Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-62
224 62 országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. a joga, a melyet kötelességszerüleg a magyar alkotmánynak a munkálkodásában gyakorol. Ezeket jövő őszig mind biztosítani kell és azért mától kezdve valakinek felelőséget kell vállalni. Legyen az a miniszterelnök ur, vagy legyen a képviselőház elnöke, a ki majd a jurisdikcziót át fogja venni akkor, a mikor az neki átadatott, de jövőben többé a felelőséget senki se hárítsa el magától, mondván: én nem tehetek róla, ez megtörtént a nmltban, ime most már én nem tudok rajta segíteni. Van még néhány hónap, segíteni kell. Ha az, a kit illet, nem fog rajta segíteni, akkor a felelősség nem az oppoziczióra, sem a múltra, hanem ő reá fog hárulni. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, ezen okoknál fogva és mai naptól kezdve a szigorú felelőség megállapítása végett a következő határozati javaslatot terjesztem be: » A z országház építéséről szóló jelentés tudomásul nem vétetik, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem annak beható megvizsgálására, az eddig történt építkezés felülbírálására egy jiarlamenti bizottság küldetik ki.« (Helyeslés a bal- és a széls'úbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nyegre László jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam határozati javaslatát nem fogadhatom el, azon indokból, mert ilyen parlamenti bizottság kiküldése mindig a miniszteri felelőség rovására esik. (Elénk ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Az ilyen indítvány eszköz lehet kormányok megbuktatására, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) de egyes ügyeknek a parlamentáris kormányformával összhangző elintézésére sohasem czélszerü eszköz. (Uyy van ! jobb felöl.) Ezek előrebocsátása után egészen röviden esem át azokon a részben igen szellemes, de a maguk egészében szerfelett túlzott nyilatkozatokon, a melyeket különösen Bartha Miklós t. képviselőtársam az épület ezólszerüsége szempontjából mondott. Én a kérdésnek ezen részével jelenleg foglalkozni nem kívánok, csakis azt jegyzem meg, hogy különösen az 1896-iki millennáris ünnepélyek alkalmával nemcsak ennek a háznak és általában a törvényhozásnak tagjai, de az idegeneknek ezrei, a kik megfordultak a fővárosban és a magyar népnek százezrei bejárták ezeket a termeket, megnézték azt az épületet és azzal az öntudattal távoztak onnan el, hogy: itt a magyar nemzet a maga alkotmányos életének, a maga alkotmányos intézményeinek egy évszázadokra szóló impozáns műemléket állit. (Ugy van! a, jobboldalon.) És higyjék meg a, t. képviselő urak, mindenki, a ki elfogulatlanul gondolkozik, nagyon sajátságosan fogja érezni magát, ha a kritikának ezt a fokát, ezt a mértékét látja, a melyet jónak látnak a t. képviselő urak ezúttal alkalmazni. (Ugy van! a jobboldalon.) De hát az ízlések különbözők lehetnek és nincs olyan épület a világon, a mely azt arrogálhatná magának, hogy mindenkinek az ízlését kielégítse, a mint hogy abban az időben, mikor a terv elfogadtatott, igen érdekes, igen tartalmas diskussziók folytak a felett, hogy vájjon helyes-e ezt a stílt alkalmazni, és nem volna e más stíl megfelelőbb, valamint hogy igen komoly és igen figyelemreméltó aggályok merültek fel abban a tekintetben is, hogy helyes-e a magyar nemzetnek a maga szerény viszonyai mellett egy ilyen monumentális épületet építeni, a melynek akkori eredeti költségvetése, nem mint a t. képviselő urak tegnap mondták, 3 vagy 7 millió forint, hanem a belső berendezéssel együtt 11,700.000 frt, vagyis 23 1 ;, millió korona lett volna. És akkor a képviselőház és a törvényhozás beható diskusszió után elhatározta ennek a stílnek elfogadását és az épületnek ilyen monumentális arányokban való felépítését. Hát mondom, a teljesen jogosult, teljesen komoly, teljesen figyelemreméltó kontroverziák a maguk idejében lefolytak ezek körül a kérdések körül. De, a midőn megindult az éjütkezés, s a miniszterelnök tör vény szabta kötelességénél fogva évről-évre megtette a maga jelentését, attól fogva csakugyan a bizalmatlanságnak, a kritikának, a kicsiny lésnek nyilatkozatait többé nem kalottuk . . . (Ugy van! jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: Dehogy nem! Gr. Tisza István: T. ház! Az idő is rövid lett volna részemre, de én átnéztem a képviselőház utolsó cziklusának, t. i. az 1896-ban megválasztott képviselőháznak iratait és nyomtatványait, még pedig azért ezen képviselőházét, mert ez volt az az időszak, a midőn már a néppárthoz is szerencsénk volt ebben a házban, a hol a néppárt is gyakorolta az alkotmányos ellenőrzés jogait és kötelességeit és én azt találtam, hogy a miniszterelnök 1897 június 10-én adott be a ház elé egy jelentést, a mely nagyobb terjedelmű volt a többi jelentéseknél, a mennyiben áttekintést vetett az építkezés addigi egész folyamára, beszámolt részletesebben az addigi költségekkel és konstatálta azt, hogy szemben a 11,746.000 frtra előirányzott eredeti költségvetéssel, a, végleges költségek valószínűleg sokkal többre fogni rúgni még jDedig többre fognak rúgni azért, mert felmerült számos olyan kiadás, a melyről a költségvetésben provideálva nem volt. Összeállítja ez a jelentés ezeket a kiadásokat, felsorolja pl. a tulajdonképeni építési és berendezési költségeken kívüli kiadások czimén a telekrenclezésekre fordított kiadásokat, a rakpartrendezésre fordított kiadásokat, a művezető építész díjazására fordított kiadásokat 2,800.000 írttal, s hozzáveszi továbbá a liftek, csillárok, csengettyűk, fűtő- és szellőztető készülékek bérházára egy millió forintot — ez a két nagyobb
