Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

220 61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken; ( Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) de az ezt a morális felelőséget nagyon könnyű vállal fogja elviselni, ugy mint más egyéb felelőségeket, csakhogy az anyagi felelőségről van itt szó; az adófillérekről, a szegény nép joénzéről volt itt szó. a melyet a t. túloldal lelkiismeretlen könnyelműséggel elkótyavetyélt. (Zajos ellen-mondások jobbfelöl. Ugy van.

1 Ugy van' a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha más parlamentben ülnék, tudnám, mit tennék én e perczben. (Halljuk! Halljuk! á balés a szélsöbaloldalon.) Beterjesztenék egy indítványt (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) arra nézve, hogy egy parlamenti bizottság küldessék ki ós az szigorúan vizsgálja meg. hogy ki itt a bűnös. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert lehetetlen, hogy ne követték volna itt el a legdurvább visszaéléseket, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a. szélsöbaloldalon.) Lehetetlen, hogy itt egyes emberek ne gazdagodtak volna meg törvénytelenül és igazságtalanul, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk ellenmondások jobbfelöl.) Lehetetlen, hogy ez az egész dolog rendes utján ment volna, mert lehetetlennek és kizártnak tartom azt, hogy egy építőmester, a kire nézve a volt miniszterelnök ur olyan büszkén mondotta: »Hát akkor nem az építőmester által fogjuk elkészíttetni a tervet, hanem majd gróf Apponyi Alberttel« — mondom lehetetlen, hogy egy éjritőinester három- vagy négymillió forintra prelimináijou egy építkezést, a mely azután 17 millióba kerül, a mely rosszul van építve, ós a melyre most újból három milliót követelnek ! (Mozgás és nyugtalanság a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur és bárki azt mondhatja, hogy én itt most ismét invektivákkal jövök. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) De nem lehet eléggé ostorozni az önök rendszerét, a mely nagy és kicsiny dolgokban, az ország tönkremenésóvel nem törődve, csak arra néz, hogy protekcziós emberek meggazdagodjanak! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. A miniszterelnök ur kíván szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eszembe sem jut azokat, a miket hallottam, czimemre intézetteknek tekinteni, amint hogy nem is tartoznak az én czimemre, nem is oda intéztettek Bartha Miklós t. képviselő ur által, a ki a kérdést felhozta és igen érdekes, nagyon vonzó és nála megszokott szellemes modorban tárgyalta. És talán nem is szólaltam volna fel az o előadása folytán, ha abból azután az a konklúzió nem vonatott volna le, a melyet ép az imént hallottunk. Pedig nézetem szerint Bartha Miklós képviselő ur előadása nem egészen quadrál azzal a konklúzióval. Én azokból a kifogásokból, a melyeket Bartha Miklós előadott, — bár itt mással is el voltam foglalva, minden, szavát élénk éber figyelemmel kisértem, — sehogysem tudnám levezetni azokat az állításokat, melyeket ezekből mint. konklúziót deriválni és konstruálni hallottam. Mert ő igen sokat kifogásolt, kifogásolta a helyet, a stílt, az építkezési modort, kifogásolta azt, hogy a czélnak nem felel meg, kifogásolta a festészetet, a belső díszítést, a kivitelt. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon; A költségeket!) És kifogásolta a költségeket is. De olyasvalamit nem hallottam a kifogásokban, hogy ez.az eset a hűtlen kezelésnek bármely legkisebb adatát vagy szimptomáját, vagy bizonyítékát szolgáltatta volna. (Halljuk! Halljuk!) Meg fognak engedni a t. kéjjviselő urak, mikor egy épület készen van, lehet és sokszor történik is, hogy azt nagyon erősen és élesen megkritizálják, lehet azt is megbírálni, hogy túlköltekezés történt-e, megfelel-e a czélnak, sikerült-e. Bizonyosan van sok része ennek a kritikának olyan, a mely meg is állja a helyét. Egy részében magam is osztozom; de abból még aztán nem következik az, a mit én most hallottam, hogy ime, hát mindezekért ki a felelős anyagilag, ki felelős ezért a kótyavetyélésért, az ország filléreinek ilyenforma felhasználásáért. Semmi ilyenről, gondolom, nincsen itt szó, legalább Bartha Miklós képviselő ur semmi olyant nem állított, a miből ez következnék. Itt arról van szó, hogy ez a költség eredetileg nem is 3—4 millióra volt előirányozva, akkor, a mikor még a tervek nem voltak, készen; mikor pedig a tervek elkészültek . és arról a minisztérium annak idején jelentést tett itt és aztán, a. mikor a törvény keletkezett, az indokolásban már nem is három, négy millió, hanem tiz millió korona volt megállapítva. Tehát tiz millióból, induljunk ki, nem pedig három-négy millióból. (Helyeslés jobbfelöl.) Bartha Miklós: Hét milliót mondtam. Széll Kálmán miniszterelnök: Bartha ur 7 milliót mondott, de az előttem felszólalt képviselő ur — emlékszem — három millióról beszélt. Különben mindegy. (Halljuk! Halljuk!) Én magam is azt mondom, hogy a 33 millió korona, lö'/a millió forint, a mennyibe ez a palota került, a mi viszonyainknak nem felel meg, nem arányos a mi gazdasági viszonyainkkal. (Igaz! a jobboldalon.) Annyira egyetértek ezzel, hogy, ha most ezzel kérkedni akarnék, és a felelőséget, a mit a túloldalról nagy buzgalommal reám hárítanak, mindenre nézve, a mi Ádám apánk óta törtónt, (Derültség a jobboldalon.) el akarnám hárítani, akkor azt is mondhatnám, mert jogom volna hozzá, hogy én nem tartoztam azok közé, a kik buzgólkodtak a 10 milliós költség mellett, hanem azok közé tari toztam, a kik sokalták és nem szavazták meg. : De kiveszem a részemet a felelőségből, a mely I reám esik, mert hiszen nem protestáltam ellene. 1 (Mozgás a bed- és a szélsöbaloldalon. Közbeszóld-