Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

&k. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. 229 sző; mert lehet egy nagy szoba, a mely annyira tele van rakva, hogy nem lehet benne szabadon mozogni, és egy kisebb szoba, a melyben a bútorok ugy vannak elhelyezve, hogy szabadon lélegezhetik az ember. Az a terem minden miliő nélkül van, ugy hogy a szabad mozgás teljesen ki van zárva, és a parlament munkássága, a mely nyilvánul önkéntelenül is a szabad mozgásban és a szabad érintkezésben, teljesen meg van akadályozva. A mikor mindazokhoz teljesen csatlakozom, a miket ezekre vonatkozólag Bartha Miklós t. képviselő ur mondott és csatlakozom Szederkényi Nándor képviselő urnak határozati javaslathoz, azzal a tisztelettel, a melylyel tartozom a magyar publiczisztika egyik büszkeségével és kiválóságával, Bartha képviselő úrral szemben, engedje meg a t. képviselőház, hogy néhány szóval, nem arrogálva magamnak, hogy azokat visszautasítsam, a miket mondott, hanem foglalkozzam egy eltérő nézetben azokkal a festményekkel, melyek ott a magyar parlamentben vannak. Azt hiszem, nem méltóztatik ezt rossz néven venni; utóvégre csak a tökéletesen szépről alkothat minden ember egyenlő fogalmat magának, de a tökéletes megalkotását még az emberi gyarló művészet nem érte el. És igy bármily nagy legyen egy művész, annak megítélése különböző lehet és egy kép különbözőkép fogható fel, különböző szemmel nézhető. T. ház! Bartha Miklós képviselő ur, a kinek czikkei és irodalmi működése mutatják, hogy nem egyszerű iró, hanem tényleg maga is művész előadásában és Írásában, előadta itt, hogy ugy rendelték meg azokat a képeket, mint a tapeezírereknél szokták, és felhozta első sorban a Honfoglalás képét. Hát, t. ház, Munkácsy Mihály ilyen dekoratív festészetet sokat és nagyot alkotott, és ha megadták neki a méreteket, akkor arra neki okvetetlenül szüksége volt; mert az épület tervezése után kellett azokat a képeket csinálni. De Munkácsy Mihály, mielőtt ezt a képet, a Honfoglalás képét festette, már festett a Kunsthistorisches Hofmuseum számára is ilyen dekoratív képet, és ott is előre megkapta a méreteket és a nagyságot, és azon méretek és megadott számok szerint kellett neki a kivitelben korlátozni képei nagyságát, de nem mű részi zsenijének megnyilatkozását. De hogy ez igy volt mindig, arra nézve engedje meg a t. képviselő ur, hogy hivatkozzam klasszikus példákra. Pl. mielőtt Michel Angelo a Sixtus-kápolnában levő freskóit megalkotta — erről a könyvek is szólnak — szintén megkapta a méreteket, hogy mily nagyságban és hogyan csinálja azokat. Ugyanígy jártak el, midőn Rafael festette ki a Vatikánnak stanzáit; mert a Vatikánt nem építették a freskók méretei után, hanem előbb volt készen a Vatikán, és annak méretei után festette meg Rafael a stanzákat. Azután a képviselő ur folytatja előadását, és azt mondja, hogy ezen képeket czollstok szerint rendelték meg. Kétféle festészet van e szempontból: a dekoratív festészet, és az u. n. Staffelei-festészet. Már most ott vannak azok a nagyszerű dekoratív képek pl, a párisi Pantheonban. a melyeket oly nagy mesterek csináltak, mint Puvis de Chavannes, az a világhírű művész. Ezek a képek is czollstok szerint lettek megrendelve ; mert nem a művész képe után emelték azt a Pantheont, hanem a képek festettek az épület felemelése után. a megadott méretek szerint. Én ezzel nem akarom vádolni a t. képviselő urat bármily támadása miatt, melyet intézett a parlamenti képek tekintetében. Én csak tisztán a művészeti szempontot vettem tekintetbe. De megyek tovább. Azt mondta Bartha Miklós képviselő ur, hogy pályázat nélkül adták ki a képeket. Hát ebben téved a képviselő ur, mert két évig tartott a pályázat, és nem is névtelen festők, hanem olyan festők, mint Lotz Károly, Kriesch Aladár, Dudits, Spányik, Krenner, Vajda, Jantyik Mátyás, pályázat utján nyerték el a képek festését. Egy-két kép van külön, a melyet jóval a jiályázat után Lotz Károly kapott, mint utólagos megrendelést, és azt hiszem, Vajdának is van még egy ilyen képe. Már most én nem akarok belebocsátkozni abba, hogy részletezzek egyes kéjjeket, a mint azt Bartha Miklós t. képviselő ur pl. a bölényvadászatnál tette. Kubik Béla: Teljesen igaza voltBarthának! Botrányos kép! (Sálijuk! Halljuk! a bal- és a szélscbaloldálon.) Pichler Győző: Teljesen igaza lehet t. képviselőtársamnak némelyek felfogása szerint, hanem van itt egy figyelemreméltó körülmény. Utána jártam és ma reggel tudtam meg, hogy az a kép még állványozva van, nincsen készen, és pl. az erdő, a melyről a képviselő ur azt mondta, hogy szeczessziós szinü, még nincs megfestve. Az a kép, a mint nekem mondták, nincs még készen. Bartha Miklós: Állványozva nincsen! Pichler Győző: Az a kép csak félig kész, nincsen befejezve. Pap Zoltán: Lehet, hogy most majd folytatni fogják. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Pichler Győző: Én ezt a képet védeni nem akarom, de hogy művészemberek különböző felfogással néznek képeket, arra felemlítem, hogy ez a kép elnyerte a Lotz-dijat, 4000 koronát, és csak miután ezt megnyerte, kapta meg a parlamentre való megrendelést. Pap Zoltán: Ez sem jelent semmit! Kubik Béla: A bölény vadászat? Pichler Győző: Igen, a képzőművészeti társulat jutalmazta! Pap Zoltán: Kiadják egymásnak a dijakat! Pichler Győző: Nem tudom, hogy ez a gyanúsítás megáll-e. De a jutalmazásból arra kö-