okozat egy nyomon jár, én ezekből az általánosan elismert elszomorító közállapotokból a bizalmatlanság konzequencziáját vonom le. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy a keleti ember fatalizmusa kell hozzá, vagy a könnyelműséggel határos optimizmus, hogy 35 évi próbálkozás után is találkozhatik, a ki az 1867-iki kiegyezés fentartása mellett az ország közállapotainak javulását hirdeti, vagy annak valóságában egyáltalán reménykedhetik. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nagyfokú naivság! Horváth Gyula: Az eddig elhangzott beszédek kivétel nélkül az ellenkezőről győztek meg bennünket, s a ki az életet a maga valóságában és az adóhivatalok erélyes működése után ismeri : nem lehet kétségben az iránt, hogy elértük, sőt túl is haladtuk azt a határt, midőn a legerélyesebben kell tiltakoznunk az eddig követett rendszer folytatása ellen. Az már ki van próbálva, hogy a 35 év óta követett utón az ország boldogulását — a mindnyájunk által óhajtott czélt, — nem lehet elérni, s hogy az eddig is súlyos bajokat minden további próbálkozás még inkább fokozhatja, de el nem enyészteti. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hogy a megnagyobodott terheket a* nemzet el is viselhesse, hogy az adóteher a polgárok adóképességét meg ne rontsa: arra nézve a kormányoknak még oly fényes és gyakori Ígéretei daczára sem történt semmi. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha egy országban megtétetnek a hitelviszonyok emelésére a kellő intézkedések, ha történik valami arra, hogy az adózók fizetni is tudják adójukat, ha az által a földmivelés, ipar és kereskedelem érdekei támogatásban részesülnek : akkor lehet, — habár súlyos terheket is követelni a polgároktól a nélkül, hogy az általános elszegényedéstől lehetne tartani, — de követelni a nélkül, hogy a fizetési képesség emelésére a legkisebb is történt volna: nem egyéb, mint eltékozlása azon csekély tőkének, a mely fölött még rendelkezünk, s a mely hasznos felhasználás mellett a teherviselési képesség fejlesztésére és fokozására szolgálhatott volna. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mit tettek az eddigi kormányok a hitelviszonyok javítása érdekében? Mit tett a mostani kormány, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem emelése lehetővé tétessék? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Semmit!) Fájdalommal mondhatjuk, hogy semmit, mert alig hiszem, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés bizonytalan állapotát, vagy a jelenlegi kormány által felemelt, s még inkább terhessé vált quótának további fentartását, vagy a megoldatlan bankkérdést valaki azon intézkedések közé sorozhatná, melyek a földmivelés, ipar és kereskedelem érdekeit előmozdíthatnák. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egy ország, mely a természetes fejlődésnek annyi föltételével bir, mint Magyarország, oly közgazdasági politika mellett, mely a nemzet produktív erőinek kifejtését támogatja, az anyagi jólét legmagasabb fokára juthatna el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a vámok, fogyasztási adók, monopóliumok tekintetében önállóan, saját belátásunk szerint rendelkezhetnénk, ha minden törekvésünket, minden erőnket meg nem zsibbasztaná a Bécsből jövő parancsszó, mely ezen annyira fontos bevételi forrásainkat csak tigy engedi kiaknázni, ha az osztrák kincstár, az ausztriai
