Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

63. országos ülés 1905 márczius 3-án, hétfőn, 249 kodás iránti hajlandóságban megtörtént-e ez a változás? Talán tehetne e tekintetben valamit a miniszterelnök ur? A másik pedig, a mit egy pár évvel ezelőtt előhoztam itt a t. képviselőházban, a mikor nem annyira a tény felett kellett akkor pirulnom, mint inkább a felett, a mit az akkori miniszterelnök válaszolt, a ki azt mondta, hogy ilyen kicsinyes dolgokra nem is válaszol. Akkor t. i. elmondtam, hogy az aradi vár árkában és a zsigmondházi mezőn az akasztófák tövében még nyolcz magyar mártírnak csontjai porladoznak sirhalom nélkül. Talán itt volna az ideje annak, hogy ezeket legalább tisztességes eltemettetésben részesitsék, tisztességes nyughelyre vigyék. Nem tudom, a miniszterelnök ur is ugy érez-e mint elődje, és ha ugy érez, azt a választ adja-e, hogy ilyen kicsinyességgel nem foglalkozik, vagy pedig megteszi a nemzetnek azt a szolgálatot, hogy ezen indítványomat figyelemben részesiti. Visszatérve magára a tételre, a nemzetre nézve ilyen gyalázatot megszavazni hajlandó nem vagyok és ezen 41,000 koronás tételt valamint én, ugy a függetlenségi és a 48-as párt sem fogadja el. A mint nem fogadta el eddig sem, és ezután sem fogja elfogadni soha, és önérzetes magyar ember ezt nem is Bzavazza meg soha. (Elénk helyeslés a szélscbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ezek a nyugdijak származnak a régi időkből és felvétettek a költségvetésbe egy törvény alapján, a mely kategorizálta azon állásokat, a melyek megszűnvén, azok, a kik ezen állásokban azon időben szolgálatban voltak és illetőleg azok özvegyei és árvái nyugdíjaztattak. Ez egyike a múlt maradványainak, a melyek akkor az 1867diki kiegyezés alkalmával rendeztettek és ilyképen rendeztettek. E törvény alapján lévén ez összeg a költségvetésbe felvéve, szíveskedjék a t. képviselőház azt megszavazni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kérdés az : megszavazza-e a ház az 1849-től 1867-ig tényleg fennállott központi kormány közegeinek nyugdijaképen a 41.325 koronát? (Igen! Nem!) A kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon. Hoch! Hoch! Ellenpróbál!) Most, a kik nem fogadják el, szíveskedjenek szintén felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a tételt megszavazza. Dedovics György jegyző (olvassa): Nyugdijak. Rendes kiadások 6. fejezete, 1—13 czim, rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások III. fejezete, 1 —2 czim. Rendes bevételek I. fejezete. Kammerer Ernő előadó: T. ház! Kötelességem itt azt a felvilágosítást megadni, hogy a nyugdijak nem a kisebb tárczáknál szavaztatnak meg, mert itt csak összegezve foglaltatnak, hanem KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. m. KÖTET. tárgyalás alá az egyes tárczáknál kerülnek, és ha itt-ott valami változás történik, az pótlólag fog itt kiigazítást nyerni. Illyés Bálint jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István : T. ház! A közélet minden terén csődöt mondott rendszernek egy alkotásával kívánok foglalkozni, a nyugdíjtörvény 25-ik szakaszával, mely a politikai félrokkantak számára kényelmes, jó ellátást biztosit. Távol esik tőlem, t. ház, az a szándék, hogy én oly érdemes közhivatalnokoktól, a kik hosszú és igazán nagyon szegényesen fizetett állásokban töltötték el idejüket, aggkorukra megvonjam a mindennapi kenyeret. De ha az távol áll tőlem, nem is akarok oly előnyöket az ország rovására juttatni azoknak, a kik arra nem szorultak. Ezen elvből az 1885. évi XI. t.-cz. 25. §-át eltörlendőnek vélem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nincsen szükség arra, hogy itt ebben az országban államférfiaknak, a kik jól dotált helyzetből lépnek és ülnek be a bársonyszékekbe és a kik egy biztos jövőre amúgy is számithatnak, a nemzet terhére adjunk nyugdijat, mely a tett szolgálattal nincsen semmi Összefüggésben. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloläalon.) De ha csak igy lenne ez, hogy ha ezen 26. §.-t szó szerint alkalmaznák, és ennek tételeit alkalmaznák azon nyugdijasokra, kik politikai állásukból mint miniszterek vagy államtitkárok nyugdíjba mennek, talán nem is volna oly vérlázító, mint az, hogy ezen pontját a nyugdíjtörvénynek összekombinálják ugyanazon törvénynek 20-ik szakaszával, mely azon nyugdijakról szól, melyeket az illető hivatalnok nem politikai hivatalban töltött szolgálati évei után kap, és ezen két szakaszból kombinálva, a 25. szakaszban kitüntetett miniszterek és államtitkárok számára sokkal magasabb nyugdijat szavaznak és adnak meg, mint az nekik a törvény értelmében jár. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Itt van a törvénynek 20-ik szakasza, a mely megmondja : hogy mily feltételek alatt nyugdíjazható minden állami tisztviselő. Ezen feltételek a következők: a) ha testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeinek teljesítésére véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik; b) ha 65-ik évét betöltötte ; c) ha a köteles szolgálati időt kitöltötte; vagy d) ha hivatalok vagy állomások szervezése vagy azok megszüntetése következtében vagy ellene hozott fegyelmi itélet folytán megfelelő állomásra el nem helyezhető. Ezek azok a feltételek, a melyek szerint a hivatalnok, a ki nem politikai tisztviselő, nyugdíjra igényt tarthat, a mely feltételek nélkül tőle a nyugdijat megvonni nem szabad, nem lehet. Nézzük a 25. §.-t. A 25. szakasz szerint mindenezek a kritériumok hiányoznak és az van kimondva, hogyha egy miniszter legalább három évig egy minisztérium élén áll, akkor neki legalább is 4000 frint nyugdíj állapittatik meg.