Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-63
63. országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfőn. 251 fognak legjobban ügyeim és annyi ideig élhet, a meddig a természet határt nem szab életének. T. képviselőtársam, ez 1780-ig tökéletesen korlátlan, független joga volt az angol koronának, semmi parlamenti közeg ellenjegyzéséhez nem volt kötve. 1780-ban Bürke a maga hires financzreformját adta be; és akkor ezen nyugdíjazásokat restringálták évente 60.000 font sterlingre, s kimondottak egy elvet, azt, hogy rendkívüli esetekben, ha szüksége merül fel annak, hogy az ország valakit nyugdíjjal, kegyclijjal ellásson, külön adresse révén fog az ügy inicziáltatni, külön adressze révén fog egy biliben erről intézkedés történni. Ez történt 1780ban. Akkor még nem voltak ezen intézkedések Shottlandra és Irlandra kiterjesztve; de IV. Vilmos törvényét, mint mondám, az 1869. augusztus 9-iki törvény módosította. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy ő nem tudta, hogy a magyar országgyűlésnek joga van ő brit felségének egy törvényét módosítani. Ebben a nézetben vagyok én is. A kéjiviselő ur konstatálta, hogy épugy, mint Magyarországon — ez volt a vitás kérdés — a miniszternek feltétlen joga van a j)enzióra, (Igaz! Ugy van! a bal- és aszélsöbdóldalon.) és ha betöltötte az éveket, nem kell neki semmit sem kimutatni, csak beterjeszti és a pénzügyminiszternek likvidálnia kell adminisztratív utón. T. képviselőtársam! Először is IV. Vilmos aktájában ez sohasem állott, képviselőtársam azt alaposan, de alaposan félreértette, mert a penzió ügyéhez semmi köze a pénzügyminiszternek. Ez a treasury feladata, és tudnia kell t. képviselőtársamnak, hogy az nem minisztérium, nem közigazgatási hatóság, hanem ellenőrző hatóság és sokkal nagyobb hatáskörrel bir, némi közigazgatási ingerencziával, mint a mi állami főszámvevőszékünk, csak sokkal nagyobb mértékben. Alapkötelessége épen a penziókra ügyelni és a penziókat ellenjegyezni. Nézzük, hogy az 1869-iki törvény miként hangzik, vájjon mondja-e azt, a mit t képviselőtársam erősen állított, hogy Angliában épugy lehet a minisztereket penzionálni mint itt, és épugy csak a pénzügyminiszter likvidálja, mint nálunk, vagy nem. Én azt mondom, hogy nem. Ezen törvénynek első pontja következőleg szól: »Ezen akta rendelkezéseinek korlátai között ő felsége megteheti, hogy ha jónak látja, saját királyi kézirattal és pecséttel ellátott rendelettel, ellenjegyezve két vagy több kincstári biztos által, minden egyénnek szolgálata iránt való tekintettel akár ezen akta előtt, vagy után azon hivatalokban, a melyek a második pontban felsoroltatnak, nyugdijat egy évre — csak egy évre következő fokozat szerint engedélyezzen.« T. képviselőház, ő felségének benevolencziájától függ, rendelettel történik, királyi kis pecsét és aláírással, ellenvetés ez ellen nem lehet, ha a törvény korlátait megtartják, és nem kötelezhető reá. De erre is azt fogja mondani t. képviselőtársam, hogy ez nem dönti meg azt az érvet, hogy ezek a miniszterek jogosítva vannak követelni az ő nyugdijukat. Es ez csak olyan törvényhozási fonna, hogy teheti rendelettel, hanem arra okvetlenül joga van a miniszternek. Hát nincs joga. Mert mit mond a törvény egy további pontjában? Ez a punctum salieus, és ebből fog beigazolódni az, hogy nem a t. képviselőtársamnak volt igaza, hanem nekem. Ázt mondja a törvény: Ezen törvény czélzatának megfelelőleg, u. m. annak hatálya aiatt a politikai természetű szolgálat folytonos, vauy megszakított is lehet, valamint egy vagy több szolgálat, több osztályban is eltölthető, a mint ez utóbbiak a nyugdijakban, három osztályban felsorolva vannak. Csakhogy, — most kérem a t. képviselő ur becses figyelmét, — egy osztályban sem adományozható addig nyugdíj, mig belőle négy javadalmazás áll fenn, sem egy év lefolyása alatt egynél több nyugdíj nem adományozható. T. képviselőtársam, hol van itt az a jog, hogy valamennyi miniszter követelhet nyugdijat? Csak egy kaphat, ha az a négy állomás nincs betöltve. Csak egy kaphat egy évben; tehát miniszterkrizis alatt csak az kap, a melyik a legérdemesebb. (Mozgás jobbfelöl.) Minálunk valamennyi. Angliában, ha az a négy állomás be van töltve, egyik sem kap; ha nincs betöltve, csak egy kajjhat. Ott ugy számítják, hogy nem kell mindent az odavaló liberális pártnak megkaparintani, mert a liberális után jöhet egy konzervatív minisztérium, annak is kell hagyni valamit. így gondolkodnak az alkotmányosság igazi hazájában. Veszi József: És ez jól van így? Rakovszky István : Nagyon jól van ! Vészi József: Helyes! Majd meglátjuk, melyik jobb, a mienk, vagy az angol! Rakovszky István: A t. képviselő azt mondotta, nincs igazam, ime itt van a bizonyíték, mert tizenegy miniszter van Angliában, a ki jienziót huz. Ez nem áll. Az én t. képviselőtársam nagyon felületesen czitált, mert először elhallgatta azt a nagyon fontos momentumot, hogy ez a tizenegy miniszteri nyugdíj 1869 augusztus 19-étől 1895 január 25-ig van számítva. Beöthy Ákos: Harmincz esztendőn át! Rakovszky István: Harmincz esztendőn át az a tizenegy, a ki életben van, mert meg is halhattak. De ebből a 11-ből is csak kilencz marad, mert a jegyzetben meg van mondva, hogy két miniszter lemondott. Az egyik 1889 februárban, a másik 1888 márcziusban! Vészi József: 1898-ban! Rakovszky István: Mái^megint rosszul czitál, mert 1888. márcziusban. Én azonban még egy minisztert sem láttam nálunk, a ki lemondott volna nyugdijáról. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vészi József: Fogok mutatni! 32*
