Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

252 63. országos ütés 1902 márczius 3-án, hétfőn. Münnich Aurél: Hieronyminek nincs! Rakovszky István: Konczedálom azt, hogy, a ki leköszönt, hivatalba ment. Konczed-ílom. De, t. képviselőtársam, itt is ment egy volt mi-niszter hivatalba, hanem a penzió igényét fentartotta és a penzió igényét hozzászámította az ő fizetéséhez. (Egy hang a jobboldalon: Ki volt az?) Ebben sincs igaza t. képviselőtársamnak. Egyet elfelejtettem még mondani. (Halljuh! Halljuk!) Ha én tekintetbe veszem azt, hogy Angliában a kabinet 22 miniszterből áll, tehát kétszernél többől, mint Magyarországon és egy 22 miniszterből álló kabinetben 30 éven át alig van 11, vagy 9 nyugdíjas; e? is csak a mellett bizonyít, hogy Angliában nem valamennyi miniszternek van meg a nyugdíj-joga, ugy, mint minálunk, ha bizonyos számú éveket betöltött, hanem kissé elütőleg a miénktől. Ott csak azok kapnak nyugdijat, a kik bebizonyították, hogy arra rászorulnak, a kik bizonyos éveken át szolgáltak és a kik érdemeket szereztek az ország körül. T. képviselőház! Most vállalom a legnehezebb bizonyítást. (Halljuk ! a néppárton.) Angliában külön törvényhozási intézkedésre van szüksége minden egyes miniszternek, a ki a nyugdíjra rászorul; külön törvényes intézkedés kell ad personam azon miniszter számára, a ki akar és követel ellátást. Hivatkoztam már előbb azon elvre, a mely le van fektetve Bürke 1780-iki nagy finánczreformjában, a mely mai napig is érvényes, s a mely szerint penzióknak osztogatását csak azon esetekre kell fentartani, a mikor igazán érdemes, szegény embereknek ellátásáról van szó és ha egy ily eset előadja magát, akkor a parlament egyik háza által felirat szerkesztessék és ennek alapján történjék az eljárás. Mit jelent ez ? Itt van a t. képviselő ur által czitált Todt, a melyből azonban ő csak azokat a részeket olvasta fel, a melyek mellette szólottak és azt tételezte fel rólam, hogy én majd megnyugszom ebben azzal a magyar fölületességgel, hogy nem ismerem a dolgokat és nem nézek utána. A német kiadás van kezemben, a magyar a képviselő urnái van . . . Vészi József: Az az én privát tulajdonom. Rakovszky István: Pardon! Hát nincs meg a magyar kiadás, s igy csak ezt tudtam, megszerezni. Ebben igy van (olvassa): »A képviselőház két formában képes a kormánynak budgeten -.kívül pénzt megszavazni. Az egyik a rezoluczió, a határozat, a másik az adresse, a felirat. A fel-' iratnak az a tulajdonsága van,« — szórói-szóra olvasom — »kogy ha egy ujabb pénzösszeg megszavazásáról van szó, akkor különösen a penzióknál és kegydijaknál az van kitéve, hogy a képviselőház feliratot intéz a koronához, kérvén a koronát, hogy előlegezze erre a czélra, erre a kegydijra az összeget. A korona vagy hozzájárul, vagy nem járul hozzá. Ha hozzájárul,, ez a fel-! irat a korona hozzájárulásával törvényerőre emelkedik mindaddig, a mig alkalma van a másik háznak, t. i. a lordok házának is hozzászólani.« Beöthy Ákos: Hozzájárulni! Rakovszky István: Igen, hozzájárulni! T. képviselőtársam épen olyan jól tudja, mint én, hogy ez puszta, üres formaság, hogy Angliában az az elv állapodott meg, hogy a pénz megszavazása az alsóháznak kizárólagos kiváltsága és e felett hosszú harczok folytak és átiratok váltattak a főrendiház és az alsóház között. Ezzel is beigazoltam azt, hogy ha egy miniszter nyugdijra tart igényt, akkor nem mehet egyszerűen, mint a t. képviselőtársam mondotta, a pénzügyminiszterhez egy beadványnyal, hogy az azt likvidálja. Nem is ugy áll tehát a dolog, hogy erre neki joga van, mint itt Magyarországon, hogy beperelheti a törvényszék előtt, hanem hogy vagy királyi kegyből adatik, vagy a képviselőház külön törvényhozási intézkedésével . . . Vészi József: Vagylagosan méltóztatik mondani ! Rakovszky István : Vagy királyi kegyre, vagy törvényhozási intézkedésre van szükség. Ezzel, azt hiszem, beigazoltam, hogy igazságom volt, mikor azt mondtam, hogy először elütő az angol felfogás, másodszor, mikor azt mondtam, hogy törvényhozási intézkedés kell hozzá. Nem volt igaza a t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondta, hogy IV. Vilmos törvénye alapján Angliában épugy megkövetelheti minden miniszter a penziót, mint Magyarországon; amit az országra nézve nagy bajnak és nagy kárnak nyilatkoztattam ki! (Igaz ! Ugy van I a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Voltak közöttünk kisebb kontroverziák, az egyik arra vonatkozott, hogy egy eset adta elő magát, és ez Disraeli esete volt, hogy Disraeli épen azt tette egy alkalommal, hogy a kellő időt kivárja az alsóházban, hogy ámbár többsége volt, várt egy pár hétig, a mig a szükséges idő letelt. Ez 1859-ben történt, az újságokból rájöhet a t. képviselőtársam, máshol nem igen lesz ennek nyoma. És történt ez akként, hogy Disraeli 1852-ben első izben volt miniszter a Derby konzervatív kabinetjében. Ez megbukott, 1858-ban ismét megbukott és 1859-ben lett ismét Disraeli a premier. Mondom, ezért hallottuk a két esztendőt felemlíteni, mert ez a két év adta meg neki azt az időszakot, a melynek alapján nyugdíjjogosultságát követelhette. (Ellenmondás a jobboldalon: Négy év kellett hozzá!) Nem, ez a két év! Vészi József: Négy évhez van kötve! Beöthy Ákos: Akkor' még nem volt; ugy emlékszem, ez későbbi intézkedés. Rakovszky István: Ez adta meg neki a nyugdíjjogosultságot. Mindezeknél fogva én nem fogadom el ezt a nyugdijtételt és egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk!