Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

62. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. 223 midőn az épület átvétele csaknem már megtör­ténik és midőn köztudomás szerint a képviselő­ház jövő őszszel már oda bevonul, akkor nem­csak a legbehatóbb kritikára van jogunk, de jogunk van követelni azt is, hogy az a ház, a tanácskozó termek megfeleljenek azon kellékek­nek, melyeket a képviselőház tanácskozásának természete megkiván. Igaz, hogy a t. miniszterelnök ur is rámu­tatott erre és ő a maga részére a felelőséget annyira fentartja, a mennyiben évről-évre, mi­dőn a jelentések már beadattak, nem opponált, azonban rámutatott az oppoziczióra is, hogy annak is van felelősége érte, mert évről-évre bemutattatván a jelentés, nem emlékszik arra. hogy az oppoziczióban megkísértették volna az ilyen épités lehetetlenné tételét. Bocsánatot ké­rek, emlékeztetnem kell a t. miniszter urat arra, hogy az oppoziczió részéről több izben volt felszólalás az építkezés ellen és néha kissé csipős észrevételek is történtek, melyektől a túlsó oldalról igen érzékenyen felsziszszentek. Nessi Pál: Találva érezték magukat! Szederkényi Nándor: Hogy beható kritikát az épület berendezése felett nem tudtunk gya­korolni, az nagyon természetes, mert azon iro­mányhalmazok, melyek az épitő- és felügyelő-bi­zottság előtt feküdtek, a házban nem voltak. Az épületet körülvette egy beláthatatlan renge­tege az állványoknak, ott mozdulni sem lehetett és ilyen helyen ki van zárva, hogy egy laikus ott az épület berendezésének minőségét megtekinthesse. Elég az hozzá, az ellenzék részéről nemcsak bizal­matlansággal viseltettek ezen építkezés iránt, ha­nem időnkint a beható, sőt gyanút keltő kriti­kák is felhangzottak, azonban a többség el­nyomta a kormány iránti bizalomból, mindazo­kat a jelentéseket tudomásul vette és ezzel a múltra nézve mintegy fátyol boríttatnék, ha ugyané pillanat nem volna alkalmas arra, hogy a fátyolt egy kissé föllebbentsük és kötelessé­günk érdekében a fátyol alá tekintsünk. Ezért én indítványozni fogom, — a mai naptól fogva a felelőség majd azokra száll, a kik az indítványt ellenzik — hogy az egész épít­kezésnek átvizsgálására egy parlamenti bizott­ság küldessék ki, (HlénJc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vessünk véget már annak az örökös biza­lommal való takarózásnak. Midőn a baj meg­van, akkor a kormány előál s azt mondja: nem történtek az oppoziczió részéről oly tények, a melyek megakadályozták volna az építkezésnek, a rendszernek ilyen vagy amolyan kifejlődését.Ves­sünk véget, t. ház, már ennek. Ezen építkezés­ért, a mely ott a Duna partján parlamenti ház czimén megtörtént, valakinek felelősnek kell lennie, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbalolda­lon.) valakinek vagy valakiknek. Én tiltakoznám az ellen, hogyha valaki ebből ki akarná magya­rázni, a mire a t. miniszterelnök ur tegnap rá­mutogatott : a hűtlen kezelés vádját. Rakovszky István: Elfei-ditik a szavakat J Szederkényi Nándor: Én tiltakoznám az ellen, hogy mindjárt ezen — azt lehet mondani — gerundiummal üssük agyon az ellenzéknek bizalmatlanságát és jogosult felszólalását. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Itt nem ar­ról van szó, vájjon hűtlen kezelés történt-e? itt arról van szó, hogy az ország pénzéből 34—35 millió korona költséggel egy olyan épület épült, a mely előtt — a miniszterelnök ur tegnapi be­szédében is elhangzott e teremben — mindenki, azt lehet mondani, megbotránkozással áll meg. Alig hiszem, hogy lesz valaki, aki büszkén te­kinthetne rá, hogy ez Magyarországnak diszére és becsületére válik. (Helyeslés a szélsöbalol­dalon.) T. ház! A jövő őszön köztudomás szerint a képviselőház oda be fog vonulni; tehát csak napok választanak el attól, hogy ugy e ház, mint a háznak elnöksége jurisdikczíóját ott életbeléptesse. Ma itt nekünk kötelességünk, ne­hogy vád érjen később bennünket, hogy mi is mulasztottunk, beható vizsgálatot indítványozni, hogy midőn a ház oda bevonul, az ottani álla­potok olyanok legyenek, hogy megfeleljenek azon követelményeknek, melyeket a parlamenti tanács­kozás természete magával hoz. Azt mondják, hogy a hibákat kiigazítani már nem lehet. Ez nagy baj volna, mert hiszen ha ezeket a hibákat ma, midőn a technika előtt nincseD akadály, kiigazítani nem lehetne, ez azt mutatná, hogy ott oly óriási akadályok forog­nak fenn, a melyek kizárnak minden technikai működést és technikai intézkedést a hibák ki­igazítására. Én szerintem tehát ez nem igy áll, a hibákat ki kell igazítani. A t. miniszterelnök ur kijelentette élőszóval, hogy a hibák kiigazí­tására fog törekedni, Ez nekünk igy nem elég, mert hiszen valahányszor felszólalás történt a múltban, mindig azt mondták, hogy igyekezni fognak a hibákat kiigazítani. Minekünk tehát kötelességünk a. mai napon követelni azt, hogy a jjarlamenti bizottság mielőbb vizsgálatot tart­ván, az egész építkezésről jelententést tegyen, egyszersmind pedig — a jövő őszig még néhány hónap előttünk lévén — a tanácskozási terem­nek oly átalakítása történjék meg, a mely meg­felel az igényeknek. (Helyeslés a szélsöbalolda­lon,) Erre joga van ugy a képviseletnek, mint a nyilvánosságnak. Hiszen az az épület költsége nem került máshonnan elő, mint a közönség zse­béből. (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Abban az épületben minden adófizető embernek megvan a maga fillérje, s igy, ha nem képvi­selő is, joga van arra, hogy a parlamenti törvé­nyek értelmében a tárgyalásokon esetleg jelen lehessen. Kötelességünk tehát azt a parla­menti termet ugy hel.yreállitani, hogy a közön­ségnek, a nyilvánosságnak megfelelő részvéte biz­tosittassék. De kötelességünk egyszersmind a sajtóról is gondoskodni, mert a sajtónak is megvan az

Next

/
Oldalképek
Tartalom