Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 215 oldalon.) és legkevésbbé országgyűlésnek, parlamentnek való stílus. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Uray Imre: Zsidó templomnak jó! Vészi József: A legkatholikusabb stil a gót stílus! Bartha Miklós: A hivatalos tekintélyivel és a nálunk megszokott csalhatatlansággal szavaztatta meg az akkori kormány és hiába mondta akkor gróf Apponyi Albert, hogy nem hét millió forintba fog az az épület kerülni, mint ahogy az akkori költségvetési előirányzatban megállapítva volt, hanem legalább 14 millió forintba, az akkori miniszterelnök ur tekintélyének súlyával és szavának ismeretes élczeló'dő természetével azt felelte rá: ha gróf Apponyi Albert képviselő ur jobban ért hozzá, mint maguk az építők, mint az egyetemi tanárok, akkor kár, hogy nem ő építi fel és nem ö vállalkozik reá. Ez az olcsó viccz természetesen elég volt arra, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Tapsoltak akkor is!) hogy minden ember megesküdjék a bibliára téve kezét, hogy feltétlenül csak 14 millió koronába fog kerülni. Most pedig itt állunk 34 millió koronával. Én azokra a durva hibákra, a melyek ennél az építkezésnél a stílus és czélszerüség szempontjából elkövettettek, kiterjeszkedni nem akarok, mert tudom, hogy azon már segíteni ugy sem lehet, és ha vannak, a kik szépnek, monumentálisnak és olyannak találják azt az épületet, mely a mai korszaknak művészeti értékét a későbbi idők számára mintegy jelképezi, elraktározza, hát én azoknak az ízlését, örömét, gyönyörűségét, gusztusát nem akarom háborgatni és zavarni. Egy épületről van szó, a melyet ez az igazán szegény és állandó gazdasági válságokkal küzdő nemzet 34 millió koronával épit fel egy oly területen, a hol előre könnyű módon mindenből tabula rasat csinálhattak és csináltak is, a hol ezen épület kedvéért egy egészen uj városrész alakult és felépült, és mégis ugy — ez egy probléma, a melyet igen nehéz megoldani józan ószszel — hogy annak az épületnek sem a frontja, sem a hátulsó része, sem az oldala nem látható. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Felépítik ugy. hogy hajóra, ladikra, vagy tutajra kell, hogy az ember szálljon és akkor hajózva nézheti meg a Dunáról, a mely pedig mozog, a melynek nagy a sodra; ott tehát az ember, hoey jól megnézhesse, hogy egy fixirozott pontról nézhesse meg, szükséges horgonyt vetnie és csak igy látható ennek az épületnek disze, eleje, frontja. (Mozgás.) Rákosi Viktor: Csak Santos Dumont nézheti meg. Bartha Miklős: Nem az érdemel mosolygást, a mit én most mondok, hanem az építkezésnek az a módja, mert ez már a legmagasabb komikumba vág. Elhelyezik az épületet természetesen a Dunával parallel, miután az akkori felfogás szerint a középkorba visszanyúló alkotmányunkat jelképező tornyok és facádok és nagy oszlopok vissza kell, hogy tükröződjenek a Duna tükrében. Tapsot kapott ez a frázis abban az időben. Hát ott van a Duna partján; ott van egy téren. Ezen a téren azóta állami középitkezések történtek. Már most oda állok a térnek a közepére. De először is keresni kezdem ennek a térnek a közepét és nem kapom és mérnöki munkálatok nélkül senki sem kapja meg. Mert ez a tér, daczára annak, hogy rendelkezésünkre állott az egész terület, semminemű szimmetriái törvénynek meg nem felel. Az sem nem kör, sem négyszögű, sem ötszögü, sem hatszögü. Az egyáltalában egy kimondhatatlan zagyvalék, mindennemű geometriai figurák összehalmozódása. A közepét nem kapom. De ha közepének veszem azt a vonalat, mely az uj országház kapujától vonható le derékszögben az országházra, akkor azt találom, hogy építettek a földmivelési minisztérium számára egy kaszárnyát, egy igen Ízléstelenül, ostobán kiépített kaszárnyát és ez nem szemben van vele, nem is parallel-vonalat alkot annak frontja az országháznak hátsó frontjával, hanem ferde vonalban áll. Nincs is szemben vele, nem is a sarkára esik, nem is a közepére, hanem mintha a levegőbői hullott volna le ez a két épület, előbb , az egyik, azután a másik és esés közben a szél is mozgatta volna őket ide és oda, igy hintázva, lengő állapotban leesett mind a kettő, az Isten tudja, micsoda formában. Azután építettek egy sokkal szebb, némely dolgaiban igen sikerült igazságügyi palotát. Ez megint sem a sarkára, sem a közepére nem esik, sem szélére, hanem mégis ott van. Szóval a szimmetrikus vonalak ily teljes hiányát egy középitkezésnél, a hol rendelkezésre állott a tér, nem tapasztaltam soha. A Váczi-körutról, gondolom, három nyílt, egyenes utcza vezet arra a térre, a hol az uj országház van. Daczára ennek, egyetlen egy utcza vonalában sem esik az országház. Gyönyörű kép iett volna ezen gótikus monumentális épület, ha szépen meg van építve és ez a három utcza ugy vezetett volna az uj országház felé, hogy a Váczi-utról látszassák annak valamely frontja. De most el van dugva; holott ezen utczák is mind újonnan épített utczák. Ha megnézi bárki, azt találja, hogy az épület a maga nagyságához képest nem elég magas. Lapos ez az egész épület. Az ember sajnálja, hogy miért nem nőtt az magasabbra. És mikor bemegy az ember és a tanácsterembe akar jutni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) akkor azt tapasztalja, hogy százhárom lépcsőt kell megmászni a képviselő uraknak, míg a tanácsterembe fölérnek, vagyis egy Andrássy-uti bérháznak nagyságához mérve, három emeletnyi magasságban fekszik a tanácskozó-terem. A képviselőház tagjainak legnagyobb része mégis csak oly korban lévő ember, a kinek a százhárom lépcsőnyi magasság mindennapos megmászása kissé ne-