Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

250 63. országos ülés 1902 kivéve, hogyha a 20. §. szerint magasabb nyugdijra tarthat igényt. Ezt most a t. szabadelvű többség ugy magyarázta, hogyha valaki pl. egyetemi tanár volt és mint egyetemi tanár nem tarthatott volna igényt még nyugdíjra, mert lelki vagy testi fogyatkozásban nem szenvedett, 65-ik évét be nem töltötte, a köteles szolgálati időt be nem töltötte, vagy hivatala meg nem szűnt: akkor ő daczára annak, hogy a 20. §. értelmében még nem lett volna nyugdijképes, a 25. §. értelmezése szerint, mihelyt három évet, vagy csak egy évet is töltött el. mint miniszter azzal, hogy a más hivatalban töltött éveit a 20, §. szerint beszámítják, a 25. §. értelmében a magasabb nyugdijfokozíitot kapja meg. (Mozgás és zaj a hal-és a szélxfibaj'oldalon) így penzionáltak nem egy minisztert, nem egy államtitkárt, a ki egyetemi tanár volt, a ki a 65. évet be nem töltötte, a kinek még asjíirácziói vannak a miniszterségre, és igy tehát lelki vagy testi fogyatkozásait nem érzi. a ki igy most magas nyugdijat huz. Összeállítottam az illető miniszterek névjegyzékét, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbal oldalon.) csakúgy felületesen. Nem tudtam hamarjában teljesen összeállítani. És azt látom, hogy közel 80.000 koronát tesz ki az az összeg, a mit egyedül a miniszterek kapnak nyugdíj czimén, nem számítva még a főispánokat, a kik más törvény értelmében kivételes nyugdijat kapnak, nem számítva az államtitkárokat. T. képviseló'aáz! Még arra vagyok bátor figyelmüket felhívni, hogy ez a 80,000 korona még aránylag csekély. Mert nem szabad felejtenünk, hogy a Bánffy-kormáuy bukása után csak négy miniszter ment penzióba, a többiek itt ülnek a mi örömünkre. (Derültség a balol'Ial n.) A múlt évben pedig két penzionált miniszter meghalt. Ha mindezek a miniszter urak a miniszterválság után penzióba mentek volna, legalább duplájára emelkedett volna a miniszteri nytigdijtétel. (Felkiáltás k a szélsöbalotdalon: Kik azok a nyugdíjasok;?) Nevüket nem akarom ft-1 )1 vásni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn. Mozgás a jobb- és a baloldalon.) mert nincsen meg a teljes liszta és nem akarok kímélni valakit, a ki figyelmemet kikerülte a mások rovására. Engedje meg a t. ház, hogy egyszersmind kitérjek most egy kontroverziára, a mely köztem és Vészi t. képviselőtársam közt keletkezett épen a miniszteri nyugdíjtörvény kérdésében. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nagyon hamar tisztába jövünk, ha preczizirozzuk, hogy mi a vita tárgya. Én az egyik felszólalásomban határozottan azt állítottam, hogy Angliában, a melyet pedig a mi liberális állam fér fiaink példaképen szeretnek oda állítani, miniszteri nyugdij nincsen ugy, mint Magyarországon, hanem ott — igy re.isszuiuálta állításaimat Vészi t. képviselőtársam maga — Angliában miniszteri nyugdij márczius 3-án, hétfőn. nincs, de kap nyugdijat, a ki rászolgált és külön bili alakjában nyeri a nyugdijat. Ezt állítottam. Ezt fentartom, bizonyítani is fogom. Ezzel szemben, hogy egész tiszta legyen a litis causa, a t. képviselőtársam álláspontját fogom preczizirozni saját szavaival. T. képviselőtársamnak álláspontja az volt, hogy megállapította ezzel szemben azt a históriai tényt, hogy IV. Vilmos 4. és 5. törvényczikke a miniszteri nyugdijat ezer és kétezer fontban minden oly miniszter számára megállapítja, a ki bizonyos számú évekig szolgált és a törvényes kellékeknek megfelel. T. Vészi képviselőtársam, ez nem áll, ez nincsen igy. A t. képviselő ur maga is rájött később, mert ugyanebben a beszédjében nem szólt a politikai állásokban lévő személyek nyugdijilletményeiről szóló 1869. augusztus 9-iki törvényről, hanem itt egész mereven a IV. Vilmos által hozott törvényre hivatkozott, melyre már akkor mondottam, hogy aboleálva van. Vészi József: Nincs aboleálva! Rakovszky István: Aboleálva van, sőt azt mondom, hogy soha sem volt érvényben. T. ház! Az első az, hogy a mai napig sincs Angliában miniszteri nyugdíjtörvény. A t. képviselőtársam egészen félreismerte az angol nyugdij, jobban mondva, kegydijintézmény fejlődését. Ezen 1869. augusztus 9-én kiadott törvénynek az igazi czime következő: Törvényczikk, a mely megváltoztatja és módosítja . . . Vészi József: Tehát nem aboleálja! Rakovszky István: Kérem, még egyszer mondom, az a törvény sohasem exisztált, csak a törvénykönyvben... azon törvényeket, a melyek ő felségének módot nyújtanak, hogy kegydijat adományozhasson oly egyéneknek, kik bizonyos magas polgári hivatalokat töltenek be. Rövid czime: Politikai hivatalnokok kegydijaktája 1869-ből. Vészi József: Pensions-act, az nem kegydijakta! Tessék angolból helyesen fordítani! Rakovszky István: A t. képviselő ur nem tudja; ez kegydij, mert nagyon jól tudom, hogy Angliában ez a kifejezés kegydijat és nyugdijat jelent, de ebben az esetben csakis kegy dijat. Vészi József: Legalább tanulhatunk angolul! (Zaj.) Madarász József: Ugyan várakozzék már! Rakovszky István: Hogy ez kegydij, azt az is bizonyítja, hogy a kegydijak és- nyugdijak, a »pensions«, mint képviselőtársam mondja, egész 1780-ig feltétlen és kizárólag korona-prerogativák voltak, abba beleszólni senkinek semmi joganem vo>t és oly nagy visszaélések történtek ezen kegydijak körül, oly korlátlan volt ezen kegydijadományozási jog, hogy pl. az angol király kegydijat adhatott több emberéletre. Ez azt jelentette, hogy három egymás után következő uralkodónak élethosszára lehetett adományozni, mert az angol jogvélelem szerint az emberélet átlagát az uralkodó élete után számították, abból indulván ki, hogy az uralkodónak az egészségére