Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

256 63. országos ülés 1902 márczíus 3-án, hétfőn. még a parlament összeülése előtt, mint 1868-ban, lemondott. Felkérem a t. képviselőház minden elfogu­latlanul itélő tagját, pártkülönbség nélkül, köz­tük Rakovszky István t. képviselő urat is, mondja meg, hogy ezután az adat-kritika után fennállhat-e állítása, hogy Disraelinak az ellen­zék három hónapot kizsírozott volna, és hogy szegény író létére az ellenzék nagylelkűségéből kapott-e miniszteri kegydijat? Ha ez nem állhat meg, legyen szabad ettől az inczidenstől függetlenül a t. túloldalhoz egy kérdést intéznem. Mi szívesen állunk vitába a t. túloldallal, örülünk az objektív, tartalmas, mag­vas fejtegetéseknek; de azt mégis kérhetjük, hogy válogassa meg lelkiismeretesebben és na­gyobb szorgossággal az adat-anyagot, a melyet elénk hoz. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbal­oldalon. Helyeslés jobbról és a középen.) Enge­delmet kérek, oly adatokkal, a melyek csak a t. képviselő urak fantáziájában létezhetnek, a melyek­ről a történelem semmit sem tud, a melyekről ki­mutathatjuk, hogy a történelem adatai szerint meg sem történhettek, s hogy soha meg nem is történtek: oly adatokkal, a melyekről a t. kép­viselő ur maga volt kénytelen kimondani, hogy azokról a história nem tud semmit és csak az újságokhoz utasított engem, hogy ott kutassak utánuk, mondom, t. ház, ily adatokkal igazán kár egyfelől ezen oldal gondolkozásának befo­lyására törekedni, mert méltóztassék feltenni rólunk, hogy a t. képviselő urak anyagát mi is kritikailag megvizsgáljuk és vaktában nem me­gyünk bele az elhivésükbe, másfelől kár az or­szág idejét ily adatok szétszedésével elfecsérelni. (Zaj és nyugtalanság a bal- és a szélsöbalolda­lon. Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk! jobbról és a középen.) T. képviselőház! A képviselő ur mai elő­adásának bevezetéséhen azt mondta, — Angliára való hivatkozással természetesen, mert erre ala­pította egész előadását, — hogy hozzánk a. mi­niszterek jól dotált állásokból jönnek, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljak! jobb­ról és a középen. Az elnök csenget.) és a jól dotált állásokból idejövő minisztert mi nyugdí­jazzuk, a mi Isten ellen való vétség — az ő felfogása szerint. Á. t. képviselő ur. az angol ellenzéket tekinti ez idő szerint még mintaké­péül, — gondolom, ha még sokat bonczolgatjuk adatait, akkor másfelé fogja vetni a gusztusát. Lássuk hát hogy az angol ellenzék ezen irány­ban egy húron pendül-e a t. képviselő úrral ? Mikor az 1869-iki nyugdíjtörvényt Angliá­ban behozták, az ellenzéknek vezére Mr. Faw­cett indítványt nyújtott be, melynek értelmében minden egyéb miniszteri nyugdíj el lett volna törlendő és csak azok számára lett volna fen­tartandó, a kik miniszterré való kineveztetésük előtt valamely üzletet folytattak, valamely üzemet vezettek vagy valamely fizetett állásban voltak, melynek folytatásában őket miniszteri szolgála­tuk megszakította. Méltóztatik látni, hogy a t. képviselő ur nagyon rossz helyen kopogtat. Angliában az ellenzék azt mondja, hogy csakis azokat a minisztereket kell nyugdíjazni, a kik elhagytak egy jövedelmet azért, hogy idejüket, ambicziójukat, munkabírásukat a haza szolgá­latára szenteljék. A t. képviselő ur pedig azt mondja, hogy legelső sorban azoktól kell meg­vonni, a kik jól dotált állásokat hagytak ott, hogy szerényen dotált miniszteri állásokban szol­gálják nemzetüket. Méltóztatik látni, hogy az ellenzék Angliában egész máskép Ítélkezik a dolog felől, mint az ellenzék Magyarországon, és azt hiszem, hogy az angol ellenzék ebben az esetben is az érettebb, kiforrottabb és az igaz­sághoz közelebb álló felfogást képviseli. Azt mondja azután a képviselő ur mai elő­adásának bevezető részében, hogy az horrendus dolog, hogy nálunk különböző elbánásban része­sitik a minisztereket és államtitkárokat, mint a többi állami tisztviselőket, a kiknek hosszú ideig kell szolgálniuk, görnyedniük, mig nyugdijat kapnak, holott a miniszterek és államtitkárok rövid idő múlva megkapják a nyugdijukat. Hogy a miniszterek külön elbánásban részesüljenek a nyugdíj dolgában, ez is meg van indokolva a t. képviselő ur bálványozásának tárgyát képező Angliában. Angliában sem az általános nyug­díjtörvények intézkednek a politikai szolgálatban működő képviselőházi vagy főrendiházi tagok nyugdija vagy kegydija tárgyában, ott is külön törvény szabályozza ezt. A t. képviselő ur abban, hogy külön törvény intézkedik a miniszteri nyugdíjazásról, a közszellem egy depraváczióját látja, Vagyok bátor a t. képviselő urat figyel­meztetni, hogy midőn Angliában 1869-ben ezt a kérdést tárgyalták, akkor az ellenzék és a kormány teljesen megegyeztek abban, hogy mi­kor 1834-ben az első miniszteri nyugdíjtörvény megalkottatott, ezt Angliának legnemesebb ér­zésű, legderekasabb, legszabadelvübb kormány­zású korszaka inicziálta. Maga Grladstone mondta akkor, hogy 1834-ig, mig nyugdijak nem voltak, szoeziális igazságtalanság történt azokon, a kik ezen magas állásokban szolgáltak és kimondta, hogy az országnak kárára volt, hogy csak gaz­dag embereket lehetett a felelős állásokba behívni, és mondta továbbá, hogy büszke reá, hogy az angol történelem leglovagiasabb, legnemesebb, legszabadelvübb kormányzati korszakához fűző­dik a miniszteri nyugdíjintézmény behozatala. Méltóztatik látni, hogy Angliában a miniszteri nyugdijakat az igazság, a politikai méltányosság, a demokráczia és a szabadelvüség egyenes meg­nyilvánulásának tekinti az ellenzék is, a kor­mánypárt is. Magyarországon pedig a közszellem depravácziójának tüneteiként emlegetik a t. kép­viselő urak. (Tetszés a jobboldalon.) Gondolom, hogv nekünk nincs jogunk az angol felfogástól eltérni és azon felfogáshoz sze­gődni, melyet Rakovszky képviselő ur angol lobogó alatt hirdet, még pedig egészen igazság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom