Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

218 öl. országos ülés 1U02 február 28-án, pénteken. menyek többnyire iparosok által létrehozva, sokkal különbek, művészi tekintetben értékesebbek, mint az országházban levő freskók. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások balról: Ki kell őket dobni! Mozgás jobbfelöl,) Nem mondom mindannyian. Van egypár plafondkép, a melynek ugy szine, mint felfogása, mint kompozicziója értékes. Ue csak egypár. Vannak azonban ott oly hihetetlen botrányt okozó mázolások, a mi szégyen! És leginkább ezért szólalok fel. Ezen még lehet segíteni, azt még át lehet festeni, azt még le lehet onnan vakarni. Lehet uj megrendelést tenni; hát veszszen oda az a pénz. (Ugy van! Ugy van! a. bal- és a széls'óbaloldalon.) Rakovszky István- Azt szívesen megteszik! Bartha Miklós: Az étteremnek egyik oldalán pl. egy bölényvadászat van. Hát bölényvadászat nálunk is volt. hiszen a Kárpátokban is voltak bölények, hiszen egész Európából —• gondolom — az erdélyi Kárpátokban veszett ki legutolszor a bölény. Ha tehát bölényvadászatot akar valaki bemutatni, első sorban a magyar országgyűlés éttermében magyar bölényvadászatot mutasson be — nem a bölényt nevezem magyarnak, (Derültség.) hanem a vadászokat. De hát ott mindenféle exotikus és nem exotikus, nyugati és keleti alakok vannak, de egyetlenegy magyar alak sincs, és a legfeltűnőbb alak egy indigókék színre festett lovon ül. (Nagy derültség a baloldalon. Mozgás jobb felől.) És az a szerencsétlen ló halad valami csodálatos homály felé. Nézem, nézem, nézem és akkor észreveszem, hogy az egy szeczessziós erdő. (Derültség balfelöl.) Hátha azt mondaná az a festő, hogy nem erdő, hanem felhő, ugy mint Hamletben, azt is elhinném neki, mint szegény Polonius elhitte, hogy biz az felhő; és ha azt mondaná arra, hogy teve, akkor azt is elhinném, hogy teve. (Derültség a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Szemben azzal a képpel van egy halászat festve, balatoni halászat . . . Uray Imre: Csupa zsidó húzza a hálót! (Nagy derültség a baloldalon.) Bartha Miklós: E szimbolikus megjegyzést nem ismerhetem el, mert ha az a kép a mai korszakot akarná szimbolizálni, akkor nem húznák az illetők a hálót, hanem parancsolnák, hogy húzzák. E képen azonban egy csuklyás barát parancsol ós húzzák a hálót — meztelen rézbőrű indiánok — (Nagy derültség.) Nem engedek ebből semmit, méltóztassanak megnézni — rézbőrű indiánok — ismétlem — meztelenül, oly irtózatos erőt fejtve ki, mint hogyha rájuk szakadt volna a tihanyi aj^átságnak egész félszigete és az alól kellene kiniászniok. (Derültség a, baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy bizonyos tempóval történik az a hálóhúzás, de nem foglalkoztat 16 embert, ugy, hogy mindenik féltérden állva erőlködjék és húzzon, (Ellenmondás jobbról) Hihetetlen kép! A delegáczió termében (Halljuk! Halljuk!) az 1867-iki koronázásból a kardvágási jelenet van meg. Mikor én ezt a képet először láttam, ezelőtt két esztendővel, azt hittem, hogy vázlat, a melyből ki tudja, mi fog kifejlődni, de hogy ez nem kész dolog. Ezelőtt egy évvel megint megnéztem, megint csak ugy volt. Az idén, ezelőtt pár héttel megint megnéztem, nem változott semmit. Hallom, már át van vére a kép. A mit az asztalosok, mielőtt befestenék az ajtót, grundirozásnak szoktak nevezni, ugy van ott az a fal is. grundirozva. Valami csodálatosan sárgás-barna festéket kajDott; az arczok is ilyen szinüek, a ruhák is ilyen szintiek, a lovak is ilyen szinüek, a zászlók is ilyen szinüek a kép előterén. A kép hátterében pedig minden zöld. Van ott fa is, és meglepő, hogy még az is zöld. (Derültség.) Mert. van ott zászló, az is. zöld, torony, az is zöld, az akadémia-palota, az is zöld. Csoportok veszik körül a koronázási dombot. Rákosi Viktor: Zöldszászok nincsenek ott? (Derültség.) Bartha Miklós: A mi szegény királyunk fel van ültetve. . . . Uray Imre: Azt sem ismeri meg senki, hogy micsoda! Bartha Miklós: . . . fehéres forma sárga lóra; szent István palástja épen olyan sárga, mint a koronája, a koronája épen olyan sárga, mint a szakálla és a szakálla épen olyan sárga, mint a szeme. (Nagy derültség.) Annak a lónak a mintája Nürnbergben egy tizedrangu gyermekjátékgyárban készült. (Derültség./ Egész bizonyossággal tudom. Méltóztassék azokra a fából faragott kis, három koronás hintalovakia gondolni, hogy bizonyos keménységet kapjon a súlypontjuk, a két első lába a faragott lónak mereven előreáll, a két hátulsó lába pedig mereven hátrafelé. (Derültség.) így van kérem a király lova, ebben a minden lótartó gazda előtt merőben inesztétikus helyzetben lefestve. Lengyel Zoltán: Megmerevedik a lába! Bartha Miklós: Hasonló természetű lovakkal van környezve a domb. Egynéhány pap, néhány bandérialisták vannak ott, azonban a bibornokok, t. ház. pálczával, sétabottal a kezükben, a botjukra rátámaszkodva; nem balászbot, hanem közönséges sétabot az egyik kézben, a másikban pedig egy ív papir; különben bíboros ruhában, hajadonfővel, mint hogyha instancziát akarnának ő Felségének átnyújtani akkor, a mikor majd lelovagol, ha ugyan le lehetne onnan lovagolni ; de olyan meredek annak az útja, hogy salto mortale nélkül soha semmiféle clown-ja a világnak onnan le nem jöhet. (Derültség.) Mondom, van három vagy négy bíboros, az egyiknek a feje tetején egy kis vörös sapka, a másiknak az sincsen, az egyik pálczával a kezében, a másiknak az sincsen. A másik oldalon ott áll teljes báli toalettben egy asszonyság világoskék tüllruhában, dekolletálva mélyen a nyaka, ók-