Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-54

54, országos ülés 1902 február 18-án, kedden. 45 indolencziája volt, mert a nép kérelmét, hogy legalább az útiköltséget adják meg ezeknek a szegény embereknek, nem eszközölték ki. Ennek másik oka pedig az volt, hogy a komáromgutaiak kijelentvén, hogy nincs szükségük a tót nyelvre, nem adták gyermekeiket cserébe. De jóllehet ez a csereviszony csak pár esztendeig tartott, hatása meglátszott az egész vonalon és a régi maradiság elmúlott. A magyar fiuk dicsekedve jöttek haza a tót nyelv tudásával, a tót gyerekek pedig megkedvelték a magyar szót. Megkedvelték azonban a szülők is, s végül már senki sem ütközött meg azon, hogy az iskolákba behozták a magyar szót; senki sem tartotta ezt a tót nyelven elkövetett erőszaknak. Ezt a magyarosítást az egész vonalon a katholikus papság vezette és vezeti a mai napig (Éljenzés a néppárton.) és hálából ugyanezek a közigazgatási közegek, a kiknek pedig hivatásuk volna őket támogatni, ezeket a magyar embereket, a kik ott a magyarságot képviselik, pánszlávoknak nevezik csak azért, mert híveikkel tótul diskurálnak. A magyarosítás, t. képviselőház, az egész vonalon lépésről-lépésre folytonosan hódított egészen 1895-ig, a mikor az a híres stomfai választás jött. (Mozgás a néppárton.) Ennek a képviselőválasztásnak összes atroczitásai sokkal ismeretesebbek mindenki előtt a házban, hogysem szükséges volna azokat újra előadnom. ííem szándékom ebben a pillanatban azokat a sebeket, a melyek akkor ennek a népnek szivén üttettek, újra feltörni, de nem hagyhatom említés nélkül azt a momentumot, a mely ebben a tót népben megérlelte azt a gondolatot, hogy nálunk a törvények csak az alsó népi számára hozattak és nem azok számára, a kik hivatva vannak a törvényt megtartani. Mikor az egész vonalon a nép szeme láttára követtettek el a törvénytelenségek, mikor a nép még most is tapasztalja azokat, — nem beszélek az egész vidékről, hanem csak a Morva völgyéről, — akkor abban a népben föltámadt a kétség, vájjon ez-e a törvényes rend, a szabadság, az igazság? Hogy ez-e az egyenlőség, testvériség? Ez a nép ma már hangosan mondja, hát ilyenek a magyarok, a kiknek a nyelvét mi tanulni fogjuk?! Ez a tót nép azonosítja a magyarságot ezekkel a destruktív elemekkel, (Ugy van! a néppárton.) Ne méltóztassék akkor csodálkozni, hogy a nemzetiségek panaszkodnak és hogy ezen abuzusok következtében napról-napra nő az elégedetlenség az egész vonalon. Nem beszél belőlem animozitás, nem támadok személyt, de az elkeseredés szól belőlem, valahányszor azt látom, hogy azon a vidéken, a hol a veszély legnagyobb és legimminensebb, azok a közegek, a kik hivatalból volnának hivatva ezt elhárítani, idézik elő az elkeseredést. 1895-től, tehát attól a pillanattól kezdve, a hogy megindult az a hírhedt választás, a közigazgatási tisztviselők, kezdve az alispántól az utolsó szál jegyzőig, szabadjára vannak eresztve ezen tót néppel szemben. Én kijelentem, tisztelet és becsület minden egyes tisztviselőnek, a ki az ő hivatalából kifolyólag becsületes, józan és emberies szolgálatokat teljesít a tót néppel szemben, de ezeknek a tisztviselőknek legnagyobb része tudva azt, hogy felsőbbsége nem fogja megbüntetni, valóságos szipolyozója ennek a tót népnek, ugy, hogy ez a nép nem lát benne egyebet, mint ellenségét, nem lát benne egyebet, tisztán csak nyuzóját és épen ezért a hivatalos közegeknek összes befolyása arra a népre ott már csődöt mondott. Az a híres Pozsony vármegye igenis csődöt mondott e tekintetben és ezt nem okozta egyéb, mint ez a 35 éves liberalizmus. (Ugy van! a néppárton.) Hogy ne sokat időzzek ennél a pontnál, csak a nagyszombati esetet veszem. Hiszen van itt egy kollegám Pozsony vármegyéből, az nagyon jól fogja tudni, hogy Pozsony vármegyében a nagyszombati főbíró esetét nyíltan pertraktálták éveken keresztül úgyannyira, hogy már a legutolsó gyerek is beszélt arról, hogy minő abuzusok történnek a nagyszombati főbiróságnál. Az a nemrég menesztett főispán ur volt az, a ki maga inszczenirozta, hogy ezt a dolgot el kell tussolni a vármegye reputácziója érdekében. Sajnálom, hogy nincs itt az illető képviselőtársam, a kinek erélyes közbenjárására, fenyegetőzésére, — hogy ebből országos skandalumot csinál, — kellett ezt az ügyet tárgyalni a fegyelmi biróság előtt, a hol hallatlan dolgok jöttek napfényre, mert nagyon sok esetben jöttek nyomára mulasztásnak és sikkasztásnak. Ezek tények, ezeket nem fogja letagadni senki sem és egy egész hosszú lisztája volt azoknak, a kik menesztendők voltak. A rossz nyelvek azt is mondják, hogy ez a liszta itt rekedt a belügyminisztériumban. Én hajlandó vagyok elhinni, hogy ez csak azért és abból az okból történt, — miután még most is vakál a főispánság — bogy a minisztérium majd kötött marsrutával fogja odaküldeni az uj főispánt, hogy a purifikácziót elvégezze. Én hajlandó vagyok ezt elhinni, sőt a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek szives figyelmébe ajánlom, hogy most itt az alkalom, hogy olyan főispánt küldjön Pozsony vármegyébe, a kinek szivén fekszik majd az egész határmente, a ki tudni fogja ellenőrizni azt a veszélyt, a mely onnan fenyeget az egész vonalon, a ki a köztisztviselőket ki fogja tanítani, hogy nem a nép van ő érettök, hanem ők vannak a népért. Itt mindenütt önkény uralkodik, itt nincs többé semmiféle választási rendszer, itt egyszerűen a sic volo-, sic jubeo-rendszer uralkodik és ezt keresztül is hajtják az egész vonalon. Malaczka egy góczpont e tekintetben. Ide valóban egy tükröt kellene állítani. A pénzügyminiszter ur fogja talán legjobban tudni, vájjon a törvénynyel összeegyeztetbető-e, hogy egy főszolgabíró egy regálebérlőnek saját személyére 21 liczencziát szolgáltasson ? Hát