Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

256 63. országos ülés 1902 márczíus 3-án, hétfőn. még a parlament összeülése előtt, mint 1868-ban, lemondott. Felkérem a t. képviselőház minden elfogulatlanul itélő tagját, pártkülönbség nélkül, köztük Rakovszky István t. képviselő urat is, mondja meg, hogy ezután az adat-kritika után fennállhat-e állítása, hogy Disraelinak az ellenzék három hónapot kizsírozott volna, és hogy szegény író létére az ellenzék nagylelkűségéből kapott-e miniszteri kegydijat? Ha ez nem állhat meg, legyen szabad ettől az inczidenstől függetlenül a t. túloldalhoz egy kérdést intéznem. Mi szívesen állunk vitába a t. túloldallal, örülünk az objektív, tartalmas, magvas fejtegetéseknek; de azt mégis kérhetjük, hogy válogassa meg lelkiismeretesebben és nagyobb szorgossággal az adat-anyagot, a melyet elénk hoz. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbról és a középen.) Engedelmet kérek, oly adatokkal, a melyek csak a t. képviselő urak fantáziájában létezhetnek, a melyekről a történelem semmit sem tud, a melyekről kimutathatjuk, hogy a történelem adatai szerint meg sem történhettek, s hogy soha meg nem is történtek: oly adatokkal, a melyekről a t. képviselő ur maga volt kénytelen kimondani, hogy azokról a história nem tud semmit és csak az újságokhoz utasított engem, hogy ott kutassak utánuk, mondom, t. ház, ily adatokkal igazán kár egyfelől ezen oldal gondolkozásának befolyására törekedni, mert méltóztassék feltenni rólunk, hogy a t. képviselő urak anyagát mi is kritikailag megvizsgáljuk és vaktában nem megyünk bele az elhivésükbe, másfelől kár az ország idejét ily adatok szétszedésével elfecsérelni. (Zaj és nyugtalanság a bal- és a szélsöbaloldalon. Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk! jobbról és a középen.) T. képviselőház! A képviselő ur mai előadásának bevezetéséhen azt mondta, — Angliára való hivatkozással természetesen, mert erre alapította egész előadását, — hogy hozzánk a. miniszterek jól dotált állásokból jönnek, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljak! jobbról és a középen. Az elnök csenget.) és a jól dotált állásokból idejövő minisztert mi nyugdíjazzuk, a mi Isten ellen való vétség — az ő felfogása szerint. Á. t. képviselő ur. az angol ellenzéket tekinti ez idő szerint még mintaképéül, — gondolom, ha még sokat bonczolgatjuk adatait, akkor másfelé fogja vetni a gusztusát. Lássuk hát hogy az angol ellenzék ezen irányban egy húron pendül-e a t. képviselő úrral ? Mikor az 1869-iki nyugdíjtörvényt Angliában behozták, az ellenzéknek vezére Mr. Fawcett indítványt nyújtott be, melynek értelmében minden egyéb miniszteri nyugdíj el lett volna törlendő és csak azok számára lett volna fentartandó, a kik miniszterré való kineveztetésük előtt valamely üzletet folytattak, valamely üzemet vezettek vagy valamely fizetett állásban voltak, melynek folytatásában őket miniszteri szolgálatuk megszakította. Méltóztatik látni, hogy a t. képviselő ur nagyon rossz helyen kopogtat. Angliában az ellenzék azt mondja, hogy csakis azokat a minisztereket kell nyugdíjazni, a kik elhagytak egy jövedelmet azért, hogy idejüket, ambicziójukat, munkabírásukat a haza szolgálatára szenteljék. A t. képviselő ur pedig azt mondja, hogy legelső sorban azoktól kell megvonni, a kik jól dotált állásokat hagytak ott, hogy szerényen dotált miniszteri állásokban szolgálják nemzetüket. Méltóztatik látni, hogy az ellenzék Angliában egész máskép Ítélkezik a dolog felől, mint az ellenzék Magyarországon, és azt hiszem, hogy az angol ellenzék ebben az esetben is az érettebb, kiforrottabb és az igazsághoz közelebb álló felfogást képviseli. Azt mondja azután a képviselő ur mai előadásának bevezető részében, hogy az horrendus dolog, hogy nálunk különböző elbánásban részesitik a minisztereket és államtitkárokat, mint a többi állami tisztviselőket, a kiknek hosszú ideig kell szolgálniuk, görnyedniük, mig nyugdijat kapnak, holott a miniszterek és államtitkárok rövid idő múlva megkapják a nyugdijukat. Hogy a miniszterek külön elbánásban részesüljenek a nyugdíj dolgában, ez is meg van indokolva a t. képviselő ur bálványozásának tárgyát képező Angliában. Angliában sem az általános nyugdíjtörvények intézkednek a politikai szolgálatban működő képviselőházi vagy főrendiházi tagok nyugdija vagy kegydija tárgyában, ott is külön törvény szabályozza ezt. A t. képviselő ur abban, hogy külön törvény intézkedik a miniszteri nyugdíjazásról, a közszellem egy depraváczióját látja, Vagyok bátor a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy midőn Angliában 1869-ben ezt a kérdést tárgyalták, akkor az ellenzék és a kormány teljesen megegyeztek abban, hogy mikor 1834-ben az első miniszteri nyugdíjtörvény megalkottatott, ezt Angliának legnemesebb érzésű, legderekasabb, legszabadelvübb kormányzású korszaka inicziálta. Maga Grladstone mondta akkor, hogy 1834-ig, mig nyugdijak nem voltak, szoeziális igazságtalanság történt azokon, a kik ezen magas állásokban szolgáltak és kimondta, hogy az országnak kárára volt, hogy csak gazdag embereket lehetett a felelős állásokba behívni, és mondta továbbá, hogy büszke reá, hogy az angol történelem leglovagiasabb, legnemesebb, legszabadelvübb kormányzati korszakához fűződik a miniszteri nyugdíjintézmény behozatala. Méltóztatik látni, hogy Angliában a miniszteri nyugdijakat az igazság, a politikai méltányosság, a demokráczia és a szabadelvüség egyenes megnyilvánulásának tekinti az ellenzék is, a kormánypárt is. Magyarországon pedig a közszellem depravácziójának tüneteiként emlegetik a t. képviselő urak. (Tetszés a jobboldalon.) Gondolom, hogv nekünk nincs jogunk az angol felfogástól eltérni és azon felfogáshoz szegődni, melyet Rakovszky képviselő ur angol lobogó alatt hirdet, még pedig egészen igazság-