Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

266 63. országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfőn. szláv lap van, a mely egyúttal arra is ösztökéli a kinn levő szlávokat, hogy a görög-keleti egyházhoz térjenek át. Ezeknek ellensúlyozására egy Felvidékről kiköltözött tót ember, — ha jól tudom, katholikus pap, de magyar érzelmű — megindított egy tót lapot teljesen magyar szellemben. A nevét nem tudom, talán ki sem tudnám mondani. Ez a lap tengődik ott, de misszióját nem tudja teljesíteni, mert igaz, hogy volt idő, a mikor a magyar állam egy ezer dolláros vagy 500 dolláros segítséget adott neki, de bizony áz orosz lapokkal való küzdelemben ez az 500 vagy 1000 dolláros segítség alig számit valamit. Más tekintetben sem látom, hogy kellőképen informálva volnának a magyar viszonyokról a külföldi lapok, nem látom nyomát annak, hogy ez a 400 ezer korona tisztán, vagy legnagyobb részben erre a czéira fordíttatnék. Tehát, ha nem volna is bizalmi kérdés, a 400,000 koronát akkor sem szavaznám meg. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház ! Már voltam szerencsés a t. képviselőház előtt egyszer kifejteni, hogy az a rendelkezési alap valóban egy lucus a non lucendo, a mennyiben annak legnagyobb részével a mindenkori miniszterelnök nem igen rendelkezhetik. Ezek ugyanis olyan régi időkből átvett dolgok, a melyek már ott igen nagy részben megkövesültek, ugy, hogy tulajdonképen igazán rendelkezésre alig marad ebből az összegből egy csekély rész, melyet az informatív srolgálatra fordítunk. Nem minden van meg," a mi szükséges volna és talán nem is felel meg minden ebben az irányban azon figyelemnek, a melylyel ezen informatív szolgálat iránt mindenki viseltetik és azon igényeknek, a melyeket ez iránt méltán támaszt mindenki. Én megengedem, hogy sem passzív, sem aktív hírszolgálatunk nem egészen olyan, mint lenni kellene; sem mi nem veszünk kellő tudomást, sem mi rólunk nem vesznek. Talán az előbbi még inkább megvan: mi tudomást szerezhetünk és nem igen szükséges, hogy pénzt fordítsunk arra, hogy kívülről nyerjünk értesítést a sajtó terén, hiszen a külföldi sajtó e részben a külföld eseményeiről elég bőven értesiti a magyar olvasó közönséget, de értesüléseink vannak egyéb orgánumok részéről is. Inkább az hiányzik, hogy rólunk nincsenek kellő informácziók. Én már bizonyos idő óta foglalkozom ezzel a kérdéssel és a ki éber figyelemmel kiséri a külföldi sajtót, a németet, francziát és angolt, az észrevesz bizonyos változást, bizonyos javulást. (Uf/y van!) Az kétségtelen, hogy a német és a franczia sajtóban terjedtebbek a mi összeköttetéseink, gyakoriabbak az objektív tárgyilagos értesítéseink, felkeressük őket, és tárgyilagos, objektív előadásban mindazoknak ismertetésével, a mit innen ki kell vinni, a külföldi sajtót ellátjuk. Most én tovább akarok menni. Fel is vettem 50.000 koronát, szándékom, hogy azon részeiben Európának, a hol magyar érdekek forognak fenn, a hova magyar érdekek fűződnek, de különösen Amerikának azon részeiben, a hol innét kivándorolt magyar emberek, magyar honosok élnek, azok közt és az ország közt elevenebb, közvetetlenebb kapcsolatot létesitsek, még pedig minden téren és minden izében ennek a viszonynak: a sajtó terén, a humanisztikus intézkedések, segélyezések, különösen kulturális szükségleteik támogatása terén és itt-ott, a visszahozatal kérdésében is. Lényegesen összefügg ez a kivándorlás ügyének rendezésével, a melyben igen nehéz gyors eredményeket elérni, de a melyben hasonlólag igen sok és részletes tanulmányt tétettem, s a melylyel szintén foglalkoztam. (Helyeslés.) Tárgyaltam már egy pár külföldi hajózási társulattal, de e tárgyalások nem vezettek eredményre; az a föltevésünk, hogy majd áldozatok nélkül lehet czélt érni, nem bizonyult jogosnak. Azért más módot kell választani, talán szerényebb keretben szervezni az ügyet, mint a hogy a dolog eleinte konczipiálva volt. De lentartom és szemem előtt tartom a czélt, hogy a hazafias kapcsot a kivándoroltak és Magyarország között elevenebbé tegyük és itt-ott segedelmet is nyújtsunk a kinn levő magyar állampolgároknak. És ezt semmi irányban nem lehet összetéveszteni más akczióval. Hát az informatív szolgálat is oda fog irányozódni. A mi különösen Amerikát illeti, ón ott már ma is nem egészen csekély összeget költök el e czéira. Szándékom volt és kell is, hogy felvegyek még nagyobb összeget, mert azon 50.000 korona — beismerem — mégis nem nagy összeg erre a czéira. De ha ez nem lesz elég, én felelőségem terhe alatt és elszámolás kötelezettsége mellett erre többet is fogok fordítani. (Helyeslés.) Mert mindent el kell követnünk, hogy honfitársaink ott el ne nemzetietlenedjenek, se vallásukban, se nyelvükben, se felfogásaikban el ne téríttessenek a nemzettől. Azért kérem a t. házat, méltóztassék ez összeget, mely az ő lekötöttségénél fogva nem nagyon nagy összeg, akár bizalmi, akár nem bizalmi kérdés ez, megszavazni, mert ezt a kormány nem nélkülözheti, s ez olyan dolog, a mely nélkül bizonyos ügyeket ellátni egyáltalán nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök/ Szólni senki sem kivan. Kérdem tehát a házat, elfogadja-e a ház a rendelkezési alapra előirányzott 400.000 koronát. Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik^) A ház elfogadta. Dedovics György jegyző (olvassa) : Együtt (XIV. fejezet, 1—3. czim) 1,026.720 korona. Nyugdijak : 77.530 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Gróf Andrássy Gyula emlékszobrára VIII. részlet (az 1890: III. törv.-czikk alapján) 95.000 korona.